2016-10-31 19:55:00

Közös nyilatkozat a Reformáció katolikus-lutheránus megemlékezése kapcsán: A szembenállástól a közösség felé


Október 31-én a lundi székesegyházban Ferenc pápa és Mounib Younan lutheránus püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke a délutáni imádság során a következő közös nyilatkozatot írták alá: 

„Maradjatok bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem” (Jn 15,4).

Hálás szívvel

„Ezzel a Közös Nyilatkozattal örömteli hálánkat fejezzük ki az Istennek a közös imádság e pillanatáért itt a lundi székesegyházban, amellyel megkezdjük a Reformáció ötszázadik évfordulójának emlékévét. A katolikusok és lutheránusok közötti állandó és gyümölcsöző párbeszéd ötven esztendeje segített bennünket abban, hogy legyőzzünk sok nehézséget, továbbá elmélyítettük az egymás közötti megértést és bizalmat. Egyidejűleg újból közelebb kerültünk egymáshoz a felebarát közös szolgálata révén, gyakran szenvedés és üldöztetés körülményei közepette. Sőt, megtanultuk, hogy ami egyesít, az sokkal nagyobb annál, mint ami elválaszt bennünket.            

A szembenállástól a közösségig

Miközben mélységesen hálásak vagyunk a Reformáción keresztül kapott lelki és teológiai adományokért, megvalljuk és fájlaljuk Krisztus előtt azt a tényt, hogy lutheránusok és katolikusok megsebeztük az Egyház látható egységét. A teológiai különbségeket előítéletek és konfliktusok kísérték és a vallást politikai célokra használták fel. Közös hitünk Jézus Krisztusban és a keresztségünk mindennapi megtérést kérnek tőlünk, amelyek révén elutasítjuk a nézeteltéréseket és a történelmi szembenállásokat, melyek akadályozzák a kiengesztelődés szolgálatát. Miközben a múltat nem tudjuk megváltoztatni, megváltoztathatjuk az emlékezést és az emlékezés módját. Imádkozunk sebeink és emlékezetünk gyógyulásért, melyek elhomályosítják egymás szemlélését. Kategorikusan elutasítunk minden gyűlöletet és erőszakot, múltbélit és jelenlegit, főként amiket a vallás nevében követtek el. Ma Isten parancsára hallgatunk, hogy tegyünk félre minden szembenállást. Elismerjük, kegyelem által szabadultunk meg, hogy olyan közösség felé haladjunk, amire az Isten állandóan hív minket.     

Tanúságtételünk közös feladata

Miközben túllépünk a történelem ránk nehezedő eseményein, elkötelezzük magunkat abban, hogy együtt tanúskodjunk Isten kegyelméről, mely a keresztrefeszített és föltámadt Krisztusban tárult fel. Tudatában annak, hogy az egymás közötti kapcsolatunk egybeesik az evangéliumról tett tanúságtételünkkel, elkötelezzük magunkat abban, hogy növekedjünk a keresztségben gyökerező közösségben, arra törekedve, hogy eltávolítsuk a még megmaradó nehézségeket, melyek megakadályozzák a teljes egység elérését. Krisztus óhaja, hogy egy legyünk, hogy a világ higgyen általa (vö Jn 17,21).

Közösségünk sok tagja óhajtja az Eucharisztiát magába fogadni a közös asztalnál, mint a teljes egység konkrét kifejeződését. Megtapasztaljuk azok fájdalmát, akik miközben megosztják egymással egész életüket, nem osztozhatnak Isten megváltó jelenlétében az eucharisztia asztalánál. Elismerjük közös lelkipásztori felelősségünket, hogy válaszoljunk a népünk lelki éhére és szomjára, hogy Krisztusban egy legyünk. Szenvedélyesen vágyunk arra, hogy Krisztus Testének ez a sebe mielőbb begyógyuljon. Ez a mi ökumenikus erőfeszítésünk célkitűzése, amit szeretnénk tovább vinni, a teológiai párbeszéd terén megújított elkötelezettségünkkel is. 

