Ferenc pápa homíliája a konzisztóriumon az új bíborosokhoz: a hétköznapiság síkságán törekedjünk a szeretet csúcsaira

Ferenc pápa november 19-én szombaton délelőtt konzisztóriumot tartott a Vatikáni Szent Péter bazilikában, melynek során 17 új bíborost kreált.

A „sík terepen” találkozunk igazán a nagy tömeg gyötrelmével

Ferenc pápa a konzisztórium során mondott homíliája kezdetén Jézusnak a Lukács evangéliumból felolvasott úgynevezett „síksági beszédére” (Lk 6,27-36) utalt. A Tizenkettő megalapítása után lemegy a tanítványaival oda, ahol hatalmas tömeg várt rá, hogy meghallgassa őt és a gyógyulást nyerjen általa. Az apostolok meghívását elkíséri ez az „útra kerekedés” a síkság felé, a nagy tömeggel való találkozásra, mely az evangélium szava szerint „el volt gyötörve”. A döntés, a csúcson maradás helyett inkább a tömeg szívébe vezeti és egyúttal gyötrelmeik közepébe helyezi őket. Az Úr ilyen módon felfedi nekik és nekünk is, hogy az igazi csúcspont a sík mezőn érhető el és a síkság arra emlékeztet bennünket, hogy a csúcs egy körültekintésben és főként egy meghívásban található: „Legyetek irgalmasok, ahogy a ti Atyátok irgalmas”.

Szeretni, jót tenni, áldani és imádkozni a barátokért könnyű

Ezt a meghívást négy felszólítás kísér – folytatta a pápa – melyeket olyan buzdításnak nevezhetnénk, amellyel az Úr hozzájuk fordul, hogy meghívásukat egészen konkrétan fogalmazza meg, életük mindennapi keretében. Négy olyan cselekvés ez, mely egészen konkrét testet ad a tanítványok útjának és kézzelfoghatóvá teszi azt. Azt is mondhatnánk, hogy a tanítvány számára az irgalmasság titkaiba bevezető útjának négy szakasza ez: szeressetek, tegyetek jót, áldjatok és imádkozzatok. Úgy gondolom – vélekedett a pápa – hogy ebben a négy szempontban mindnyájan egyetérthetünk és hogy ezek igaznak bizonyulnak számunkra. Négy olyan tett, amit a barátainkkal, a hozzánk érzelmileg, szokásaikban és ízlésükben közel álló személyekkel könnyen megvalósíthatunk.

Jézus kérése az „ellenség” iránt: Szeressük őket!

Probléma akkor támad, amikor Jézus bemutatja ezen cselekedetek címzettjeit és ő ebben nagyon világos, nem használ fellengzős szavakat. Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azoknak, akik gyűlölnek benneteket, áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket és imádkozzatok azokért, akik rosszul bánnak veletek. Ezek a tettek spontán kerülnek elénk, azokkal szemben, akik mint ellenség állnak előttünk. Velük szemben az elsődleges és ösztönös magatartásunk az, hogy leminősítjük, hiteltelenítjük és megátkozzuk őket, sok esetben arra törekszünk, hogy démonizáljuk őket, azzal a szándékkal, hogy egy szent igazságosság jegyében lerázzuk magunkról. Ezzel szemben, a gyűlölködő, átkozódó és rossz hírt keltő ellenség tekintetében Jézus azt mondja nekünk, hogy tegyünk jót nekik, áldjuk őket és imádkozzunk értük.

Az Atya mindenki iránti feltétlen szeretetével

Itt szembe találjuk magunkat Jézus üzenetének legsajátosabb vonásaival, ahol éppen ereje és a titka rejlik; innét ered az örömünk forrása, küldetésünk hatalma és az Örömhír meghirdetése. Az ellenség olyan valaki, akit szeretnünk kell. Isten szívében nincs ellenség, neki csak fiai vannak. Mi pedig falakat emelünk, akadályokat építünk és osztályozzuk a személyeket. Istennek gyermekei vannak és éppen nem azért, hogy lerázza őket. Isten mások iránti szeretetének egyfajta hűség íze van, mert a szeretet zsigeri érzés, anyai-apai szeretet, mely soha nem hagyja el őket, még ha vétettek is. A mi Atyánk nem vár egy olyan világra, hogy akkor szeresse, amikor jó, nem vár a szeretetével addig, míg jók nem leszünk; szeret bennünket, mert arra választott minket, hogy szeressen, és szeret bennünket, mert nekünk adta a gyermekség állapotát. Szeretett bennünket már akkor, amikor még ellenségei voltunk. Az Atya mindenki iránti feltétlen szeretete a megtérés követelményévé lett és most is az a mi szegény szívünk számára, mely hajlamos az ítélkezésre, a megosztásra, az ellenállásra és az elítélésre – hangsúlyozta a pápa. Azt tudni, hogy Isten továbbra is szereti azt, aki elutasítja őt, ez a bizalom végtelen forrása és ösztönzés a misszióra. Semmiféle piszkos kéz sem akadályozhatja meg Istennek azt, hogy ebbe a kézbe helyezze azt az Életet, amit nekünk kíván ajándékozni.

