„Örüljetek, az Úr közel van!” – Ferenc pápa Úrangyala imádsága Advent harmadik vasárnapján

Ma ünnepeljük Advent harmadik vasárnapját, amelyet Szent Pál felhívása jellemez: “Örüljetek az Úrban szüntelenül: újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van! (Fil 4,4.5). Nem egyfajta felületes vagy pusztán érzelmes vidámságról van szó, amire az Apostol buzdít bennünket, és nem is a világias gondolkozás, a fogyasztói szemlélet vidámsága ez. Egy sokkal hitelesebb örömről van szó, amelynek ízét ismét fel kell fedeznünk. Ez a valódi öröm íze. Olyan öröm, amely megérinti legbensőbb énünket, miközben várjuk Jézust, aki már eljött, hogy elhozza az üdvösséget a világnak. Ő a megígért Messiás, aki Betlehemben született Szűz Máriától. A mai olvasmányok megfelelő környezetet nyújtanak ahhoz, hogy megértsük és megéljük ezt az örömet. Izajás a pusztaságról szól, a kiszáradt vidékről, a sivatagról. A próféta szeme előtt elernyedt kezek, roskadozó térdek, csüggedt szívek, vak szemek, süket fülek jelennek meg. A pusztulás, az Isten nélküli elkerülhetetlen végzet képe ez. (Iz 35,1-6.a10).

Örömünk nem felszínes vidámság, hanem Isten szeretetének gyümölcse

De végre megérkezik az üdvösség híre: „Bátorság! Ne féljetek!”- mondja a próféta. „Íme, eljön Istenetek, eljön, hogy szabadulást hozzon nektek”. És azonnal minden megváltozik: a pusztaság kivirágzik, vigasz és öröm tölti el a szíveket. Ezek a jelek, amelyeket Izajás hirdet meg, mint a már jelenlévő üdvösség megnyilvánulásait, Jézusban valósulnak meg. Jézus maga állítja ezt, válaszolva Keresztelő Szent János hírnökeinek: „Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot” (Mt 11,5). Nem szavak, hanem tények bizonyítják, hogy milyen a Jézus által hozott üdvösség, amely kihat az ember egész lényére és újjáteremti azt. Isten belépett a történelembe, hogy megszabadítson bennünket a bűn rabszolgaságából; sátrat vert közöttünk hogy osztozzon létünkben, meggyógyítsa sérüléseinket, bekötözze sebeinket, és új életet adjon. Az öröm ennek az üdvösséget hozó beavatkozásnak, Isten szeretetének a gyümölcse.

Az Úr kopogtat szívünk ajtaján, ismerjük fel lépteit testvéreinkben

Hagyjuk, hogy magával ragadjon bennünket az örömujjongásnak ez az érzése. Egy keresztény, akiben nincs életöröm, annak hiányzik valami, vagy nem keresztény! A szív öröme ad bátorságot utunk folytatásához. Az Úr eljön életünkbe, mint szabadítónk, eljön, hogy megszabadítson minden belső és külső rabszolgaságtól. Ő mutatja meg számunkra a hűség, a türelem, a kitartás útját, hogy visszatértekor örömünk teljes legyen. Karácsony közel van, közeledésének jelei nyilvánvalók az utcákon, az otthonokban; itt a Szent Péter téren is felállították a jászolt a fa mellett – jegyezte meg a pápa. Ezek a külső jelek arra szólítanak bennünket, hogy fogadjuk be az Urat, aki mindig eljön és kopogtat ajtónkon, kopogtat szívünkön, hogy közel jöhessen hozzánk; ismerjük fel lépéseit testvéreink között, különös tekintettel a leginkább rászorulókra.

Osszuk meg az üdvösség örömét a többiekkel

Ma arra kaptunk meghívást, hogy örvendezzünk Megváltónk hamarosan bekövetkező eljövetele fölött; osszuk meg ezt az örömünket a többiekkel, nyújtsunk vigaszt és reményt a szegényeknek, a betegeknek, a magányos, boldogtalan személyeknek.

Szűz Mária, az „Úr szolgálóleánya” segítsen bennünket, hogy meghallgassuk Isten hangját az imában és együttérzéssel szolgáljuk Őt testvéreinkben, hogy készen érkezzünk a Karácsonnyal való találkozásra, készítsük fel szívünket Jézus befogadására.

(vm)