Éljünk úgy, mint a keresztségben kapott világosság gyermekei – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Éljünk úgy, mint a keresztségben kapott világosság gyermekei – Ferenc pápa Úrangyala imádsága

Bízzuk magunkat Jézusra, a „világ világosságára” és forduljunk el a hamis fényektől, amelyek eltávolítanak bennünket felebarátainktól – hangzott Ferenc pápa buzdítása vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozásakor mondott beszédében. A pápa köszönetét fejezte ki a milánóiaknak azért a rendkívüli fogadtatásért, amelyben szombaton részesítették az ambroziánus főegyházmegyében tett látogatásakor. „Otthon éreztem magam” – mondta többek között a Szentatya.

Jézus kinyilvánítja magát, mint a „világ világossága”

Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében nagyböjt negyedik vasárnapjának evangéliumi szakaszát elemezte, amely a vakon született meggyógyításáról szól. Krisztus egy jelképes rítus végrehajtásával adja vissza látását a vakon született férfinak: „a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente”. Ezután Jézus megparancsolta neki, hogy mosakodjon meg a Siloe tavában. A férfi odament a tóhoz, megmosakodott és visszanyerte szeme világát. Születésétől kezdve vak volt. Jézus ezzel a csodával nyilvánítja ki magát, mégpedig úgy, mint a világ világossága. A születésétől fogva vak férfi mindnyájunkat képvisel, akik azért lettünk teremtve, hogy megismerjük Istent, de a bűn miatt vakok vagyunk. Mindnyájunknak szükségünk van új világosságra: a hit világosságára, amelyet Jézus adott nekünk.

A keresztség eljuttatott mindnyájunkat az igazi világosságra

Valóban, az evangéliumi vak visszanyerve látását megnyílik Krisztus misztériumának. Jézus megkérdezi tőle: „Hiszel az Emberfiában?” „Ki az, Uram – kérdezte az ember –, hogy higgyek benne?” „De hisz látod – felelte –, ő beszél veled.” Erre felkiáltott: „Hiszek, Uram!” – s leborult előtte”.

Mi is sötétben botorkálunk, ha nem fogadjuk be Krisztus világosságát

Ez az epizód arra késztet bennünket, hogy elgondolkozzunk Krisztusba, Isten Fiába vetett hitünkről és ugyanakkor utal a keresztségre is, amely a hit első szentsége: az a szentség, amely eljuttat bennünket a világosságra a víz és a Szentlélek általi újjászületés révén, mint ahogy a született vakkal történt, akinek kinyílt a szeme, miután megmosakodott a Siloe tó vizében. A vakon született és meggyógyított férfi minket képvisel, amikor nem vesszük észre, hogy Jézus a világosság, a „világ világossága”, amikor másfelé tekintünk, amikor inkább apró fényecskékre bízzuk magunkat, amikor a sötétben botorkálunk. Az a tény, hogy a vaknak nincs neve, hozzásegít bennünket, hogy saját arcunk visszatükröződését lássuk meg benne, a mi nevünkkel az ő történetében. Minket is „megvilágosított” Krisztus a keresztségben, tehát arra kaptunk meghívást, hogy a világosság gyermekeiként viselkedjünk.

Életünket az isteni világosság fényében változtassuk meg

Ez pedig azt igényli, hogy gyökeresen megváltoztassuk gondolkodásmódunkat, az embereket és dolgokat egy másik, az Istentől jövő értékrend szerint ítéljük meg. A keresztség szentsége azt igényli, hogy úgy éljünk, mint a világosság gyermekei és világosságban járjunk – mondta a pápa, majd így folytatta: „Ha most feltenném nektek a kérdést, hiszitek-e, hogy Jézus az Isten Fia? Hiszitek-e, hogy meg tudja változtatni szíveteket? Hiszitek-e, hogy úgy tudja láttatni a valóságot, mint ahogy Ő látja, nem pedig úgy, ahogy mi látjuk? Hiszitek-e, hogy Ő a világosság és az igazi világosságot adja nekünk? Mit válaszolnátok? Mindenki saját szívében feleljen ezekre a kérdésekre – mondta Ferenc pápa.

Forduljunk el a hamis fényektől

Mit jelent az, hogy világosságban járni? Mindenekelőtt azt, hogy elfordulunk a hamis fényektől, mint amilyen a másokkal szembeni előítéletek hideg és felszínes fénye, mert az előítélet eltorzítja a valóságot és ellenérzésekkel tölt el bennünket azok iránt, akik felett irgalmasság nélkül ítélkezünk, és akiket ellentmondást nem tűrve elítélünk. Ez mindennap előfordul! Amikor pletykálkodunk másokról, akkor nem a fényben, hanem árnyékban járunk. Egy másik hamis fény, mert csábító és kétes, a személyes érdek: ha az embereket saját hasznunk szempontjából, tetszésünk, hírnevünk szerint értékelünk, akkor nem az igazságnak megfelelően járunk el az emberi kapcsolatokban és helyzetekben. Ha ezen az úton haladunk tovább és csak személyes érdekünket keressük, akkor árnyékban járunk.

Ismét fedezzük fel a keresztség felbecsülhetetlen ajándékát

Szűz Mária, aki elsőként fogadta be Jézust, a világ világosságát, eszközölje ki számunkra a kegyelmet, hogy ismét befogadjuk az idei nagyböjtben a hit világosságát, újból felfedezve a keresztség felbecsülhetetlen ajándékát, amelyet mindnyájan megkaptunk. Ez az új megvilágítás alakítson át bennüket viselkedésünkben és tetteinkben, hogy mi is, szegénységünkben és kicsinységünkben Krisztus világossága egy fénysugarának hordozói lehessünk.

A spanyol helyi egyház újabb 115 boldoggal gazdagodott – a polgárháború vértanúi voltak

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy szombaton a spanyolországi Almeríában a boldogok közé iktatták José Álvarez-Benavides y de la Torre papot és 114 társát. Ezek a vértanú papok, szerzetesek és világ hívők hősies tanúságot tettek Krisztusról és evangéliumáról, amely a béke és a testvéri kiengesztelődés üzenete. Példájuk és közbenjárásuk nyújtsanak támaszt az egyház elkötelezettségének a szeretet civilizációjának építésében. (Mindnyájan a spanyol polgárháború áldozatai voltak, 1936-39-ben szenvedtek vértanúságot hit iránti gyűlöletből ölték meg őket).

A pápa üdvözölte az olasz és a külföldi zarándokokat, majd köszönetét fejezte ki Angelo Scola bíborosnak, Milánó érsekének és a város lakosságának azért a fogadtatásért, amelyben szombaton részesítették.

„Valóban otthon éreztem magam, mindenkivel, hívőkkel és nem hívőkkel egyaránt. Köszönöm szépen, kedves milánóiak, és még mondok valamit: megtapasztaltam, hogy valóban igaz, amit mondanak: Milánóban valóban nyílt szívvel fogadják a vendégeket” – tette hozzá a pápa milánói tájszólásban.

(vm)