Ferenc pápa imája a nagypénteki keresztút végén: Tanítsd meg nekünk, hogy sose szégyelljük keresztedet!

A nagyheti szertartások egyik csúcspontja Nagypéntek este a Kolosszeumnál tartott keresztút. Este negyed tízkor kezdődött a Via Crucis, míg végül az állomásról állomásra átadott kereszt a Szentatyához ért. Ferenc pápa imádsággal zárta Urunk szenvedésének útját.    

Ó, Krisztus, magadra hagytak és olcsón elárultak még a tieid is.

Ó, Krisztus, megítéltek a bűnösök és a vezetők halálra adtak.

Ó, Krisztus, meggyötörtek testedben, tövissel koronáztak és bíborba öltöztettek!

Ó, Krisztus, pofonnal ütlegeltek és kegyetlenül általvertek!

Ó, Krisztus, lándzsával átdöftek, mely keresztülszúrta a szívedet!

Ó, meghalt és eltemetett Krisztus, te vagy az élet és a létezés Istene!

Ó, Krisztus, egyetlen Üdvözítőnk, idén is hozzád térünk, szégyentől szemlesütve, de reményteli szívvel!

Megszégyenülünk a mindenféle pusztítás, rombolás és hajótörés képei miatt, amelyek mindennapossá váltak életünkben.

Megszégyenülünk az ártatlanok napról napra kiömlő vére miatt: nők, gyermekek, bevándorlók és olyan emberek vére miatt, akiket bőrszínük, nemzeti vagy társadalmi hovatartozásuk és a benned való hitük miatt üldöznek.

Megszégyenülünk, mert mint Júdás és Péter, mi is eladtunk, elárultunk és magadra hagytunk téged, hogy meghalj bűneinkért, mi azonban gyáván kibújtunk a felelősségünk alól.

Megszégyenülünk, mert csöndben maradunk az igazságtalanságok láttán; mert renyhe a kezünk az adásban, de markolunk a megszerzésben; mert harsányan védelmezzük a saját érdekeinket, de félünk mások érdekeiért szót emelni; mert gyors a léptünk a rosszra vezető úton, de megbénul a jó felé.

Megszégyenülünk, valahányszor mi, püspökök, papok, megszentelt személyek megbotránkoztattuk és megsebeztük a testedet, az Egyházat; és megfeledkeztünk első szeretetünkről, első lelkesedésünkről, teljes odaadottságunkról, hagytuk berozsdásodni szívünket és megszenteltségünket.

Oly nagy a szégyenünk, Urunk, de szívünk bizakodó reményre vágyódik, hogy te nem érdemeink, hanem egyedül irgalmad bősége szerint bánsz velünk; hogy árulásaink miatt nem fogyatkozik meg végtelen szereteted; hogy a te anyai és apai szíved a mi bensőnk megkeményedése ellenére sem feledkezik meg rólunk.

Bizton reméljük, hogy nevünk bele van vésve szívedbe, és hogy a szemed fényének tartasz minket.

Reméljük, hogy kereszted átalakítja megkeményedett szívünket hússzívvé, amely képes álmodni, megbocsátani és szeretni; és átalakítja keresztednek ezt a sötét éjszakáját feltámadásod tündöklő hajnalává.

Reméljük, hogy a hűséged nem a mi hűségünkön alapul.  

Reméljük, hogy a keresztedhez hű férfiak és nők serege továbbra is hű marad, és úgy él, mint ízt adó kovász, és mint új távlatokat nyitó fény a megsebzett emberiség testében.

Reméljük, hogy Egyházad törekszik kiáltó szóvá lenni az emberiség pusztájában, hogy előkészítse dicsőséges eljöveteledet, amikor ítélsz majd élők és holtak felett.

Reméljük, hogy a jó a látszólagos veresége ellenére győzni fog!

Ó, Úr Jézus, Isten Fia, megváltásunk ártatlan áldozata, szégyenkezve és reménykedve borulunk térdre királyi zászlód előtt, halálod és dicsőséged misztériuma előtt, vesztőhelyed előtt, és kérünk, moss tisztára minket az átvert szívedből fakadó vérrel és vízzel, és bocsásd meg bűneinket!

Kérünk, emlékezz meg az erőszaktól, közömbösségtől és háborútól meggyötört testvéreinkről!

Kérünk, törd össze a láncokat, amelyek önzésünknek, szándékos vakságunknak és világias számításaink hiúságának rabságában tartanak minket!

Ó, Krisztus, kérünk, tanítsd meg nekünk, hogy sose szégyelljük keresztedet, ne tegyük azt sohasem eszközzé, hanem tiszteljük és imádjuk, mert általa tártad fel előttünk bűneink szörnyűségét, szereteted nagyságát, ítéleteink igazságtalanságát és irgalmasságod hatalmát.

Ámen.

(vl)