Henri Boulad SJ virágvasárnapi homíliájában az egyiptomi merényletekről szólt

Április 9-én, Virágvasárnap két egyiptomi kopt templomnál is merénylet történt: a tantai Szent György-templomban, majd Alexandriában, a Szent Márk kopt ortodox székesegyháznál. Henri Boulad jezsuita szerzetes a merényleteket követő órákban megrendítő homíliát mondott Alexandriában.

„Ma reggel – ahogy Önök is tudják –, szörnyű robbantás történt egy tantai templomban, amely huszonöt keresztény halálát okozta: virágvasárnapot ünnepelve imádkoztak. Hetvenegyen megsebesültek.

Szintén ma reggel itt, Alexandriában is merénylet történt, tizenhatan meghaltak és negyvenketten megsebesültek a Szent Márk kopt ortodox katedrálisban. Ezek a számok, melyeket most említettem, ezek az Egészségügyi Minisztérium által közzétett hivatalos adatok.

Ma reggel hatástalanítottak egy bombát egy villamoson, amelynek útvonala a Szent Márk-gimnázium előtt halad el.

Ma reggel, ma reggel, ma reggel…

Mondhatom, szép belépés a nagyhétre. De az egyiptomi egyház már hozzászokott ehhez. Már megszokta. S nem véletlen, hogy a kopt korszak 284-ben kezdődött, a római császár, Diocletianus szörnyű keresztényüldözésének idején. Úgy, ahogyan a kereszténység kora Jézus születésének napján kezdődött, a kopt korszak azon a napon kezdődik, amikor a keresztényeket tömegesen mészárolják le, s az Egyházat pusztítják.

Igen, sikerült nekik a keresztények számát csökkenteni, akik száz százalékát képezték Egyiptom lakosságának. Mert Egyiptom teljes egészében keresztény volt. S a hódítással, fenyegetéssel, a megfélemlítéssel érték el, hogy ezek kilencven százaléka áttért az iszlámra, s csupán tíz százalékuk maradt meg. De ez a tíz százalék, akik ragaszkodnak az Egyházukhoz, a hitükhöz, s keresztjükhöz. S büszkék erre. S mutatják is: „Nézzétek, keresztény vagyok!” Nem rejtegetik ezt. Nem szégyellik! Nem szégyellik… Máshol, a világban szégyellik, hogy keresztények – na, nem mindenhol, szerencsére!

Rejtőzködnek. Mert rossz szemmel néznek rájuk. Mert… hát, igen. Az általános nézet az, hogy ez nem jó, nem elfogadott. Márpedig Egyiptomban nem félünk, nem szégyelljük a kereszténységünket. Nem szégyelljük a keresztet, amit akár a csuklónkon viselünk, amit születésünkkor ránk tetováltak, akár a mellkason viseljük, akár a templomokra tesszük fel. Ez nem egy egyszerű szimbólum, nem csupán díszítőelem. Ez igaz, valós. A kereszt a mi egyiptomi egyházunk közepén van felállítva. Ott van elültetve keresztényeink testének élő húsában.

S ez a titka a kereszténység túlélésének. S ez megőrjíti a többieket. Ez kikészíti őket.

Azt várják magukban, hogy erőszakkal válaszolunk az erőszakra, s gyűlölettel a gyűlöletre. Nem!!! A gyűlöletünket nem kapjátok meg! Szeretünk titeket. Szeressétek ellenségeiteket, szeressétek őket: ez az evangélium szíve. Szeressétek ellenségeiteket! Ez megőrjíti azokat, akik gyűlölnek benneteket! „Te gyűlölsz engem? Én szeretlek téged.”

Mint az az asszony – néhány hónapja –, egy idős, hetvenéves asszony, akit teljesen meztelenre vetkőztettek, s akit végigvonszoltak az utcákon (már nem is tudom, melyik városban történt); s azt mondta nekik: „Megbocsátok.” A szeretet ereje a gyűlölettel szemben. A megbocsátás ereje az erőszakkal szemben! Ez lefegyverez, elbizonytalanít, s úgy tűnik, hogy minél jobban szeretünk, minél inkább megbocsátunk, annál inkább megőrjíti ez a másikat! Huhhh!

S még egy. Néhány napja egy özvegy – a férjét tizenöt napon át kínozták, mielőtt meghalt a börtönben, keresztény hitéért – azt mondta: „Megbocsátok nekik!” Ez, ez a kereszténység, ez az evangélium, ez Jézus! S mi elkezdjük a szenvedés hetét, a passiót ezalatt a jel alatt, az erőszak jele alatt, ami itt zajlott, ma, nálunk. Minél inkább tetőpontjára hág a rossz, a jó annál magasabbra hág. Minél inkább elszabadul a gyűlölet, annál inkább felfakad a szeretet. Ez az evangélium fegyvere. Ez a fegyver, az egyetlen fegyver… ez a keresztények igazi fegyvere.

Valójában az erőszak és a terrorizmus a gyengeség jelei? Igen! Te nem tudsz felelni nekem, ezért megölsz engem. Te nem tudsz érveket felhozni mindarra, amit mondok neked, ezért megfenyegetsz, s kivégzel engem! Az Igazság az, amivel szemben a revolver, a tőr, a bomba áll.

Ez micsoda? Mi ez? Ahogy Ferenc pápa mondta néhány hónappal ezelőtt: „Isten nevében ölni, ez sátáni dolog!” Merte ezt kimondani! Szerencsére! Igen. A rossz, a gonosz erői elszabadulnak, ahogyan látjuk mi ezt ezen a héten, ezen a nagyhéten, ezen a héten Jézussal, akit húznak-vonszolnak mint halálraítéltet. Akit megcsúfoltak, megostoroztak, kigúnyoltak, és keresztre feszítettek.

De a szereteté lesz az utolsó szó, az utolsó szó a szereteté lesz. S bizony Krisztus a szeretet által győzött, így diadalmaskodott. Péter a kardhoz akart folyamodni. „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, kard által vész el. Nem így fogok győzelmet aratni, és nem így győztem!”

Krisztus halál feletti győzelme a gyűlölet és a bűn feletti diadalán keresztül valósul meg.

Barátaim! Annak ellenére, hogy forr a vérünk, ahogy Péteré; annak ellenére, hogy érzünk vágyat a bosszúra, ami bennünk él; kérnünk kell az Urat, adjon nekünk bátorságot, hogy túl tudjunk lépni ezen! Hogy eljussunk a bocsánatra, és a szeretetre! Ámen.”

(forrás: Magyar Kurir, Mézner Mariann fordítása alapján)