Ferenc pápa szerdai katekézise: Nagyböjt a reménység útja a föltámadt Jézus felé

Ismét a tavaszi napfényben fürdő Szent Péter téren tartotta meg Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatást. Alighogy elindult a hívek közt a fehér jeep, Ferenc pápa maga mellé ültetett két fiúcskát és két kislányt, akik pápai potyautasként részesei lehettek a zarándokok lelkes köszöntéseinek, végül pedig még egy autógrammot is kaptak a pápától. A kihallgatás előtt hangzott el világnyelveken a Kivonulás könyvéből (Kiv 3,7-10) az Úristen szava Mózeshez, aki meghallván népe panaszszavát Egyiptomból, szép és tágterű földet ígér neki, majd megparancsolja Mózesnek, hogy vezesse ki a népét Egyiptomból.         

A nagyböjt, saját természeténél fogva a reménység ideje           

Hamvazószerdával belépünk a Nagyböjt liturgikus idejébe, mely most a keresztény reménységről tartott katekézis-sorozatban a nagyböjtöt a reménység útjává teszi – kezdte beszédét a pápa. Nagyböjtöt az egyház ugyanis a Húsvétra előkészítő időként alapította, és ennek az időszaknak az értelmét a húsvéti titok fényéből nyeri. A feltámadt Úr maga hív bennünket, hogy lépjünk ki a sötétségből és keljünk útra feléje, aki maga a Fény. Nagyböjt tehát a feltámadt Krisztus felé vezető út, mely a bűnbánat, a lemondás útja, de soha nem öncélúan, hanem azért, hogy feltámadjunk Krisztussal és megújítsuk keresztségi identitásunkat, vagyis hogy újjászülessünk a magasból, Isten szeretete által. Éppen ezért a Nagyböjt, saját természeténél fogva a reménység ideje – szólt a pápa.

A múltba visszatérés vágya minket is megkísért              

Ferenc pápa állítása igazolására az egyiptomi kivonulás történetéhez folyamodott. Ennek kiindulópontja az egyiptomi szolgaság, az elnyomás és a kényszermunka. Ám, az Úr nem felejti népének tett ígéretét, hívja Mózest, aki erős kézzel kivezeti a népet a pusztán át a szabadság Földje felé. Az út során ad az Úr a népnek törvényt, így nevelve őket arra, hogy szeressék őt. A kivonulás hosszantartó és gyötrelmes, jelképesen  negyven évig tart, mondhatni, egy nemzedék idejével ér fel.

Ez a nagyböjti negyven nap kivonulást jelent számunkra is a szolgaságból, a bűnből

A vándorlás alatt a nép állandó kísértést szenved, hogy visszasírja Egyiptomot és visszatérjen oda. Mi is ismerjük a megkísértést – tette hozzá szabadon a pápa – hogy visszatérjünk. De az Úr hűséges marad és a Mózes vezette szegény nép megérkezik az Ígéret földjére. Az egész út a reménységben telik: kivonulás a szolgaság házából a megígért földre érkezés reményében. Ez a nagyböjti negyven nap – szólt ismét szabadon a pápa – kivonulást jelent számunkra is a szolgaságból, a bűnből, a szabadságra, a feltámadt Krisztussal való találkozásra. Minden lépés, minden egyes fáradozás, elesés és újrakezdés csak Isten üdvözítő tervének keretén belül érvényes.

Üdvösségünk ajándék, mely igényli a beleegyezésünket és részvételünket

Jézus Húsvétja a kivonulás, amivel utat nyitott nekünk a teljes, örök és boldog élet felé – folytatta a pápa. Ennek az útnak a megnyitásához Jézusnak ki kellett vetkőznie dicsőségéből, hogy engedelmes legyen a kereszthaláig menően. Ez a vérébe került, ami által üdvösséget nyertünk a bűn szolgaságából. Ez azonban semmiképp nem jelenti azt, hogy nekünk semmit nem kell tennünk: minthogy ő átment már a kereszten, mi pedig szekérrel elragadtatnánk a paradicsomba! De nem így van! Üdvösségünk ajándék, hiszen az a szeretet története, mely igényli a beleegyezésünket és részvételünket az ő szeretetében, ahogy azt Mária Anyánk és utána a többi szent mutatja.

Legyőzte a kísértőt, ám nekünk is szembesülnünk kell a kísértővel és le kell őt győznünk 

Nagyböjt ebből a dinamikából él: Krisztus megelőz minket kivonulásával, mi pedig átmegyünk a pusztán, kegyelme révén az ő nyomában haladva. Megkísértetett, de legyőzte a kísértőt, ám nekünk is szembesülnünk kell a kísértővel és le kell őt győzni. Lelkének élő vizét adja nekünk, de minket illet, hogy merítsünk a forrásból és igyunk, a szentségek, az imádság és az imádás által. Ő a sötétséget legyőző fény, de tőlünk azt kéri, hogy tápláljuk a kis lángunkat, melyet a keresztségben bíztak ránk – buzdított a pápa.

A nagyböjti kivonulás olyan út, amelyben formát ölt a reménység

Ebben az értelemben a Nagyböjt a megtérésünk szentségi jele, ez pedig utat nyit a Nagyböjt számára, ami mindig a megtérés útja. Ez egy elkötelező út, de reménnyel teli. Sőt még többet mondok – nyomatékosította a pápa: a nagyböjti kivonulás olyan út, amelyben formát ölt a reménység. A pusztán való áthaladás, a próbatételek, a megkísértések, az illúziók, a délibábok, mind-mind valamiképp összekovácsolja az erős és szilárd reménységet, Szűz Mária reménye mintáján, aki Fia szenvedése és halála sötétségén keresztül továbbra is hisz és remél a feltámadásban és Isten szeretete győzelmében. Az erre a távlatra nyitott szívvel lépjünk be a Nagyböjtbe, és Isten népének részeként kezdjük meg örömmel a reménységnek ezt az útját – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.

(vl)