A Pápai Ház szónokának harmadik adventi prédikációja: A lelki mámor stabillá tesz a jóban

A Pápai Ház szónokának harmadik adventi prédikációja: A lelki mámor stabillá tesz a jóban   

P. Raniero Cantalamessa kapucinus atya december 16-án pénteken tartotta meg harmadik adventi prédikációját Ferenc pápa és a Római Kúria tagjai számára. Elmélkedésében utalt VI. Pál pápa 1975-ben, a karizmatikus megújulás közösségei számára tartott elmélkedésére, melyben a pápa idézte a Szent Ambrusnak  tulajdonított himnuszt, mely arra buzdít, hogy „örvendezéssel igyuk a Lélek józan mámorát”. VI. Pál pápa e himnusztöredéket „a karizmatikus megújulás programjának és egyúttal elismerésének” nevezte. Az egyház ezt a merész szentambrusi kijelentést később megszelídítette, mert túl erősnek tartotta az eredeti ebrietas, részegség, mámor kifejezést.    

A Pápai Ház szónoka ennek a mámornak a kettős értelmezéséről beszélt, ahogy a gondolat már Pál apostol Efezusiakhoz írt levelében is olvasható:  „Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el Lélekkel… (Ef 5,18-19).

A lelki mámor stabillá tesz a jóban

Az egyházatyák a fizikai és lelki ittasság közös és eltérő vonásaira figyelmeztetnek. Közös a közvetlen hatás, amennyiben mindkettő feledteti a gondokat és kivezeti az embert önmagából, de a különbség óriási: Amíg a fizika ittasság ingadozóvá és bizonytalanná tesz, addig a lelki mámor stabillá tesz a jóban. Ez az első Pünkösd élménye is, ezért mondják az apostolokat ittasnak, de ők az „igazi szőlőtő új borától mámorosodtak meg, mely leszámol a bűnnel és életet ad szívnek” – Szent Ambrus szerint. Pál apostol is erről ír: „mindnyájunkat ugyanaz a Lélek itatott át” (1Kor 10,4).        

Beszéde második részében a szónok a „Mámortól a józanságig” témát elemezte. Az egyházatyák kora után nem használták a részegség-mámor kifejezést, helyette a józanságot hangsúlyozták. A középkori misztika az aszkézis más kifejezéseivel ugyanazt akarta elmondani: lemondás, vezeklés, önsanyargatás, tartózkodás. Erővel hangsúlyozta ezt a keleti monasztikus hagyomány is, népies formájában ezt teszi a Jézus ima ismételgetése is. Cantalamessa atya prédikációjában végül a „Lélekben való keresztségről” beszélt, mely egyszerre adja a Lélek mámorát és az új élet józan fegyelmezettségét is.

(vl)