Ferenc pápa sajtókonferenciája: A béke kézművességet igényel, házilag készül: napról napra

Ferenc pápa sajtókonferenciája a Fatimából hazatérőben: A béke kézművességet igényel, házilag készül: napról napra.

Greg Burke, a Szentszék sajtótermének igazgatója a következő szavakkal vezette be a sajtókonferenciát: - Köszönjük, Szentatyánk. Nagyon intenzív volt az elmúlt 24 óra, amelyet a Szűzanyának szentelt. A portugálokat mélyen meghatotta, amikor Ön azt mondta: “Van egy Anyánk”. Ön ezt különösen erősen érzi. Száz évvel ezelőtt a Szűzanya nem három fontos újságírónak, hanem három pásztorgyermeknek jelent meg. Azonban láttuk, hogy egyszerűségükkel és életszentségükkel el tudták juttatni ezt az üzenetet az egész világnak. Az újságírók is üzenetet juttatnak el és ez látszik származási országaik számából: nagyon kíváncsiak erre az utazásra – mondta Greg Burke, a vatikáni sajtóterem igazgatója, majd átadta a szót Ferenc pápának.

- Mindenekelőtt jó estét és köszönöm. Szeretnék a lehető legtöbb kérdésre válaszolni, tehát siessünk egy kicsit. Sajnálom, amikor még csak a felénél tartunk, és szólnak, hogy elérkezett az uzsonna ideje; de csináljuk együtt mind a kettőt. Köszönöm.

Greg Burke elsőnek a vendéglátó Portugália újságíró csoportjának egy tagját, a portugál rádió és televízió munkatársát, Fátima Campos Ferreira újságírót szólította meg, aki a száz évvel ezelőtti fatimai jelenések és a mostani szentté avatás üzenetéről kérdezte a pápát, valamint az iránt érdeklődött, hogy a Szentatya mit vár a Donald Trump elnökkel való találkozástól, akit május 24-én fogad a Vatikánban.

Ferenc pápa a következőket válaszolta: - Fatima minden bizonnyal a béke üzenete, amelyet három 13 éven aluli, nagy kommunikációs szakember közvetített az emberiségnek. Ez érdekes. Igen, zarándokként jöttem. A szentté avatás kezdetben nem volt betervezve, mert a hozzá szükséges csodával kapcsolatos eljárás lassan haladt előre. Azután megérkeztek a szakértői vélemények és számomra ez nagy boldogságot jelentett.

Hogy mit remélhet a világ? – folytatta válaszát a Szentatya. A békét. Én mindenkivel a békéről fogok beszélni. És szeretnék itt elmondani valamit, ami megérintette a szívemet. Mielőtt felszálltam volna Rómában a repülőre, fogadtam különböző vallású tudósok egy csoportját, akik a Castel Gandolfo-i vatikáni Csillagvizsgálóban vettek részt egy konferencián. Voltak közöttük agnosztikusok és ateisták. Egy ateista ezt mondta nekem: “Én ateista vagyok”. Nem mondta meg, hogy milyen nemzetiségű, sem azt, hogy honnan jött. Angolul beszélt, tehát nem derült ki, én pedig nem kérdeztem. “Egy szívességre kérem” – mondta. “Mondja meg a keresztényeknek, hogy szeressék jobban a muzulmánokat”. Ez a béke egy üzenete.

Az újságírónőnek arra a kérdésére, hogy vajon ezt fogja-e majd mondani Trump elnöknek, a pápa egy mosollyal válaszolt.

Egy másik portugál újságíró, Miguel Aura a következő kérdést tette fel:

- Szentatya, Fatimában Ön, mint a „fehér ruhába öltözött püspök” mutatkozott be. Idáig ezt a kifejezést főleg a titok harmadik részére, Szent II. János Pálra és a XX. század vértanúira alkalmazták. Mit jelent most az, hogy Ön azonosította magát ezzel a kifejezéssel?

Ferenc pápa: - Igen, az imában. Az imát nem én írtam, hanem a fatimai kegyhely. De én magam is feltettem a kérdést: miért mondták ezt? Van egy kapcsolat, ami a fehér szót illeti: a fehérbe öltözött püspök, a fehérbe öltözött Szűzanya, a gyermekek fehér ártatlansága a keresztség után… Van kapcsolat abban az imában a fehér színnel. Azt hiszem, - mert nem én írtam -, hogy szószerint ki akarták fejezni a fehérrel az ártatlanság, a béke utáni vágyat: az ártatlanságot, azt, hogy ne tegyünk rosszat másoknak, ne legyen háború…

Miguel Aurának arra a további kérdésére, hogy vajon felülvizsgálják-e az üzenet értelmezését, Ferenc pápa utalt rá, hogy Ratzinger bíboros, a Hittani Kongregáció egykori prefektusa mindent már világosan megmagyarázott.

