Bagnasco bíboros: túl sok a munkanélküli fiatal Olaszországban. Elég a tétlenségből

Ki volt Szent József? Egy kisvállalkozó, aki apró asztalosműhelyében dolgozva tartotta el kicsiny és rendkívüli családját, egy nem globalizált világ egyszerű társadalmában. Angelo Bagnasco bíboros, genovai érsek, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke ezekkel a szavakkal méltatta vasárnapi homíliájában Szent József alakját, akire az egyház most emlékezik. Mint mondta: a szent az intelligencia kétféle megnyilvánulását mutatja meg nekünk. Az egyik az alázat, a másik pedig a bölcsesség. Az alázat az intelligenciának az a fajtája, amelyik megvéd minket az irigységtől, a szereplési vágytól, attól, hogy mindig sikerre és elismerésre vágyjunk. A bölcsesség pedig az intelligenciának az a képessége, amelynek révén őszintén tudunk beszélni másokkal a problémák megoldásáról, kicserélve kölcsönösen tapasztalatainkat.

A foglalkoztatást új megközelítéssel kell megoldani

Szent József ünnepe a munkára emlékeztet, és a megújulásra ösztönöz minket egy olyan korban, amelyben nagyon sok a munkanélküli, vagy olyan fiatal, akik ugyan rátermettek, képzettek, de mégsem találnak maguknak munkát. Az olasz fiatalok ezerszám mennek el külföldre állást és jövőt keresve, ami Bagnasco bíboros szerint a régi korok vándorlásaira emlékeztet minket, és segít jobban megérteni a mai migrációs jelenséget is. Az összkép súlyos, amit jól mutat, hogy Genovában tavaly több, mint félmillió adag ételt osztottak szét a szegénykonyhákon. Azért vannak biztató jelek is – tette hozzá a genovai bíboros érsek.

A tétlenség sokszor rövidlátás csupán

Az olasz helyzet egyik hátulütője az egymást keresztező vétók jelensége, vagyis, hogy senkit nem hagynak nyerni, jó színben feltűnni, sikeresnek lenni. Ebben a logikában nem jut szerephez a város érdeke, sőt akadályozzák azt. A másik nehézség abból adódik, hogy nem beszélnek eleget vagy egyáltalán az emberek egymással, nem igyekeznek közös nevezőre jutni, ocselekvési terveket kidolgozni. Nem az újságok címoldalain kellene üzengetni egymásnak, hanem közvetlen, négyszemközti, intelligens és – hova tovább – szívélyes találkozókat tartani. Bagnasco bíboros meggyőződése szerint a harmadik nehezítő tényező a realizmust mellőző tökéletes megoldás keresése, ami sokszor végül tétlenségbe torkollik. Ez az álláspont gyakran csupán ürügy, amely egyéni érdekeket rejt, vagy pusztán rövidlátásról tanúskodik.

(gá)