2017-02-01 16:04:00

Ferenc pápa szerdai katekézise: a keresztény reménység türelmes várakozást jelent


Ferenc pápa a VI. Pál teremben tartott szerdai katekézisében a keresztény ember reménységéről beszélt, aki sisakként hordozza az üdvösség reményét. Miután az előző alkalmak során az Ószövetség tanításából merítette a reménység értelmezését, most arra a rendkívüli újdonságra figyelt, amit az Újszövetség hozott Jézus Krisztus húsvéti eseményével. Ez pedig a keresztény reménység. Mi keresztények, a reménység emberei vagyunk – húzta alá pápa.

„Krisztus föltámadt, de a test föltámadásával már van egy kis probléma”

A katekézis bibliai szövege Szent Pál első tesszalonikai levele, melyben az apostol a feltámadás hitében erősíti a pár éve alapított keresztény közösséget. Érezzük a hitük  frissességét és szépségét, ahogy számtalan nehézség ellenére lelkesen ünneplik Krisztus feltámadását. Pál apostol azért írja, hogy a „világosság és a nappal fiai vagyunk” a Krisztussal való teljes közösségünk jegyében. Szent Pál azonban szeretné megértetni a tesszalonikai friss hitű közösséggel a feltámadás hitének a teljességét. Ugyanis a hívő gyülekezet minden tagja hitt ugyan Jézus föltámadásában, de már nem a halottak feltámadásában. Igen, Krisztus föltámadt, de a test föltámadásával már van egy kis probléma. Ilyen értelemben ez a levél nagyon is időszerű napjainkban is – hangsúlyozta a pápa.

Mindnyájan félünk egy kicsit a haláltól a bizonytalanság miatt

Rögtön érezzük ezt a nehézséget, mihelyt a saját halálunkkal vagy egy szeretett személy halálával szembesülünk. Kétségeink támadnak emberi törékenységünk kapcsán és végül fölvetődik a kérdés: Tényleg van élet a halál után? Valóban láthatom és át is ölelhetem majd a szeretteimet? Ahogy nemrég egy kihallgatás során egy idős személy kérdezte ezt tőlem, egy bizonyos kétséggel: Vajon találkozom-e majd az enyéimmel? – utalt a pápa személyes tapasztalatára. A válaszhoz vissza kell térnünk hitünk gyökereihez és alapjaihoz. Így tudunk tudomást szerezni arról, amit az Isten művelt Jézus Krisztusban  és mit is jelent a halál. Mindnyájan félünk egy kicsit a haláltól a bizonytalanság miatt. De éppen ekkor jön Pál szava, ahogy azt nekem egy idős férfi mondta – idézett a pápa ismét személyes emlékéiből: „Én nem félek a haláltól. De azért egy kicsit tartok attól, ami jönni fog”.

A keresztény remény annak a várása, ami már megtörtént

Pál apostol a közösség  félelmével és zavartságával szemben arra szólít fel, hogy emeljük fel hitünk sisakját, főként a nehézségekben és életünk problémás helyzeteiben. Ez a sisak a reménység az üdvösségben. Ez a keresztény ember reménye. Amikor reményről beszélünk, általában valami szép dologgal kapcsolatban használjuk a kifejezést, aminek szeretnénk a megvalósulását. Reméljük, hogy megtörténik, reméljük, vágyunk rá.  Mint ahogyan a holnapi szép időt várjuk. Ha ez egy kapu, akkor szeretnénk elérkezni ehhez kapuhoz és biztosak vagyunk abban, hogy el tudunk jutni ahhoz a kapuhoz. Ilyen a keresztény remény. Biztosak vagyunk abban, hogy úton vagyunk valami felé, ami nem az, amit én akarok, hogy legyen. Ez a keresztény remény.

A keresztény remény annak a várása, ami már megtörtént és ami biztosan meg is valósul

A keresztény remény annak a várása, ami már megtörtént és ami biztosan meg is valósul mindannyiunk számára. A mi feltámadásunk és a szeretteink föltámadása sem olyan dolog – fejtette ki a pápa –, ami vagy megtörténik vagy nem, hanem az egy biztos valóság, mely Krisztus feltámadásának a valóságában gyökerezik. Remélni annyit jelent, hogy megtanuljuk élni ezt a várakozást. Példaként említette a pápa a várandós kismamát, aki miután észrevette, hogy babát vár, napról napra annak a várakozásában él, hogy egyszer majd rátekinthet a gyermekére. Nekünk is tanulnunk kell a várakozást és ezt az életet. Ez nem könnyű, a várakozásban élni, alázatos és szegény szívvel. Csak a szegény tud várakozni.

Mindörökké vele fogunk élni!

Ferenc pápa végül Pál ismét Páltól idézett: „Jézus Krisztus meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghalunk, vele együtt elnyerjük az életet”. Mindig nagy vigasztalás és béke volt számomra ez az Ige, mely felhívás mindnyájunk felé, hogy imádkozzunk mindazokért, akik Krisztusban élnek. Pál apostol levelében kijelenti: Mindörökké vele fogunk élni! Igen, minden elmúlik, de a halál után az Úrral leszünk. Befejezésül Ferenc pápa arra kérte a kihallgatás résztvevőit, hogy vele együtt háromszor mondják el hittel és hangosan: És így mindig az Úrral leszünk!”

(vl)








All the contents on this site are copyrighted ©.