Kérjük az Istent, hogy katolikusok és lutheránusok tudjanak együtt tanúságot tenni Jézus Krisztus evangéliumáról, meghívva az emberiséget arra, hogy hallgassa meg és fogadja be Isten megváltó cselekedetének örömhírét. Kérjünk az Istentől sugallatot, bátorítást és erőt, hogy együtt tudjunk előrehaladni a szolgálatban, megvédve az ember méltóságát és jogait, különösen a szegényekét, az igazságosságért munkálkodva és elutasítva az erőszak minden formáját. Isten arra hív minket, hogy legyünk közel azokhoz, akik emberi méltóságra, igazságosságra, békére és kiengesztelődésre vágyakoznak. Ma főként mi emeljük fel a szavunkat az erőszak és a szélsőségesség befejezéséért, melyek oly sok országot és közösséget sújtanak, számtalan fivérünket és nővérünket Krisztusban. Arra buzdítjuk a lutheránusokat és katolikusokat, hogy dolgozzanak együtt az idegen befogadásában, hogy segítségére legyünk azoknak, akik a háború és üldöztetés miatt elmenekülni kényszerültek, hogy segítsük megvédeni a menekültek jogait és akik menedékjogot kérnek.                                     

Ma, sokkal inkább, mint valaha, tudatára jutunk annak, hogy a világban végzett közös szolgálatunknak ki kell terjednie az egész teremtett világra, mely a kizsákmányolástól és a kielégíthetetlen bírvágy következményeitől szenved. Elismerjük az eljövendő nemzedékek jogait, hogy élvezzék a világot, mint Isten művét a maga teljességében és szépségében. Imádkozzunk a szívek és elmék megváltozásáért, mely a teremtett világ szeretettel teli és felelős gondozására vezet.

Egyek Krisztusban         

A mostani kedvező körülmények között hálánkat fejezzük ki a keresztény világ különféle közössége és társasága fivéreinek és nővéreinek, akik jelen vannak és akik velünk egyesülnek az imádságban. Miközben megújítjuk az elkötelezettségünket, hogy a konfliktusból a közösség felé haladunk, ezt Krisztus egyetlen Teste tagjaiként tesszük, amelybe a keresztség által testesültünk bele. Az ökumenikus előrehaladásban útitársainkat arra hívjuk, hogy emlékezzek a mi elkötelezettségünkre és bátorítsanak minket. Kérjük, hogy továbbra is imádkozzanak értünk, hogy járnak velünk együtt és hogy támogassanak bennünket vallási elkötelezettségünk betartásában, amit ma kinyilvánítottunk.           

Felhívás az egész világ lutheránusaihoz és katolikusaihoz  

Felhívással fordulunk az összes plébániához, valamint a lutheránus és katolikus közösségekhez, hogy legyenek bátrak és kreatívak, öröm- és reményteliek annak a nagy vállalkozásnak a tovább folytatásában, ami ránk vár. A múlt konfliktusai helyett inkább az egymás közötti egység isteni adománya vezesse az együttműködésünket és mélyítse el a szolidaritásunkat. Krisztushoz társulva a hitben, együtt imádkozva, egymást hallgatva, Krisztus szeretetét megélve a kapcsolatainkban, mi katolikusok és lutheránusok, megnyílunk az egy és háromságos Isten hatalma előtt. Gyökeret verve Krisztusban és róla tanúságot téve, megújítjuk eltökéltségünket, hogy hűséges követei leszünk az Isten egész emberiség iránti szeretetének” – zárul a Reformáció katolikus-lutheránus megemlékezése kapcsán október 31-én, a lundi székesegyházban mondott közös imádság során aláírt közös nyilatkozat.

(vl)    








All the contents on this site are copyrighted ©.