2017-04-07 11:47:00

Nápolyt látni: Kaposi Gábor összefoglalója a Pápai Magyar Intézet kirándulásáról


A Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasai Nápolyba kirándultak. Kaposi Gábor győri egyházmegyés pap összefoglalója:

Nápoly gyönyörű, különösen három napig - ahogy egy helyi lakos mondta a buszon. Mi tagadás, a rendezettség, a tisztaság nem erőssége a városnak, s tényleg igaz lehet, hogy csak egy szabály van érvényben: nincsenek szabályok. Úton odafelé nem gondoltuk, hogy Márai szavai igazolódnak, aki a sok utcagyerek kapcsán megjegyezte: “Otthonuk nincs. Mindenki szereti őket, senki nem törődik velük.” Az emberek szegények, mégis barátságosak. Ferenc pápa is megjegyezte Nápoly egyik peremkerületében: “Az élet Nápolyban soha nem volt könnyű, mégsem volt soha szomorú!”

Mielőtt a várossal megismerkedtünk volna, a Nápolyi-öböl egyik szigetére, Ischiára látogattunk el. Nem maradt ki a páratlan szépségű Aragóniai kastély megtekintése. A kastély a szigethez egy híddal csatlakozó hatalmas sziklán áll. Falai között klarissza kolostor működött.

Nápoly védőszentje Szent Januáriusz (San Gennaro) beneventói püspök, aki hat társával együtt vértanú halált halt  a Diokléciánusz-féle keresztényüldözés idején. A mártír püspök vérét felfogták, s  ma a róla elnevezett székesegyházban őrzik. Az alvadt vér minden évben háromszor folyákonnyá válik. A 14. század végétől már vannak írásos nyomai a természetfeletti jelenségnek. A vércsoda miatt május első vasárnapján, szeptember 19-én, illetve december 16-án több ezren látogatnak el a nápolyi Dómhoz, hogy szemtanúi lehessenek a csodának. 2015-ben Ferenc pápa látogatásakor a félig folyékonnyá vált vér láttán Crescenzio Sepe bíboros, nápolyi érsek így kommentálta a csodás eseményt: „San Gennaro szereti Ferenc pápát. A vére félig folyékonnyá vált.” A pápa pedig így válaszolt: „A püspök azt mondja, hogy a vér félig folyékonnyá vált. Ez azt jelenti, hogy a szent félig szeret minket, kicsit még meg kell térnünk ahhoz, hogy jobban szeressen.” A székesegyházban van eltemetve I. Lajos magyar király öccse, a fiatalon megölt Endre, akiről szintén megemlékeztünk.

A közismert nápolyi nevezetességeken kívül a Napoli Sotterranea, azaz Földalatti Nápoly volt az egyik legérdekesebb pontja a kirándulásnak. A város alatt húzódó alagútrendszer kialakulása a város történetének kezdeteivel függ össze.  A Rodosz szigetéről érkező görög telepesek által alapított várost hamar kinőtte a lakosság, s attól keletre Neápolisz (jelentése Újváros, ebből származik Nápoly mai neve is) néven új települést építettek. A földből kibányászott tufa volt az építkezés alapanyaga. A nyersanyag kitermelés következtében létrejött alagutakat nem hagyták üresen, ez lett a vízvezeték-hálózat alapja, mely a középkorig üzemelt. A középkorban azonban egy járvány miatt le kellett csapolni a vizet, nehogy a fertőzés tovább terjedjen. A világháborúk idején óvóhelyként szolgált a földalatti Nápoly. Az alagútrendszernek 1 kilométernyi része járható be, melynek van olyan szűk szakasza is, hogy egy ember éppen elfér benne.

Lelki értelemben a csúcspont a Fátyolos Krisztus megtekintése volt. A San Severo-kápolnában található a halott Krisztust lepel alatt ábrázoló, márványból faragott remekmű, mely az olasz szobrász, Giuseppe Sanmartino alkotása 1753-ból. Finom, áttetsző márvány-fátyolon át szemlélhető az Úr megkínzott teste. Arcvonásai, a keresztre feszítés okozta sebek, a pulzáló erek és a kiálló bordák drámaian közel hozzák a Megváltó szenvedését, halálát. Holtában, titerítve is megszólal: Érted! Érted? A látvány csendes, könnyes hálaadásra késztet. Nápolyt látni már csak ezért is érdemes!








All the contents on this site are copyrighted ©.