A gregorián nem megy ki a divatból: interjú Szakály József atyával a vatikáni egyházzenei konferenciáról

Az egyházi zene is merít az adott kulturális közeg hagyományaiból, kölcsönhatásban áll a helyi protestáns, ortodox, vagy éppen katolikus többségű egyházi zenei kultúrával. Az ötven évvel ezelőtt kiadott Musicam Sacram-dokumentum nyomán elindult egyházzenei reform ma is tart. Fontos kitétel, hogy különbséget kell tenni az egyházi zene (szent zene) és a szigorúan vett szakrális zene között. Egy Mozart-szonáta például nem alkalmazható a liturgiában, hiába van odaírva, hogy templomi szonáta, mint ahogy Verdi Requiemje is gyönyörű, ám mégsem szakrális zene. Érdemes föleleveníteni a gregoriánt, hiszen a reform nem feltétlenül új elemek beemelését jelenti az eddigi hagyományba, hanem meglévő kincseink újra felfedezését is. Ahogy Ferenc pápa is rámutatott beszédében: a banális, berögzült zenei megoldások helyett az igényességre kell törekedni, hiszen végső soron a liturgikus zene lényege az, hogy fölemelje a lelket Istenhez.

Szakály József főesperes, plébános, a szabadkai egyházmegye papja, aki a Szent Cirill és Metód Nemzetközi Püspöki Konferencia megbízásából vett részt a március 2-4-e között tartott nemzetközi egyházzenei konferencián. Március 4-én fogadta a találkozó résztvevőit Ferenc pápa, így József atya személyesen is köszönthette a Szentatyát. Csütörtökön este pedig Georg Gänswein érsek, a Pápai Ház prefektusa vezetésével együtt énekelték el az esti zsolozsmát a festői szépségű Sixtus-kápolnában. A zeneértő és –művelő plébánossal beszélgettünk vatikáni élményeiről, az egyházzenei reformról és az aktuális irányzatokról. A beszélgetésből megtudhatják azt is, hogyan lett az evangélikus Johann Sebastian Bach a katolikus zene óriása. 

(gá)