Rétvári Bence parlamenti államtitkár és Török Tamás helyettes államtitkár vatikáni tárgyalásaikról

November 23-án szerdán délelőtt Rétvári Bence parlamenti államtitkár és Török Tamás helyettes államtitkár a Vatikánban tárgyalásokat folytatott Paul Richard Gallagher érsekkel, a Szentszéki Államközi Kapcsolatok titkárával, Joseph Murphy prelátussal, a magyar ügyek referensével. A magyar küldöttség a Keleti Egyházak Kongregációjában találkozott és konzultációt folytatott Leonardi Sandri bíboros prefektussal, majd az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának a székházában Silvano Mario Tomasi érsek-titkárral.  

Délután a Vatikáni Rádióban Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, miniszter-helyettese és Török Tamás, az üldözött keresztények segítéséért felelős helyettes államtitkárság helyettes államtitkára beszámoltak tárgyalásaikról és a magyar kormány kezdeményezéséről.

Minthogy példa nélküli jelenség maga az intézmény, mi adta az alapötletet annak a létrehozáshoz?

Rétvári Bence: Amikor a magyar kormány delegációja a magyar miniszterelnökkel és Balogh Zoltánnal a közelmúltban egy Róma környéki konferencián sok-sok közel-keleti és például Észak-Koreából érkező egyházi vezetőnek vagy világi kereszténynek a beszámolóját végighallgatta, hogy valójában milyen állapotok uralkodnak ott a Közel-Keleti térségben, Észak-Koreában, Észak- és Közép-Afrikában és milyen mértékű az üldöztetés, amit a keresztények ott elviselni kényszerülnek, akkor véglegesedett ez az elhatározás. Igaz, nem előzmények nélkül, mert 2011-ben, amikor Magyarország volt az Európa Unió soros elnöke, már akkor is a keresztényüldözést az uniós elnökség témái közé emelték, még a migrációs válság előtt. Most viszont úgy gondoltuk, hogy egy kormányzati egységnek is létre kell jönnie, hiszen itt egy óriási társadalmi és világméretű problémáról van szó, mert a világon a legnagyobb üldözött csoport a kereszténység. Nyilván ehhez az is hozzátartozik, hogy a hozzánk legközelebb álló csoportok a keresztények lehetnek, hiszen mi hiszünk abban, hogy Magyarország egy keresztény hagyományú, egy keresztény kultúrájú ország és többségében keresztény vallású ország is, amely által éppen ezért kötelességünk segíteni ezeken az embereken, hiszen százmilliókról van szó, vagy legalább fölhívni a világ figyelmét arra, hogy micsoda üldöztetést kell elszenvedniük a 21. században, amit senki sem gondolna vagy képzelne el itt Európában. Most sem tudják fölfogni, hanem azt mondják, áh, ez valamiféle túlzás. De ez nem túlzás, hanem ez a nyers valóság, hogy nap mint nap, óráról-órára keresztények halnak meg világszerte a hitük miatt, csak azért mert keresztények és nem más vallásúak. Ezért gondoltuk úgy, hogy fontos létrehozni egy magyar kormányzati egységet, hogy ezt a témát ne csak civil szervezetek, ne csak egyesületek vigyék, ne csak ők küldjenek jelentéseket róla, ne csak ők képviseljék az ENSZ-ben, az Európa Tanácsban, hanem egy tagállam, egy Magyarország is legyen ennek a motorja,legyen Budapest egy központi szervező helye az üldözött keresztények megsegítésének, legyen egy központi helye a figyelemfelhívásnak, ahonnan az információk tovább áramolnak a világ más országai felé, hogy mindenki vegye észre, hogy micsoda üldöztetést szenvednek keresztények világszerte.

Ez a kezdeményezés miért nem magától értetődő?

