2017-01-17 15:46:00

Fanatizmus, vallásszabadság a terrorizmustól félő Európában. Interjú Erdő Péter bíborossal


„A fundamentalista terrorizmus fenyegetésétől félő Európa és a személy értéke, valamint a vallásszabadság” - ez volt a témája az V. Katolikus–Ortodox Európai Fórumnak, amelyet január 9-12. között tartottak Párizsban. Az összejövetelen jelen voltak az európai püspöki konferenciák és a földrész ortodox egyházainak képviselői. A fórumon előadó Erdő Péter bíborost, Esztergom-budapesti érseket a nehéz, fontos kérdéseket körüljáró konferencia mérlegéről kérdeztük. A bíboros nyitóelóadásáról korábbi cikkünkben olvashatnak.

Bíboros úr, Ön részt a napokban a Párizsban tartott katolikus-ortodox fórumon. Mit szolgált ez a találkozó?

A katolikus-ortodox fórumok sorában ez a találkozó immár az ötödik volt. Most André Vingt-Trois bíboros meghívására Párizsban tartottuk az összejövetelt. Ezeknek a fórumoknak igen sajátos célja van, hiszen nem a hittani párbeszéd a célkitűzésük, mert annak megvannak a megfelelő illetékes szervei, a Keresztények Egységének Pápai Tanácsa és a szakbizottságok. Itt most arról beszélünk, immár az ötödik alkalommal, hogy erkölcsi kérdésekben, gyakorlati cselekvés területén, illetve szociális kérdésekben, a társadalmi cselekvés területén hogyan látjuk a legfontosabb feladatokat. És ezeken a területeken egészen teljes és egészen jól megalapozott egyetértés bontakozik ki. Ilyen volt például a család, az állam és egyház viszonya, azután a gazdasági válság, akkor a különböző kisebbségek jelenléte bizonyos társadalmakban. Most pedig arról az elég súlyos gyakorlati problémacsoportról beszéltünk, amely talán Franciaországot érintette a leginkább, nevezetesen a terrorizmus következtében kialakult félelemről, ennek a társadalmi határairól,  aztán a vallási fundamentalizmusról, radikalizmusról, és arról a kérdésről, hogy mindez a közvéleményben nem okoz-e olyan követeléseket vagy átalakulásokat, amelyek a vallásszabadság általános korlátozásával járnának. Azt hiszem, hogy ez így együtt egészen nehéz témakör, azonban rendkívül jó előadásokat hallottunk. Nagy értéke ennek a fórumnak az, hogy nemcsak egyik vagy másik, hanem mindegyik európai ortodox egyház meghívást kap és a nagy részük ténylegesen is képviselteti magát, tehát így az ökumenikus patriárkátus, a moszkvai patriárkátus, a román és némelyik balkáni ortodox egyház, éppen a mostani alkalommal a grúz egyház is megjelent, miként a ciprusi egyház képviselője is itt volt köztünk. Ugyanakkor katolikus oldalról is az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsában latin és keleti szertartású püspökök egyaránt helyet kapnak  és mindig jelen van valaki az Apostoli Szentszék képviseletében is. Érdekes volt hallani Törökország vagy Ciprus, vagy a nyugat-európai országok tapasztalatait. Elméleti reflexiót is hallottunk, nem is keveset, francia világi szakértők is beszéltek, például az iszlamista terrorizmusnak a gyökereiről és az arculatváltozásairól az utóbbi évek során. Azt hiszem, hogy nagyon fontos volt az a különbségtétel, ahová közös megegyezéssel eljutottunk, hogy tudniillik a politikai radikalizmus, az erőszakos, az intoleráns fellépés, az a vallási radikális odaadottsággal egyáltalán nem összetévesztendő. Volt egy szerzetesprofesszor is a sorainkban, aki azt mondta: „Kérem, én fogadalmat tettem a szüzességre, szegénységre és engedelmességre, ennél radikálisabb elköteleződés nem is szükséges, mégse vallom magam politikailag radikálisnak”. Tehát azt hiszem, hogy a világiak közvéleménye, a nem hívő közvélemény egy kissé sokszor a „mérsékelt” jelzőt sajátos értelemben használja a vallásokra. Azt mondják, hogy „mérsékelt muzulmánok”, „mérsékelt keresztyének” és azt értik rajta, hogy a saját vallását nem gyakorolja. Ehhez képest, azt hiszem, hogy sikerült egészen más, sokkal konkrétabb és konstruktívabb kritériumokat megjelölni. Ez is egy nagy értéke volt ennek az összejövetelnek. Azután fontos volt az, hogy tudtunk együtt imádkozni. Egyrészt a párizsi görög-ortodox székesegyházban, Emmanuel metropolitának a vezetésével, aki tudjuk, hogy a franciaországi összes ortodox püspököt képviseli. Ugyanakkor pedig megrendezésre került a Notre-Dame székesegyházban egy gyönyörű liturgikus alkalom, ahol a híres párizsi ereklyét, a töviskoronának az ereklyéjét is tisztelhettük és megcsókolhattuk. Ez a két találkozó együtt azt hiszem, hogy liturgia és imádság szintjén is erősítette az összetartozásunkat.

