2017-01-26 18:04:00

Nyolc boldogság – Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 4. vasárnapra


Vasárnapi szakaszunk az úgynevezett „nyolc boldogság” evangéliuma. Különleges szöveg, egyszerre szép és megdöbbentő. Ritmusában ünnepélyes és szinte megnyugtató, tartalmával ugyanakkor fel is ráz, megszólít, lelkesíteni akar. Sugárzik belőle Jézus szemlélete: Istenre bízza a világot, Isten együttérzésével megérinti és gyógyítja az emberek sebesült életét, és arra biztat, hogy mi magunk is tegyünk a világ alakításáért.

Szövegünk finoman szervezett, rendezett egész, megérdemli, hogy jól megfigyeljük. Az első és a nyolcadik boldogmondás egyfajta keretet alkot, hiszen a lélekben szegényeknek és az üldözötteknek egyazon ígéret szól: boldogok, mert „övék a mennyek országa”. Jézus egyébként mindig jövő időben fogalmaz, Isten jövő idejű vigasztaló, kiegyenlítő, helyreállító cselekvését hirdeti meg, itt viszont azt mondja, már most övék a mennyek országa, Isten már a javukra döntött, őket tette végső uralmának kedvezményezettjeivé. Ez a keret természetesen megerősíti a többi boldogmondást is: amit Isten elhatározott, az úgy is lesz. Jézus ezért gratulál azoknak, akik emberileg nézve szorongatott helyzetben vannak.

A boldogmondásokat Jézus nem a közvetlen vigasztalás eszközéül adta. Nem egy éppen síró embert vigasztal, nem egy nincstelenné váltnak veregeti a vállát, hogy majd csak lesz valahogy – hanem időt szán és időt ad arra, hogy vele együtt szemléljük a világot, hogy mi is odamenjünk hozzá a hegyre, az Isten oldalára, és onnan lássuk a magunk és mások életének igazi távlatait.

Máté két négyes csoportba osztotta a mondásokat, s a két sorozat egyaránt az igazsághoz, igazságossághoz tart. A negyedik mondás szerint „boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot”, a nyolcadik szerint pedig „boldogok, akiket üldöznek az igazságért”. Az első négy mondás egyébként eredetileg még alliterál is, vagyis a görögben azonos, „p” mássalhangzóval kezdődik a szegények, sírók, szelídek és éhezők elnevezése. Ez az igazság nem elméleti jellegű, itt nem egy tan vagy egy tétel igazságáról van szó, hanem az emberek közötti igazságos kapcsolatról, az Istennel és embertársakkal szembeni helyes cselekvésről.

Máté számára Jézus tanítása az igazság, amely beteljesíti és felülmúlja a törvényt. Gondoljunk csak Józsefre, az „igaz emberre” a gyermekségtörténetben (vö. Mt 1,19), vagy arra a „nagyobb igazságra”, amelyet Jézus a Hegyi beszédben követel (vö. Mt 5,20). Ez a nagyobb igazság a szeretet által vezetett és a szeretetet tápláló igazság, amelyet irgalmasságban, szelídségben, mások iránti figyelmes jóakaratban, a béke okos előmozdításában kell aprópénzre váltani. A nyolc boldogság a Hegyi beszéd nyitánya, amelyben bőven lesz még szó a felebarátok és ellenségek szeretetéről, a helyes vallásosságról, az anyagi javak megfelelő kezeléséről. A szelíd jól szereti embertársát, a lélekben szegény tulajdonképpen nemcsak az anyagiaktól független, hanem rátalált az Istennel szembeni teljes nyitottság örömére és békéjére. Erre is igaz, amit szintén ebben a beszédben olvasunk: Ahogy szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek, úgy tegyetek ti is! (vö. Mt 7,12).

A nyolc boldogmondás utáni kilencedik ismétel, illetve bővít. Jézus végre megszólítja hallgatóságát: „Boldogok vagytok… Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok a mennyben!” Ismerjük már a szegények, szelídek, az üldözöttek boldogságát? Ismerjük meg ennek a bensőséges pillanatnak a csodáját: Jézus, az egészen szegény, az ujjongóan boldog, az árulás estéjén is békességes, bevezet a mennyek országának jelenvalóságába.

 

Évközi 4. vasárnap, A év








All the contents on this site are copyrighted ©.