A pápa a hivatáspasztorációról: átadni az Isten iránt érzett szerelem szépségét

Ferenc pápa csütörtökön délelőtt fogadta a Vatikánban az Olasz Püspöki Konferencia (CEI) hivatáspasztorációs konferenciájának mintegy 800 résztvevőjét. Az összejövetel témája – „Kelj föl, menj, és ne félj” - kapcsolódik a 2018-ra meghirdetett püspöki szinódushoz, mely szintén a hivatásokkal foglalkozik majd.

Ferenc pápa átadta előre megírt beszédét és szabadon szólt a VI. Pál-teremben egybegyűltekhez. Kiemelte, hogy a keresztény közösségek megújult hivatáskultúrát igényelnek, mely képes visszaadni az Isten iránt érzett szerelem szépségét.

A fiataloknak szükségük van a friss víz forrásaira

Igent mondani teljesen és nagylelkűen életünkkel Istennek olyan, mint a forrás, mely régóta rejtőzik a föld alatt, arra várva, hogy fölfakadjon, megtisztulást és frissességet hozva a felszínre. A mai fiataloknak szükségük van a friss víz forrására, hogy szomjukat oltsák, és tovább keressék a találkozást Krisztussal, hagyják magukat megérinteni szeretete által, mely kitágítja a lét horizontját és szilárd reményt ad, mely nem csal meg soha.

Szenvedély és ingyenesség a szolgálatban

Ebbe a távlatba illeszkedik a hivatáspasztorációs szolgálat is, mely szenvedélyes odaadást és ingyenes elkötelezettséget igényel – hangsúlyozta Ferenc pápa. A személyes életet átható szenvedély segít a rájuk bízott életek gondozásában és a bennük rejlő kincs kamatoztatásában. Az egyházi szolgálat ingyenes volta pedig nagy tiszteletet követel azok iránt, akiket elkísérnek útjukon, segítve őket a boldogságkeresésben. Ferenc pápa elődje, XVI. Benedek szavait idézte: „Legyetek a bizalom és a remény magvetői. A mai fiatalság gyakran mélyen elveszettnek érzi magát. Az emberi szavakból sokszor hiányzik a jövő és a távlat, az értelem és a bölcsesség. Mégis, ez lehet a megfelelő idő Isten számára” (2009. július 4. Beszéd az európai hivatáspasztorációs konferencia résztvevőihez).

Közvetíteni az Isten iránt érzett szerelem szépségét

Ahhoz, hogy hitelesek legyünk és egy hullámhosszra kerüljünk a fiatalokkal, meg kell hallgatni őket, időt kell szánni rájuk, foglalkozni kérdéseikkel és vágyaikkal. A hivatáspasztorációval foglalkozó munkatársak tanúságtétele annál meggyőzőbb lesz, minél inkább képesek lesznek örömmel és igaz módon számot adni arról a szépségről, csodálatos érzésről, amit az Istenbe való szerelem jelent férfiak és nők számára, akik ingyen felajánlják életüket mások szolgálatára. Ehhez nem a külső ingerekre kell figyelni, hanem rá kell hagyatkozni az Úr irgalmára és gyengédségére, mindig felújítva az első szerelem frissességét és a személyes döntések iránti hűséget.

Odafigyelés és megkülönböztetés

A hivatások hirdetésében nem a mennyiség jelenti a hatékonyságot, hanem sokkal inkább az éber figyelem és a gondos választás, az ún. megkülönböztetés. Észre kell venni az emberi és a spirituális élet pozitívumait, rácsodálkozó és hálás szívvel fogadni az ajándékokat, melyeket az emberek magukban hordoznak, a lehetőségeket és nem a korlátokat emelve ki, valamint szinkronba hozni a jelent és a jövőt, mint a múlt folytatását.

Ne féljünk szembenézni a valósággal

Ki kell tárni a hivatáspasztoráció távlatait és a közösségre kell helyezni a hangsúlyt – figyelmeztet a pápa, majd hozzáteszi: bátran szembesülve a valósággal a maga fáradságaival és nehézségeivel, fölismerve az emberi szívben rejlő nagylelkűséget és szépséget. Sürgősen vissza kell hozni a keresztény közösségekbe egy új hivatáskultúrát. Ehhez hozzátartozik az, hogy képesek legyünk nagyot álmodni és nagy vágyakat táplálni, értékelni a szépséget.

Az Úr segít az újrakezdésben

Aki a hivatáspasztorációval foglalkozik, soha ne fáradjon bele a küldetésbe, mely folytonos bátorságot, merészséget, képzelőerőt és előrelépést kíván – utalt a pápa a konferencia témájára: „Kelj föl, menj, és ne félj”. Az Úr, amikor ránk bízza a küldetést, mindig megnyugtat: „Ne félj, mert veled vagyok” (Iz 41,10). Áldása mindig bátorít minket, hogy túllépjünk félelmeinken, melyek megbénítják a jó iránti vágyat. Jó érzés tudni, hogy az Úr magára veszi törékenységünket, újra talpra állít minket, nap nap után, végtelen türelemmel segít az újrakezdésben.

A Szentlélek erejére támaszkodjunk

A Szentlélek ereje segít abban, hogy bátran új utakat keressünk a hivatás evangéliumának hirdetésére; hogy olyan emberek legyünk, akik őrszemekként veszik észre az új hajnal első fénysugarait, megújult tapasztalattal rendelkeznek a hitről, az egyház és Isten Országa iránti szenvedélyről. A Szentlélek vezessen minket a szerető türelemre, mely nem fél se az emberi szív elkerülhetetlen lassúságától, sem pedig az ellenállástól – mondta végül az Olasz Püspöki Konferencia hivatáspasztorációs konferenciájának Ferenc pápa.

(gá)