Ferenc pápa a posillipoi szeminárium növendékeihez: személyes Jézus kapcsolat, megkülönböztetés, jézusi többlet

Campania egész térségnek egyetlen tartományközi nagyszemináriuma

Ferenc pápa május 6-án szombaton délelőtt az Apostoli Palota Konzisztórium termében fogadta a posillipoi jezsuita Campano szeminárium tanárai és növendékei mintegy 120 fős közösségét. A Szentatya hozzájuk intézett beszédében megemlékezett elődjéről, X. Szent Piuszról, aki 1912-ben alapította a kollégiumot és vezetését a jezsuita atyákra bízta. Mára az egész térségnek egyetlen olyan tartományközi nagyszemináriuma, amelyben több egyházmegye kispapjai készülnek a papi hivatásra.

A közösség-gyakorlást erősíti a szentignáci spirituális és pedagógiai hagyomány

Ez az egyházmegyeközi jelleg kétségtelen előnyt jelent a képzésben – hangsúlyozta a pápa –, mert a különféle fogékonyságról szerzett tapasztalat segít jobban megérezni, hogy Krisztus egyetlen egyházának a részét alkotják. A sokféle mai kihívással szemben az együtt-járás, a hiteles szinodális lelkület nyerő választásnak tűnik, mely kölcsönösen bátorítja a közösséget. Ezt a közösség-gyakorlást erősíti a szentignáci spirituális és pedagógiai hagyomány, mely a Lelkigyakorlatokban talál végső vonatkozási pontokra. A kollégium vezetőinek a küldetése merész kihívás, de felemelő felelősség, mely utat mutat a jövő papsága számára. A továbbiakban Ferenc pápa három pontban foglalta össze mondanivalóját: alakítsanak ki személyes barátságot Jézussal, sajátítsák el a megkülönböztetés helyes képességét és végül törekedjenek arra a többre, amit Jézus kér a követőitől. 

Az Úr Jézussal való széles barátságból kell kiindulni

A papi hivatásban való személyes és harmonikus növekedésnek az Úr Jézussal való széles barátságból kell kiindulnia – állapította meg első pontként a pápa. Ennek a Jézus-kapcsolatnak a primátusa rejlik az Úr szavában, aki barátainak hív minket, ami pedig együtt jár egy alapos, mély, de soha nem testetlen spiritualitással. Ezért szükséges jól ismerni, elfogadni és megreformálni a saját ember mivoltunkat. A szellemi képzés nem egyszerűen egy fogalmi jártasság, hanem képességet jelent, mellyel kritikusan lehet olvasni a valóságot, saját magunkkal kezdve azt.

Ne féljetek nevén nevezni a dolgokat, nézzetek szembe életetek valóságával!

Ferenc pápa a péteri hitvallás kapcsán megjegyezte, hogy amiként Simon az Úr Jézust Messiásnak nevezi, Jézus maga őt azonnal Péternek nevezi el. Az Úr az, aki új nevet ad, ami magába foglalja a hivatásunkat, de egyúttal a küldetésünket is jelzi, amit az Atya ismer és kezdettől fogva őriz. A mi új nevünknek a felfedezése, mely mindjobban meghatároz minket, keresztülhalad azon a képességünkön, hogy lassanként nevet adjunk a különböző tapasztalatainknak. A dolgokat nevükön nevezni, az első lépései az önismeretünknek, és végül, hogy megismerjük az Isten életünkre vonatkozó akaratát. Kedves szeminaristák – kérte a pápa tőlük –, ne féljetek nevén nevezni a dolgokat, nézzetek szembe életetek valóságával és nyíljatok meg az igazságnak!

A szemináriumi idő különösképpen is a megkülönböztetés ideje

Második szempontként Ferenc pápa a megkülönböztetést emelte ki. A megkülönböztetésre nevelés nem egy kizárólagos szentignáci javaslat, de mindenképpen annak egy erős pontja. A szemináriumi idő különösképpen is a megkülönböztetés ideje azon példák nyomán, ahogyan Éli segítette Sámuelt az Úr szavának felismerésében. A mai hang- és zűrzavaros világban a megkülönböztetés gyakorlásának valóságos nevelői művészetté kell válnia azért, hogy a pap valójában a megkülönböztetés embere legyen.

Isten Igéje hallgatásában legyen megbízható jártasságotok

A pap ma Isten népet a jelek megkülönböztetése révén vezeti, mert fel tudja ismerni Isten hangját a vele ellentétes hangok esetén is. Ehhez mindenképpen szükséges, hogy Isten Igéje hallgatásában legyen egy megbízható jártassága, továbbá mély önismerete, mely számol saját érzelmeivel és félelmeivel is. De bátornak kell lenni ahhoz is, hogy az igazságot meg merjük mondani saját magunknak is – emelte ki a pápa. Bátorság kell a lazaság és a szigorúság leegyszerűsítő modelljeivel szemben. A bátorság azt is jelenti hogy ki merjük tenni magunkat az újnak, hogy merjünk kilépni saját meggyőződéseink világából, hogy megértsük a hozzánk szóló Istent.

A papképzésnek meg kell nyílnia Isten Országa távlatai előtt

Végül az ignáci stílust követő papképzésnek meg kell nyílnia Isten Országa távlatai előtt, azt a magist keresve, mely inkább választja a többet az Úr követésében, ahogy ő maga buzdít erre: „Keressétek előbb az Isten Országát és az ő igazságát” (Mk 6,36). Ez a szemlélet kitágítja a képzésetek lélegzését, hogy ne elégedjetek meg egy szerep elérésével, egy ruha felöltésével, és ne fejezzétek be sietve az előrehaladásotokat! Szent nyugtalansággal akarjátok szolgálni az Urat, mely kitágítja a lelket és képessé tesz benneteket befogadni az Isten szeretetét! Kerüljétek a középszerűséget, ellenben fedezzétek fel Isten nagy álmait! Őrizzétek meg benső szabadságotokat a valódi igazságosság keresésével, és a Jézussal való barátság jegyében törekedjetek a szegények szeretetére! – fejezte be Ferenc pápa a posillipoi jezsuita nagyszeminárium növendékeihez intézett beszédét.

(vl)