2017-01-05 15:19:00

A pápa a földrengés károsultakhoz: minden szív és kéz kell az újjáépítéshez


„Először a szíveket kell újjáépíteni, csak azután a házakat.” Ferenc pápa ezekkel a szavakkal fordult a közel hétezer közép-olaszországi földrengés károsulthoz, akiket december 5-én délelőtt fogadott a vatikáni VI. Pál kihallgatási teremben. Rögtönzött beszédében azoknak a szenvedéséről, tiszteletéről és sebeiről szólt, akik elvesztették szeretetteiket és mindenüket, kivéve a reményt.

Tanúságtételek

Újjáépíteni – a pápa, akit szívében mélyen megérintettek a történtek, ebből a szóból indult ki, utalva a két tanúságtételre, amely előzőleg elhangzott a földrengés károsultjai részéről. Raffaele felidézte a földrengés pillanatait, imát kért és az újjáépítés szükségességére hívta fel a figyelmet. Luciano atya, a Spoleto-Norcia-i Sant’Eutizio apátság plébánosa pedig rámutatott: „Elvesztettük a házainkat, de egy nagy családdá váltunk.”

Nincs itt hely az optimizmusra, a reményre viszont igen

Visszatérő kifejezés volt az „újjáépíteni” – fogalmazott a pápa –, amelyet Raffaele nagyon határozottan hangsúlyozott. Újjá kell építeni a szíveket a házak előtt. Luciano atya pedig a társadalom szövetének és az egyházi közösség emberi kapcsolathálójának az újjáépítéséről szólt. Ferenc pápa a szív sérüléseiről beszélt azok esetében, akikkel találkozott, akik elvesztették otthonaikat, szeretteiket: gyermekeiket, szüleiket, az időseket. Nincs itt hely az optimizmusra, a reményre viszont igen. Az optimizmus olyan hozzáállás, amelyre szükség van egy bizonyos pillanatban, esetleg előre is visz, de nincs mélyreható tartalma. Ma reményre van szükség, hogy újjáépítsünk, ezt pedig a kezünkkel végzünk – figyelmeztetett a pápa.

Ne sebesítsük meg jobban azt, ami már sérült

Olyan kezekre van szükség, mint Raffaeleé, aki saját kezével emelte ki szeretteit a romok alól és olyanokéra, mint az orvosoké, az ápolóké, a tűzoltóké, az önkénteseké. Az újjáépítéshez szívre és kezekre van szükség, saját és mindenki kezére. Olyan kezekre, amilyenekkel Isten teremtette a világot, mint egy kézművesé, olyan kezekre, amelyek gyógyítanak. „Azért maradtunk ott, hogy ne sebesítsük meg jobban a földünket” – utalt a Szentatya Luciano atya szavaira. Ne sebesítsük meg jobban azt, ami már sérült. Ne tegyük ezt üres szavakkal vagy sokszor olyan hírekkel, amelyekből hiányzik a tisztelet és a gyengédség a fájdalom iránt. A csend, a simogatás, a szív gyengédsége segít, hogy ne okozzunk sebeket. A pápa a kiengesztelődés erejéről, az együttlétről, az együtt sírásról is szólt a nehéz helyzetek kezelése kapcsán.

A sebek begyógyulnak, de a varratok helye megmarad

Ezt követően a sebek felé fordult a figyelme, ami szintén megérintette a tanúságtételekben. A sebek begyógyulnak, de a varratok helye megmarad egész életre és a fájdalom emlékévé válik. Egy varrattal többet hordozó élet lesz ez a továbbiakban – jegyezte meg a Szentatya. Felidézte Luciano atya szavait, aki büszke „az emberek bátorságára, kitartására, türelmére, szolidaritására egymás kölcsönös segítésében”. A pápa pedig büszke azokra a plébánosokra, akik nem hagyták ott a földrengés sújtotta területet. Jó olyan lelkipásztorokat látni, akik a farkas láttán nem menekülnek el – tette hozzá.

A lelki közelség emberibbé, jobbá, bátrabbá tesz bennünket

Ferenc pápa ezután a közelség kifejezésről beszélt. A lelki közelség emberibbé, jobbá, bátrabbá tesz bennünket. Egy dolog egyedül menni az élet útján és egy másik, valakinek a kezét fogva, a másik közelében. Újra kell kezdeni anélkül, hogy elvesztenénk az álmodni tudás képességét. Legyen bátorságunk újra álmodni – buzdított. Felidézte augusztus 24-ét, a földrengés reggelét és megosztotta akkori érzéseit a jelenlevőkkel. „Két dolgot éreztem: oda akarok menni, oda kell mennem és a másik a fájdalom, a nagy fájdalom. Ezzel a fájdalommal a szívemben mentem bemutatni a szentmisét aznap reggel.”

Köszönet mindazért, amit tettek, hogy segítsék a szívek, az otthonok, a társadalom szövetének az újjáépítését

Végül Ferenc pápa köszönetet mondott mindenkinek a tanúságtételért és azért, hogy eljöttek a Vatikánba. Köszönet mindazért, amit tettek, hogy segítsék a szívek, az otthonok, a társadalom szövetének az újjáépítését illetve példájuk által azok egoizmusának a megváltoztatását, akik nem élték át ezt a szenvedést – zárta a Szentatya beszédét a közép-olaszországi földrengés károsultjaihoz.

(sv)








All the contents on this site are copyrighted ©.