Claudio Lavagna az NBC amerikai tévétársaság munkatársa szintén a Trump elnökkel való találkozásról kérdezte a pápát.

Kérdés: - Szentatya, Ön tegnap azt kérte a hívektől, hogy döntsenek le minden falat. Mégis, május 24-én találkozik egy államfővel, aki azzal fenyegetőzik, hogy falakat épít: ez egy kissé ellentétes az Ön szavával. Trump elnöknek, úgy látszik, más a véleménye Önhöz képest, és más döntéseket hoz bizonyos kérdésekben, mint például a globális felmelegedéssel szemben vagy a migránsok befogadását illetően. A találkozás előestéjén Ön milyen véleményt alkotott Trump elnök eddigi politikáiról a felsorolt kérdésekről és mit vár egy olyan államfőtől való találkozástól, aki úgy látszik, hogy Önnel ellentétesen gondolkozik és cselekszik?

Ferenc pápa: - Én soha nem mondok ítéletet egy személyről, anélkül, hogy meghallgatnám. Beszéd közben előkerülnek a dolgok: én elmondom, hogy mit gondolok, ő elmondja, hogy mit gondol. De én soha, soha nem akartam ítélkezni egy személyről, anélkül, hogy meghallgattam volna – mondta a pápa, hozzátéve, hogy az ő állásfoglalását mindenki jól ismeri a migránsok befogadását illetően. És hogy mit vár a találkozótól? Mindig vannak olyan kapuk, amelyek nincsenek bezárva. Keresni kell azokat a kapukat, amelyek legalább egy kicsit nyitva vannak, hogy belépjünk és beszéljünk közös dolgainkról és előre haladjunk. Lépésről lépésre. A béke kézművességet igényel, házilag készül: napról napra. A személyek közötti barátság, egymás kölcsönös megismerése, a megbecsülés, mindig kézműves termék: napról napra készül. Tiszteletben tartjuk a másikat, elmondjuk, hogy mit gondolunk, de tisztelettel, közösen haladunk előre.. Mindig legyünk nagyon őszinték, mondjuk el, hogy mit gondolunk.

Claudio Lavagna, az NBC munkatársa még megkérdezte, gondolja-e a pápa, hogy Trump elnök kissé enyhébb döntéseket hoz majd a találkozó után?

A pápa ezt politikai számításnak nevezte, amellyel ő soha nem foglalkozik. Ami pedig a vallást illeti, nem folytat prozelitizmust.

Elisabetta Piqué, az argentin “La Nación” újság vatikáni tudósítója a Fatimai Szűzanya jelenéseinek centenáriumán kívül emlékeztetett egy másik évfordulóra, ami szintén fontos tényező volt a pápa életében: Ubaldo Calabresi érsek, argentínai apostoli nuncius 25 évvel ezelőtt tudatta Bergoglio atyával, hogy Buenos Aires segédpüspöke lesz. Ezzel véget ért Córdoba-i száműzetése, ahol a jezsuita templom lelki vezetője és gyóntatójaként működött. Vajon összekapcsolta-e ezt a tényt, amely megváltoztatta életét, a Fatimai Szűzanya ünnepével? Ezekben a napokban, amikor Mária előtt imádkozott, gondolt-e erre az összefüggésre?

Ferenc pápa nevetve válaszolt: - A nők mindent tudnak! Nem gondoltam az összefüggésre, csak tegnap, miközben a Szűzanya előtt imádkoztam, akkor jutott az eszembe, hogy egy május 13-án kaptam egy telefonhívást a nunciustól, 25 évvel ezelőtt. Ezt gondoltam: „Nézd csak!” És beszéltem egy kicsit erről a Szűzanyával. Bocsánatot kértem tőle minden tévedésemért, egy kicsit azért a rossz ízlésemért is, amivel kiválasztom az embereket. Tegnap ez eszembe jutott.

