Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Ferenc pápa \ Szentmise, liturgia

Ferenc pápa Hamvazószerdán: A Nagyböjt út, amely elvezet az irgalom győzelméhez

Ferenc pápa hamvazkodása - AP

01/03/2017 17:37

A Nagyböjt az ideje, hogy nemet mondjunk, hogy emlékezzünk és hogy ismét lélegezzünk – ezekkel a gondolatokkal foglalhatjuk össze a Szentatya hamvazószerdai homíliáját. A Szent XXIII. János pápa által megújított szokásnak megfelelően Hamvazószerdán Ferenc pápa a római stációk ősi hagyományát követve kezdte meg a negyvennapos böjti időszakot. Az Aventinus-dombon fekvő Szent Anzelm-templomban kezdődött a pápai szertartás délután fél 5-kor. Az ottani imádság után indult a körmenet a közeli Szent Szabina-bazilika felé. Ferenc pápát a főpásztorokon túl elkísérték a Szent Anzelm-monostor bencés szerzetesei és a Szent Szabina ókeresztény bazilika domonkos szerzetesközösségének tagjai. A szentmise során minden részvevő, Ferenc pápa is részesült a hamvazás szertartásában, amely nagyböjt kezdőnapján a bűnbánatot jelképezi.

Térjetek hozzám teljes szívetekből

„Térjetek hozzám teljes szívetekből […] térjetek meg az Úrhoz” (Jo 2,12.13). Így kiált Joel próféta népéhez az Úr nevében. Az egész hűséges népet összehívja, senkit sem kizárva, hogy induljon el és imádja Istenét, mert ő irgalmas és kegyelmes, türelmes és nagyon szeret. (vö. 13)

A Nagyböjt a rabszolgaság útja a szabadságig

Mi is válaszolni szeretnénk erre a felhívásra, szeretnénk visszatérni az Atya irgalmas szívéhez – kezdte homíliáját Ferenc pápa. A Nagyböjt út, amely elvezet az irgalom győzelméhez minden felett, ami össze akar roppantani minket vagy le akar fokozni bennünket valamivé, ami nem felel meg Isten gyermekei méltóságának. A Nagyböjt a rabszolgaság útja a szabadságig, a szenvedéstől az örömig, a haláltól az életig. A hamvazkodás, amellyel útra kelünk, emlékeztet minket az eredeti állapotunkra: porból vagyunk és porrá leszünk. Isten szerető kezében válunk porrá, aki az éltető lelkét lehelte belénk és továbbra is ezt teszi majd. Ez az éltető lélek megóv minket minden más fuvallattól: az önzésünk, a gonosz tervek és a néma közöny okozta fulladástól. Ezek megfojtják a lelket, korlátozzák a távlatokat, megbénítják a szívverést.

Megélni a Nagyböjtöt annyit jelent, hogy belélegezzük az éltető leheletet

Isten éltető lehelete megment attól, ami kioltja a hitet, lehűti a szeretetet és eltörli a reményt. Megélni a Nagyböjtöt annyit jelent, hogy belélegezzük ezt az éltető leheletet, amelyet Atyánk mindig felkínál életünk mocsarában. Ez a lehelet megszabadít minket mindattól a fullasztó dologtól, amelynek nem vagyunk tudatában, amelyeket már normálisnak tekintünk, mert hozzá szoktunk, hogy olyan levegőt szívjunk, amelyben kevés a remény, de amelyben szomorúság, belenyugvás, pánik és ellenségesség van.

A Nagyböjt az ideje annak, hogy nemet mondjunk

A Nagyböjt az ideje annak, hogy nemet mondjunk. Nemet a lélek megfulladására, amelyet a közöny okoz, hogy azt gondolom, a másik élete nem érint engem. A Nagyböjt nemet mond az üres és értelmetlen szavak, a durva és hirtelen kritika mérgező szennyezésére és a leegyszerűsítő elemzésekre, amelyek nem képesek átölelni az emberi problémák összetettségét, különösen azokét, akik leginkább szenvednek. A Nagyböjt az ideje, hogy nemet mondjunk a lelkiismeretünket megnyugtató ima, a megelégedést nyújtó adakozás vagy a böjt megfojtására. A Nagyböjtben mondjunk nemet a kirekesztő zárkózottságnak, amely úgy akar eljutni Istenhez, hogy elkerüli a testvérei sebeiben jelen levő Krisztus sebeit és annak a spiritualitásnak is mondjunk nemet, amely a hitet gettóvá és kirekesztő kultúrává alacsonyítja.

A Nagyböjt az emlékezet ideje

A Nagyböjt az emlékezet ideje, amikor elgondolkodunk és feltesszük magunknak a kérdést: mi lenne belőlünk, ha Isten bezárná az ajtaját előttünk? Mi lenne belőlünk irgalma nélkül, amely sosem fárad bele megbocsátani nekünk és mindig lehetőséget ad az újrakezdésre? Hol lennénk a sok csendes segítőnk nélkül, akik ezer féle módon nyújtották felénk kezüket és nagyon konkrét tettekkel visszaadták számunkra a reményt és segítettek újra kezdeni? – kérdezte Ferenc pápa.

A Nagyböjt az ideje annak, hogy újra lélegezzünk

A Nagyböjt az ideje annak, hogy újra lélegezzünk, hogy megnyissuk a szívünket az egyetlen Isten leheletére, aki képes porunkat emberré átalakítani. Nem ez az ideje, hogy megszaggassuk ruháinkat a minket körbevevő gonoszság láttán, hanem inkább teremtsünk helyet életünkben mindannak a jónak, amelyet véghez vihetünk, levetve mindazt, ami elszigetel, bezár és megbénít. A Nagyböjt az együttérzés ideje, hogy a zsoltárossal együtt mondjuk: „Add vissza [Uram] nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem”, hogy életünkkel Téged dicsőítsünk (vö. Zsolt 51,14) és porunk – éltető leheleted erejével – „szerető porrá” váljon.

(sv)

 

 

01/03/2017 17:37