P. Michelini 6. elmélkedése: Isten álmai és a hataloméhség

Aricciában ezekben a napokban tartják Ferenc pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatát. Szerdán délután P. Giulio Michelini elmélkedésében a Jézus elleni perről és Pilátus feleségéről (Mt 27,11-26) beszélt. Egy olasz házaspárral (Mariateresa Zattoni és Gilberto Gillini) együtt készítette beszédét, akikkel a ferences szerzetes évek óta együttműködik családok számára tartott lelkigyakorlatok és képzések terén. Számos könyvet írtak együtt, amelyben kettős olvasatban mutatják be a bibliai szövegeket: egzegétikai szempontból és családi kontextusban. P. Michelini kiemelte, hogy a Szentírás olvasása és egzegézise nem a felszentelt személyek vagy az erre kijelölt személyek előjoga. A házaspárokat és a családokat segíteni kell abban, hogy gyakorolják ezt, amire eddig nem került sor meggyőző módon az egyházban.

Két ember áll egymással szemben és csak egyikük maradhat életben

P. Michelini először Poncius Pilátus döntéséről szólt Barabás és Jézus kapcsán. Emlékeztetett XVI. Benedek értelmezésére, ami Barabás nevéről az Origenész által feljegyzett szövegvariánsra vonatkozik. Ez fontos annak az összetett rendszernek a megértéséhez, amellyel Máté evangélista tekint Jézus vérének kiontására a bűnök bocsánata érdekében. Ez a teológiai rendszer azonban ne terelje el figyelmünket egy alapvetően egyértelmű tény emberi dimenziójáról, ami hallatlanul súlyos: két ember áll egymással szemben és csak egyikük maradhat életben. Nem egyszerűen két kecskéről van szó.

Évszázadokig a zsidó népet istengyilkossággal vádolták a keresztények

Így került említésre William Styron regénye, a Sophie választ (Sophie’s Choice), amely elmeséli egy fiatal anya történetét. Arra kényszeríti egy náci tiszt az anyát, hogy válasszon, két gyermeke közül melyik haljon meg. P. Michelini hangsúlyozta, hogy sajnos évszázadokig a zsidó népet istengyilkossággal vádolták a keresztények. Ezt az abszurd vádat végül minden szinten felszámolták. Ne feledjük azonban el, hogy Máté szenvedéstörténete szerint ez a vád sosem születhetett volna meg egy egyszerű logikai szempont miatt: mert – ahogy Sophie esetében, akit saját lánya halálba küldésére kényszerítenek – ennek a szörnyű döntésnek a felelőssége arra hárul, aki olyan helyzetbe hozta a tömeget, hogy választania kelljen, vagyis a római helytartóra.

Pilátus felesége

Második pontként P. Michelini felolvasta az olasz házaspár írását, akik megjegyzik: a férfiak hatalmi játékában a főpap és Pilátus közötti cinkosság megtöri egy nő visszafogott, de csak egy hírvivőn keresztül hozzájuk eljutó hangját, mert míg a férfiak játszmájukat játsszák, a nőnek nem engedik meg, hogy közelebb lépjen. Pilátus felesége azonban hitelessé válik e két férfi előtt, mert azt üzeni, hogy sokat szenvedett álmában az igaz ember, Jézus miatt. (Mt 27,19)

Isten álma

Végül a ferences szerzetes megvizsgálta a Máté evangéliumban Jézus gyermekkorából származó öt álmot és Pilátus feleségének álmát. Együttesen kell ezekre tekinteni, mert így képviselik azt, amit „Isten álmának” nevezhetnénk: a Fiú üdvösségét (aki az Evangélium elején levő álmok által menekül el az elől, aki meg akarja ölni). József és a Napkeleti bölcsek megértik, hogy mit kell tenniük és a kapott információ gyengesége ellenére is gyakorlatba ültetik (a Midrás szerint az álom a próféciának csak egy hatvanad része). Pilátus azonban nem hallgat felesége hangjára, nem hallgat az álmokra, csak a hatalom megőrzésében érdekelt, mint korábban Heródes is – hangsúlyozta P. Giulio Michelini ferences a pápa és a Római Kúria nagyböjti lelkigyakorlatának 6. elmélkedése végén.

(sv)