Nicholas Senèze, a “La Croix” francia katolikus napilap római tudósítója a Szent X. Piusz Papi Testvériségről kérdezte a Szentatyát, amelynek tagjai, mind nagy tisztelettel vannak a Fatimai Szűzanya iránt. Mostanában sok szó esik egy megegyezésről, amely hivatalos státuszt biztosítana az egyházban a Testvériség számára. Egyesek arra számítottak, hogy ezt már május 13-án bejelentik. A pápa szerint lehetséges-e a közeljövőben egy ilyen megegyezés? Milyen akadályok állnak fenn? Mi az értelme a Szentatya szerint ennek a kiengesztelődésnek? Híveik győzelmes visszatérése lesz az egyházba, akik megmutatják, hogy mit jelent valóban katolikusnak lenni, vagy valami másról van szó?

Én kizárnám a triumfalizmus minden formáját – válaszolta Ferenc pápa. Először is néhány napja, a Hittani Kongregáció szerdai ülésén, amit ezért „feria quarta”-nak hívnak, tanulmányozott egy dokumentumot, amely még nem érkezett el hozzám. Másodszor: a kapcsolatok testvériek. Tavaly engedélyt adtam mindnyájuknak, hogy gyóntathatnak, és engedélyeztem a házasságkötéseket is. Azelőtt a velük kapcsolatos problémákat a Hittani Kongregációnak kellett megoldania, maga a Kongregáció vitte előre az ügyeket. Például a visszaélésekkel hozzánk fordultak, az Apostoli Penitenciáriához, vagy amikor egy papot laicizálnak, azt is mi intézzük. Testvériek a kapcsolatok. Fellay püspökkel jó a kapcsolatom, többször beszéltem vele... Nem szeretem elsietni a dolgokat. Előre haladni, előre haladni, előre haladni, és majd meglátjuk. Számomra nem győztesek vagy vesztesek kérdése. Testvérek közötti probléma, akiknek együtt kell haladniuk, keresve a formulát, hogy lépéseket tehessenek előre.

Tassilo Forchheimer, az ARD német közszolgálati rádió munkatársa megkérdezte, hogy a reformáció évfordulója alkalmából az evangélikus és katolikus keresztények tehetnek-e egy újabb útszakaszt együtt? Lesz rá lehetőség, hogy közösen részt vegyenek a szentmisén? Néhány hónapja Kasper bíboros azt mondta, hogy már ebben az évben lehetne egy lépést tenni előbbre...

Ferenc pápa válaszában megállapította, hogy már nagy lépéseket tettek előre!  Gondoljunk csak a Megigazulásról szóló Közös Nyilatkozatra: attól a perctől kezdve nem állt meg az előrehaladás. A svédországi út nagyon jelentős volt, mert éppen az ünnepi megemlékezések kezdetén történt Svédországban. Ez is jelentős volt az együtt haladás ökumenizmusa szempontjából, vagyis hogy együtt haladunk az imában, a vértanúságban, a karitatív cselekedetekben, az irgalmasság műveiben. Ott az evangélikus és katolikus Caritas megegyeztek, hogy közösen dolgoznak: ez egy nagy lépés! De mindig várunk újabb lépéseket. Ön tudja, hogy Isten a meglepetések Istene – folytatta válaszában a Szentatya. Soha nem állhatunk meg, mindig előre kell mennünk. Imádkozzunk együtt, tegyünk közösen tanúságot, végezzük együtt az irgalmasság műveit, ami azt jelenti, hogy hirdetjük Jézus Krisztus szeretetét, hirdetjük, hogy Jézus Krisztus az Úr, az egyetlen Üdvözítő, és a kegyelem csak Őtőle származik... Ezen a téren a teológusok továbbra is tanulmányozzák a kérdéseket, de az úton együtt kell haladni a meglepetésekre nyitott szívvel...

Mimmo Muolo, az Avvenire olasz katolikus napilap újságírója az olasz csoport nevében tette fel a kérdést a pápának.

Az első kérdés Medjugorjére vonatkozott: Tegnap és ma Fatimában a népi vallásosság nagy tanúságtételét láttuk Önnel együtt. Ugyanez tapasztalható egyéb Mária kegyhelyeken, mint például Medjugorje. Mit gondol Ön azokról a jelenésekről – ha voltak jelenések – és a vallási buzgalomról, amelyet támasztottak, lévén, hogy püspök-küldöttet nevezett ki a lelkipásztori szükségletek felmérésére.

Az olasz újságíró második kérdése az NGO-k és az embercsempészek közötti kapcsolatok vádját érintették, amelyek az utóbbi napokban foglalkoztatják az olasz közvéleményt. 

Ferenc pápa a második kérdéssel kezdte válaszát. ”Olvastam az újságban, amelyet reggel átlapozok, hogy létezik ez a probléma, de még nem ismerem a részleteket. Ezért nem tudok véleményt mondani. Tudom, hogy fennáll a probléma és folytatják kivizsgálását. Kívánom, hogy továbbra is folytatódjék a nyomozás és derüljön ki a teljes igazság”.