A Ferenc pápa és a Kirill pátriárka közötti havannai találkozó óta érezhető-e valamiféle nagyobb bizalommal történő egymásra tekintés?

Én azt hiszem, hogy nagyon pozitív emlékeket hagyott ez a találkozó és az akkor megjelent közös nyilatkozatot a jelenlevők kivétel nélkül igen pozitívan említették. Tehát nemcsak Hilárion metropolita, aki az orosz egyházat képviselte, hanem más előadók és felszólalók is. Ténylegesen azt hiszem, hogy a segítőkész keresztényi szeretet, a mások iránti tiszteleten át megvalósuló szeretet és a társadalmi realizmus, az nagyon is összetartozik. Nagyon érdekes látni azt, hogy a szabadságjogok értelmezése körül kialakult Európában egy nagyon sajátos tendencia, olyan szabadságjogokat vagy második, harmadik vagy negyedik generációs emberi jogokat kezdenek el egyesek hangoztatni vagy követelni, aminek már az eredeti emberi jogi listához is édeskevés közük van és inkább bizonyos lobbi-tevékenységnek vagy bizonyos érdekcsoportoknak a törekvéseit fejezi ki. Most ehhez képest, például a szólásszabadságnak és a többi szabadságjognak a korlátait a másik embernek a  szabadságában és méltóságában tudtuk megjelölni.  Nagyon fontos dolog, hogy a szabadság az nem önérték, a vallásszabadság sem, hanem az ember méltóságából fakad. Ezért is lehetséges az, hogy van ugyan igazság a hit dolgában, nem pusztán szubjektív érzés vagy hangulat, de ezt az igazságot az ember az istenképisége miatt, méltósága alapján, szabadon kell, hogy elfogadja, nem pedig állami vagy más kényszer hatására. Azt hiszem, hogy ezen a itt a II. Vatikáni Zsinat a Dignitatis Humanae-ban világosan tanít. Ez ma a jelenlévőknek közös meggyőződése. Úgyhogy ebben a tekintetben is fontos dolog, hogy a jól értelmezett vallásszabadság  és az emberi méltóság tisztelete mintegy egyesítő ereje a nyugati kultúrának. Tehát a többi emberi jogok is ebben kapják meg az alapjukat és az értelmüket. Ez nagyon fontos kérdés, mert egyszerre kell a demokráciaelvű szabadságjogokon épülő  nyugati kultúrának az értékeit védeni és tisztelni és ugyanakkor az egyes működési torzulásokat, hogy így mondjam, a realitás alapján áttekinteni és ennek továbbfejlesztését vagy a gyakorlati nehézségeknek a megoldását keresni.

Bíboros úr, hálásan köszönjük a reménykeltő és értékes tájékoztatót.       








All the contents on this site are copyrighted ©.