A polarizálás és kizárás kísértése  

Korunkat súlyos problémák és kérdőjelek jellemzik világviszonylatban. Megtörténik velünk az idők során, hogy társadalmainkban járványszerűen feltámad a kisarkítás és a kizárás, mint a problémák megoldásának egyetlen lehetséges módja. Azt látjuk például, hogy hamarjában a mellettünk álló személyt  nemcsak az ismeretlen vagy migráns vagy menekült állapotában tekintjük, hanem fenyegetéssé válik és az ellenség státuszát szerzi meg. Ellenség, mert egy távoli földről jön, mert más szokásai vannak. Ellenség, mert más a bőrszíne, más a nyelve vagy a társadalmi szokása, ellenség, mert más módon gondolkodik és más a hite. Ellenség mert… És anélkül, hogy számot vetnénk, ez a logika megállapodik az életmódunkban, a cselekvésünkben és az eljárásmódunkban. Tehát minden és mindenki ellenséges ízű lesz. Lassanként a különbözőség az ellenségesség, a fenyegetés és erőszak tünetévé válik. Mennyi seb terjed el az ellenségesség, az erőszak járványa miatt, mely sokak testében kifejeződik, akiknek nincs hangjuk, mert a kiáltásuk meggyengül és elhal a közömbösség patológiája miatt. A szükség és szenvedés számos helyzete szóródik szét a népek és a köztünk levő ellenségeskedés megnövekedése miatt. Igen, közöttünk, a közösségeinkben, a papjaink és közösségeink soraiban!

Jézussal az ellenségeskedés vírusa ellen

A polarizálás és az ellenségeskedés vírusa áthatja a gondolkodásmódunkat, az érzéseinket és a cselekedeteinket. Nem vagyunk védtelenek ezzel szemben és figyelni kell arra, hogy ez az érzés ne töltse ki a szívünket, mert ez az egyház gazdagsága és egyetemessége ellen hatna, amit pedig ebben a bíborosi kollégiumban a kezünkkel érinthetünk – figyelmeztetett Ferenc pápa. Távoli földekről jövünk, különböző szokásaink, bőrszínünk, nyelvünk és eltérő társadalmi állapotunk van, másképpen gondolkodunk és a hitünket másféle szertartásokkal ünnepeljük, és mindez nem tesz ellenséggé bennünket, ellenkezőleg, ez egyik legnagyobb gazdagságunk.

Jézus hív minket a népeink síkságán: Legyünk a kiengesztelődés jelei!

Kedves testvérek, Jézus továbbra is lejön a hegyről, és meg nem szűnően bele akar helyezni bennünket a történelmünk keresztútjaiba, hogy az irgalmasság evangéliumát hirdessük. Jézus továbbra is hív bennünket, hív minket a népeink síkságán, továbbra is arra hív, hogy életünket a népeink reményének a megsegítésére fordítsuk, a kiengesztelődés jeleként. Nyissuk meg szemünket testvéreink és nővéreink sebeinek a gyógyítására. Kedves új bíboros testvéreim, zárta homíliáját a pápa, utunk az ég felé a síkságon kezdődik, a megtört és megosztott élet hétköznapiságában. Annak a hétköznapi és csöndes odaajándékozásában, ami vagyunk. A mi csúcspontunk a szeretet minősége, mely az élet síkságán keres célt és vágyakozást. Végül arra kérte a bíborosokat Ferenc pápa, hogy őrizzék meg a szívükben és az egyház szívében a meghívást „irgalmasnak lenni, mint az Atya”.

(vl)