Az első kérdés? Medjugorje. Minden jelenés, vagy állítólagos jelenés a magánszférába tartozik, nem alkotja részét az egyház rendes, nyilvános Tanítóhivatalának. Medjugorje esetében létrehoztak egy bizottságot, amelynek Ruini bíboros volt az elnöke. Ezt XVI. Benedek rendelte el. Én 2013 végén vagy 2014 elején megkaptam az eredményt Ruini bíborostól. Egy kiváló teológusokból, püspökökből, bíborosokból álló bizottság volt. A Ruini jelentés nagyon-nagyon jó. Azután, mivel kétségek álltak fenn a Hittani Kongregációban, a Kongregáció megfelelőnek találta, hogy ennek a „feria quarta”, vagyis a szerdai kongresszus minden tagjának elküldje az egész dokumentációt, azokat is, amelyek a Ruini jelentéssel látszólag ellentétesek voltak. Emlékszem, hogy én egy szombaton, késő este kaptam meg az értesítést. Nem tartottam helyesnek: olyan volt, mintha – bocsánat a szóért – árverésre bocsátották volna a Ruini jelentést, amely nagyon jól volt elkészítve. Vasárnap reggel a Hittani Kongregáció prefektusa kapott tőlem egy levelet, amelyben kértem, hogy a véleményeket a „feria quarta” helyett személyesen nekem küldjék el. Ezeket a véleményeket tanulmányoztam és mindegyik aláhúzza a Ruini jelentés tömörségét. Az első jelenéseket illetően, amikor a „látnokok” gyerekek voltak, a jelentés nagyjából azt mondja, hogy továbbra is folytatni kell a vizsgálatot. Ami a mostani állítólagos jelenéseket illeti, a jelentésnek kételyei vannak.

Én, személy szerint „rosszabb” vagyok: jobban szeretem a Szűzanyát, mint anyánkat, nem pedig a távirati irodavezető Szűzanyát, aki minden nap küld egy üzenetet egy bizonyos órában... ez nem Jézus anyukája. És ezeknek az állítólagos jelenéseknek nincs nagy értékük. Ezt, mint személyes véleményt mondom. Ki gondolja azt, hogy a Szűzanya ezt mondja: „Gyertek holnap ebben és ebben az órában és akkor mondok egy üzenetet az egyik látnoknak”? Nem. A Ruini jelentés különbséget tesz a két jelenés között. És a harmadik, a Ruini jelentés valóságos központi magva a spirituális, lelkipásztori tényező. Emberek mennek oda és megtérnek, találkoznak Istennel, ami megváltoztatja életüket… Erre nincs varázspálca és ezt a spirituális-lelkipásztori tényt nem lehet tagadni. Most, hogy lássuk a dolgokat mind ezekkel az adatokkal, a válaszokkal, amelyeket a teológusok küldtek el nekem, kineveztem ezt a püspököt, aki nagyon jó, mert van tapasztalata, - hogy nézze meg, hogyan működik a lelkipásztori rész. És végül mond majd néhány szót.

Mimmo Muolo megköszönte a pápa szavait és minden olasz nevében a pápa áldását.

Ezt követően Greg Burke, a Szentszék sajtóirodájának igazgatója tapintatosan figyelmeztette a pápát, hogy már hat óra van, és már minden nyelvi csoport feltette kérdését... A pápa azonban megjegyezte, hogy van még idő és válaszolt további két kérdésre. 

Joshua McElwee, az amerikai “National Catholic Reporter” munkatársa a következő szavakkal fordult a Szentatyához:

- A kiskorúak védelmére létrehozott pápai bizottság utolsó tagja, akivel szemben egy pap követett el visszaélést, márciusban lemondott. Marie Collins azt mondta, hogy azért mondott le, mert a vatikáni tisztviselők nem valósították meg a gyakorlatban a Bizottság tanácsait, amelyeket Ön, Szentatya jóváhagyott. Kié a felelősség? És mit tesz Ön, Szentatya, hogy biztosítsa: a papok és a püspökök a Vatikánban valósítsák meg a gyakorlatban az Ön javaslatait, amelyeket az Ön által létrehozott Bizottság tanácsol?