Rétvári Bence: Azért talán, mert Európában nagyon sokan nem tudják elképzelni, hogy ez történik a világ másik felén. Nagyon sokszor mondjuk, hogy kinyílt a világ, az internet társadalmában már szabadon folyik az információ. Az információ egy része valóban szabadon áramlik,  csak éppen az az információ nem áramlik szabadon, mely a legsúlyosabb lenne az üldöztetés tekintetében. Itt a mi missziónk, a mi feladatunk, az arányosságnak a helyreállítása. A legnagyobb üldözött csoport a kereszténység és a legkevesebbet róluk beszélünk. Sokkal kisebb csoportokról, sokkal többet beszélünk. Elvi dokumentumokat fogadnak el, képviselőházi deklarációk születnek joghátrányok miatt. Itt nem joghátrányról , hanem életveszélyről van szó, ami minden más veszélyt megelőz, mégis a keresztényekről beszélünk a legkevesebbet. Európában végre el kell fogadni, hogy sok helyen a keresztények azok, akik üldöztetést szenvednek, értük kell kiállni és nem szabad ebben szemérmesnek lenni vagy szemet hunyni fölötte, mert ez emberek ezreinek az életébe kerülhet.

Mintha a keresztény szó bizonyos szalonokban éppen szalonképtelen lenne…    

Rétvári Bence: Ezt sokszor érezzük. Ugye itt  Európában leginkább csak a diszkrimináció, vagy a kigúnyolás, vagy a keresztények megszégyenítésére irányuló próbálkozásokat látjuk bizonyos kommunikációs csatornákon, és főleg liberális, neoliberális körökből, ilyen médiaműhelyekből és éppen ezért pontosan a keresztényüldözés sem tudta a média ingerküszöbét átütni és sokan ezt kétségbe vonják, vagy azt mondják, óh, ugyan, ezzel nem kell foglalkozni, mert ez nem fontos. De igenis fontos. Ugyanolyan fontos a keresztény emberek üldöztetése, a világ bármely részén, mint bárki más, bármilyen diszkriminációban is részesül. Sok másféle hátránynak, sok másféle csoportnak a nehézségéről annyit hallunk, jó lenne most már ebben is kicsit a valóság talajára állni  és a legüldözöttebbekről beszélni a legtöbbet. Nem azért, mert Európában bárkit keresztényként magát áldozatként akarnám bemutatni, hanem azért, hogy azokon az embereken, akik tényleg áldozatok, akik tényleg menekülnek, akik tényleg életveszélyben vannak, akiket tényleg a vallásuk miatt üldöznek, és ráadásul háborús övezetben élnek, azokon segítsünk abban, hogy ahol kétezer év óta keresztény közösségek élnek, ezek a keresztény közösségek megmaradjanak és továbbra is boldogulni tudjanak saját vallásuk szerint. Ne legyen sehol halálbüntetéssel büntethető, ha valaki mondjuk muzulmán hitről keresztény hitre tér, ne legyen büntethető, ha valaki Bibliát tart magánál, ne romboljanak le vallási gyűlöletből keresztény templomokat, iskolákat. Ne gyújtsanak fel sem Afrikában, sem máshol településeket csak azért, mert ott keresztények élnek. Magyarország fel kívánja hívni minden civilizált ország figyelmét még jobban erre kérdésre és bízunk benne, hogy akkor még többen szövetségesek lesznek ebben a munkában….    

Melyek az Üldözött keresztényeket segítő államtitkárság konkrét célkitűzései?

Török Tamás: Abból a kettősségből kell kiindulnunk, hogy a probléma két helyszínen jelentkezik alapvetően: a keleti egyházaknál az üldöztetés maga, de a másik része az már hogy Európában történik, ahogy erről Államtitkár úr beszélt.  Mert ugyan megfogalmazódnak a hírek és eljutnak az emberekhez, csak még sincs figyelem. Tehát növelnünk kell ezt a figyelmet és kommunikációs eszközökkel, pályázatokkal, előadásokkal, mindenféle eszközökkel, egyetemi speciális képzésekkel megpróbáljuk a figyelmet ráirányítani az ő sorsukra. Tesszük ezt azért, mer az ő sorsuk a mi identitásunk része… Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ösztöndíjakkal segítsük az ottani helyi keresztény közösségeket, amelyekből eljöhetnek hozzánk tanulni. Kezdetben száz ösztöndíjat tudunk biztosítani neki a jövő évtől kezdve, utána már ki tudjuk bővíteni ezt 250-re, hogy az a tudást, amit megszereznek, például orvosként vagy mérnökként hazavigyék, ezzel építkezzenek otthon visszatérve saját országukba. Ezt a munkát közvetlen kapcsolat-tartásként végezzük az ottani helyi egyházakkal, azok vezetőivel, hiszen ők is mindig azt kérik, hogy helyben segítsük őket. Ők nem akarnak elvándorolni, hanem azon a helyen, ahol évezredeken és évszázadokon át valahogy megéltek, otthonuknak tekintették, és most ott tudjanak maradni, hogy ebben segítsük őket. Egyébként azt is elmondják, néha vádként, hogy őket otthon a nyugati társadalommal azonosítják, azért, mert keresztények. Sokszor úgy érzik, hogy a meghurcoltatás is azért történik, mert a nyugati társadalommal azonosítják őket, miközben mi mégsem segítünk alapvetően nekik.

