Jézusnak van hatalma, mert szolgál, a klerikalizmus lenézi az embereket

Jézusnak azért volt hatalma, mert szolgálta az embereket, közel állt hozzájuk és hiteles volt, nem úgy mint a törvénytudók, akik hercegeknek érezték magukat. Jézus hatalmának e három jellemzőjét emelte ki a pápa kedd reggeli homíliájában a Szent Márta-házban. Ferenc pápa ugyanakkor rámutatott, hogy a törvénytudók klerikális hatalommal tanítottak, elszakadva az emberektől, nem élték azt, amit prédikáltak.

Jézus és a farizeusok hatalma a két ellentétes pólus, e téma köré fonta homíliáját a Szentatya. Az egyik a valós hatalom, a másik pusztán formális. A napi Evangélium (Mk 1,21-28) arról beszél, hogy az emberek nagyon csodálkoztak Jézus tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Ezek voltak a nép elöljárói, de amit tanítottak, az nem hatolt be a szívbe, míg Jézus valódi hatalommal rendelkezett: nem „csábító” volt, a Törvényt tanította az utolsó betűig, az Igazságot tanította hatalommal.

Jézus az embereket szolgálta, míg a törvénytudók hercegeknek érezték magukat

A pápa három jellemzőről beszélt, amelyek megkülönböztették Jézus hatalmát a törvénytudókétól. Míg Jézus alázattal tanított és azt mondta tanítványainak, hogy a legnagyobb olyan legyen, mint aki szolgál: váljon a legkisebbé, a farizeusok hercegeknek érezték magukat. Jézus az embereket szolgálta, elmagyarázta a dolgokat, hogy az emberek jól megértsék. A szolgáló hozzáállása jellemezte és ez hatalmat adott neki. Ezzel szemben a nép meghallgatta és tisztelte a törvénytudókat, de nem érezte, hogy hatalmuk lenne felette, mert hercegek módjára gondolkodtak. „Mi vagyunk a mesterek, a hercegek, és mi tanítunk benneteket. Nem szolgálat ez, hanem mi parancsolunk, ti pedig engedelmeskedtek.” Jézus sosem tűnt fel hercegként: mindig mindenki szolgálója volt és ez adott neki hatalmat – állapította meg Ferenc pápa.

Jézus második jellemzője a közelség

Ha közel állunk az emberekhez, az hatalmat ad nekünk. A közelség az a második jellemvonás, amely megkülönbözteti Jézus hatalmát a farizeusokétól. Jézus nem volt allergiás az emberekre: megérintette a leprásokat, a betegeket, nem undorodott tőlük. A farizeusok azonban lenézték a szegény és tudatlan népet, szerettek sétálni a tereken szépen felöltözve. Elszakadtak az emberektől, nem álltak közel hozzájuk. Jézus nagyon közel volt a néphez és ez hatalmat adott neki. Az emberektől elszakadt törvénytudókat klerikalista szemlélet jellemezte: klerikalista hatalommal tanítottak. Nagyon szeretem, amikor az emberekhez való közel állásról olvasok, mint Boldog VI. Pál esetében. Az Evangelii nuntiandi k. apostoli buzdításának 48. pontjában a közel álló lelkipásztor szívét látjuk. Ebben áll VI. Pál hatalma, ami a közelség – jegyezte meg Ferenc pápa.

Jézus hiteles, a klerikalista viselkedés álszent

Van egy harmadik jellemvonás, amely megkülönbözteti az írástudók hatalmát Jézusétól, ez pedig a hitelesség. Jézus azt élte, amit prédikált. Egység és harmónia volt a között, amit gondolt, amit érzett és amit tett. Míg aki hercegnek érzi magát, aki klerikalista stílusban viselkedik, aki álszent, az mást mond és mást tesz – mutatott rá a Szentatya.

Ők azonban nem volt hitelesek és személyiségük olyannyira megosztott volt, hogy Jézus azt tanácsolja tanítványainak: tegyétek azt, amit mondanak, de ne azt, amit tesznek. Mást mondtak és mást cselekedtek. Nem voltak hitelesek. A melléknév, amit Jézus gyakran használ, ha róluk szól: az álszent. Érthető tehát, hogy aki hercegnek érzi magát, akit klerikális gondolkodás jellemez, aki álszent, nem bír hatalommal! Az igazat mondja, de nincs hatalma. Ezzel szemben Jézus, aki alázatos, aki szolgál, aki közel áll, aki nem nézi le a népet, hiteles, hatalommal bír. Ezt pedig megérzi Isten népe – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Az Irgalmas szamaritánus példabeszédében a fogadós meglepődik

Végül a Szentatya annak érdekében, hogy teljesen érthetővé tegye ezt, az Irgalmas szamaritánus példabeszédére utalt. A rablók által félholtra vert, az úton heverő embert látva elmegy mellette a pap, mert véres és azt gondolja, hogy ha megérinti, tisztátalanná válik. Elmegy mellette a lévita is, talán azt gondolva, hogy ha belekeveredik az ügybe, akkor esetleg a bíróságra kell majd mennie tanúskodni, pedig rengeteg dolga van. Tehát ő is elmegy mellette. Végül megérkezik a szamaritánus, a bűnös, aki azonban megszánta. A történetben megjelenik egy másik szereplő is, a fogadós – hívta fel a figyelmet a pápa. A fogadós meglepődik a szamaritánus viselkedésén, azt gondolhatta, ez bolond, nem zsidó, bűnös. Ferenc pápa tehát az evangéliumi nép meglepetéséhez kapcsolja Jézus hatalmát: alázatos, szolgáló és az emberekhez közel álló, hiteles hatalom.

(sv)