Sártól mosott tiszta arccal – P. Vértesaljai László jegyzete Lourdes titkáról

Február 11-én, a Lourdes-i Boldogasszony napjának olvasmányos imaórájában Soubirous Szent Mária Bernadett levelét olvasom imádkozva: „Aztán az Úrnő megparancsolta, hogy igyam a forrásból. Mivel nem láttam ott semmi forrást, elindultam a Gave folyóhoz. Ő azonban jelezte, hogy nem a folyóról beszélt, és ujjával a forrásra mutatott. Amikor pedig arra a helyre mentem, ott csak sárral kevert kis vizet találtam. Kezemmel semmit nem tudtam meríteni belőle, azért kaparni kezdtem, és végre kevés vizet bírtam meríteni a markommal. Háromszor kimertem, és a negyedik alkalommal már inni is tudtam belőle. Ezután megszűnt a látomás, és én hazamentem”.

Nemde így teremtett, sárból? Nemde így gyógyít: sárral? És lehet-e élni másként, hacsak nem sárosan? Az utca porával és az arc verejtékével, s aztán a kettő sarával! Eltűnődöm. Az a pirenneusi kislányka ott a barlang tövénél bizonyára nem tudta, hogy az a Szép Hölgy, aki önmagát Szeplőtelen Fogantatásnak nevezte, maga a Folttalan Szűz. És Ő, az a Folttalan kéri, hogy mintegy hitelesítésképpen a kicsi Bernadett sározza be magát. Ez Istennek és az Isten Anyjának a stílusa! Hiszen az Isten Fia – aki a Mária Fia – úgy váltott meg bennünket, hogy bár minden bűnünket magára vette és így bűntől-szennyes, sáros lett, mégis ő maga soha, a legkisebben sem vétkezett!

Ott a Lourdes-i Massabielle barlangjánál az a kicsi lányka hitt annak a képtelenségnek és a februári hidegben két apró kezével kikaparta a sár alatti tiszta forrás száját, mire fölfakadt a víz. Arcom sarát az a víz viszi le, amit a bennem fakadt forrással mosok meg. Ezért forrást kell keresnem magamban, nem pedig bűnt. A forrás rejlik, a bűn mutatkozik. Valahogy ebben áll számomra Lourdes titka. Megmos, megtisztít. És ennél nincs gyönyörűbb emberi érzés! Megtisztulni és ragyogni, mit az üdvözültek!    

(vl)

.