Hogyan fogadta a Szentszék Gallagher érsek úron keresztül ezt a kezdeményezést?  

Rétvéri Bence: A mai látogatásunknak pontosan azt volt a célja, hogy itt a Vatikánban elmondjuk, hogy létrejött ez az intézmény, mik a terveink és a segítségüket is kértük több témakörben, hiszen nemcsak Gallagher érseknél, hanem Sandri bíborosnál és Tomasi érseknél is jártunk, továbbá, hogy a Keleti Egyházak Kongregációját és a Justitia et Pax Pápai Tanácsot is tájékoztassuk és felvegyük a kapcsolatot, hogy tőlük is kérjünk több esetben, konkrét földközeli segítséget a keresztények által lakott országokban. Azt hiszem, hogy a Vatikánban itt ennek mindenki nagyon örül, szinte meg is lepődnek, azt is mondhatom, hogy nem is gondolták, hogy ilyen létrejön. Viszont ha már létrejött, akkor nagyon örülnének, ha minél több országban hasonló létrejönne.

Van-e más országban hasonló kezdeményezés?

Török Tamás: A közelmúltban Krakkóban jártam egy konferencián,  és bizony ott informálisan elmondták, hogy Lengyelország szeretett volna hasonló hivatalt létrehozni, egyelőre nem látjuk a jelét. Azt mondták, hogy egyelőre nem fognak ilyet létrehozni, de az hogy nagyon komoly szándék van és ez másunnan is felmerült, azt látjuk. Reméljük, a mi munkánk és annak a hitelessége is hozzájárul majd ahhoz, hogy minél több ilyen, a közigazgatásba beépített hivatal tudjon működni, mert ezek a hivatalok nemzetközi jogi kategóriákban talán hatékonyabban tudnak majd működni és nagyobb összefogást tudnak biztosítani, ennek megfelelően a mai látogatásunk is ennek a példája.

Milyen további ismertető lépések várhatók?  

Rétvári Bence: Két fő irányban kell lépnünk. Az egyik az nyilvánvalóan a figyelemfelhívás, a másik pedig Magyarországnak az az alapdokumentuma, melyet a múlt héten vitatott meg az parlament és amely egyértelműen leszögezi, hogy ezt a krízist, ami a Közel-Keleti térségben történik, ezt népirtásnak nevezhetjük, amelyet az úgynevezett Iszlám Állam nevű szervezet elkövet, továbbá hogy az emberiesség elleni bűnöket követnek el. Kötelességünk nyilván a humanitárius segítségnyújtás az ottani térségben és ezentúl pedig felszólítja a magyar határozati javaslat a nemzetközi büntetőbíróságot is, hogy a nemzetközi szervezet a bűnösökkel és az elkövetőkkel szemben, akik ezt az embertelen rendszert kitalálták és be is vezették, azokkal szemben indítsanak büntető eljárást. Emlékszünk arra, hogy az afrikai mészárlások esetében, vagy a volt Jugoszlávia esetében is a nemzetközi bűntető bíróság fellépett, ugyanígy kell most föllépni az Iszlám Állam vezetőivel szemben és ugyanúgy felelősségre kell őket vonni. Ez mostantól fogva egy olyan dokumentum, mely a világ más országaiban is egy eligazodási pont. Szerencsére nem ez első és bízom benne, nem az utolsó dokumentum, hiszen hasonlót az Egyesült Államokban, Angliában vagy akár Ausztráliában is elfogadtak, de ilyen komplexet, mely a keresztényüldözés minden területét felsorolja és ezeket a minősítéseket nemzetközi közjogi és nemzetközi büntetőjogi szinten megteszi, a magyar az első ilyen határozat. 

(vl)