Így igaz – válaszolta Ferenc pápa. Marie Collins jól elmagyarázta nekem az egészet. Beszéltem vele, egy derék asszony. Továbbra is dolgozik a papok ilyen irányú képzésében. Rendes asszony, aki dolgozni akar. Ezt a vádat hozta fel és kissé igaza van. Hogy miért? Mert sok esetben van késés, a dolgok felhalmozódnak... Azután most meg kellett hozni a törvényt is: mi az egyházmegyés püspökök teendője? Ma csaknem minden egyházmegyében, ezekben az esetekben meghatározott eljárást kell követni. Ez nagy haladás. Így jól készítik el az aktákat. Ez egy lépés. Egy másik lépés: kevés az ember, több alkalmas emberre van szükség ehhez, és az Államtitkárság, Müller bíboros is, keresnek új személyeket. A napokban kettőt vagy hármat fel is vettek. Megváltozott a fegyelmi Hivatal igazgatója is, aki nagyon ügyes volt, de kissé elfáradt: visszatért hazájába, hogy ott folytassa ezt a munkát a saját püspökeivel. Az új, egy ír, Mons. Kennedy, nagyon ügyes, hatékony, gyors és ez sokat segít. Azután van egy másik dolog is. A püspökök adott esetben elküldik a Jegyzőkönyvet, ha jól van elkészítve, azonnal a „feria quarta” elé terjesztik, a „feria quarta” tanulmányozza azt és döntést hoz. Ha a Jegyzőkönyv nem jól van elkészítve, vissza kell küldeni és újra kell írni. Ezért földrészenként egy vagy két segítségre van szükség. Például Latin-Amerikában egy Kolumbiában, egy másik Brazíliában... Olyan lenne ez, mint egyfajta „elő-bíróság” vagy kontinentális bíróság. De ez még csak tervezési fázisban van. Azután egy másik dolog: a jegyzőkönyvet a „feria quarta” tanulmányozza, és a papot megfosztja klerikusi állapotától. A pap visszatér egyházmegyéjébe és fellebez. Azelőtt a fellebezést ugyanaz a „feria quarta” tanulmányozta, amelyik az ítéletet hozta, de ez igazságtalan. Létrehoztam egy másik bíróságot és élére egy vitathatatlan személyt állítottam: Scicluna máltai érseket, aki az egyik legkeményebb a visszaélésekkel szemben. És ebben a második bíróságban – mert igazságosaknak kell lennünk – a fellebezőnek joga van egy védőügyvédhez. Ha ez jóváhagyja az első ítéletet, akkor az ügy lezárul. Fennáll pusztán annak a lehetősége, hogy levélben kérje a pápától a kegyelmet. De én soha nem írtam alá egy kegyelmet sem. Így állnak a dolgok, haladunk előre. Marie Collinsnak igaza volt abban, amit mondott, de mi már úton voltunk. Kétezer felhalmozott ügy vár elintézésre!

Greg Burke sürgetése ellenére a pápa még válaszolt egy portugál újságírónő kérdésére, megsajnálva „szegénykét”, nem akarta, hogy várakoznia kellett.

Joana Haderer, a „Lusa” portugál hírügynökség munkatársa spanyolul fordult a pápához. Bár Portugáliára vonatkozott kérdése, sok más nyugati társadalmat is érintett. A portugálok csaknem 90%-a katolikusnak vallja magát, de a társadalom szerveződése, döntései gyakran ellentétben állnak az egyház útmutatásaival, mint például az egyneműek házassága, az abortusz legalizálása, vagy az eutanázia, amelyről most indítanak vitát.

Ferenc pápa szerint politikai problémáról van szó. És a katolikus lelkiismeret sem mindig kapcsolódik maradéktalanul az egyházhoz. Nem áll mögötte egy árnyalt katekizmus, egy emberi katekizmus. Vagyis a katolikus egyház katekizmusa példa arra, hogy az egy komoly, árnyalt dolog. „Azt hiszem, hogy hiányzik továbbá a kulturális képzés is. Érdekes, hogy más térségekben – gondolok Olaszország és Latin-Amerika egyes részeire – nagyon katolikusak, de antiklerikálisak... a „papfalók” – tette hozzá nevetve olaszul a pápa. Létezik ez a jelenség.

Arra a kérdésre, hogy ez aggasztja-e, a pápa így válaszolt.

Természetesen. Ezért mondom a papoknak – biztosan olvasták: „Meneküljenek a klerikalizmustól”. Mert a klerikalizmus eltávolítja az embereket. „Meneküljetek a klerikalizmustól” és hozzáteszem: ez egy pestis az egyházban. De ezen a téren szükség van katekézisre, tudatosságra, párbeszédre, beleértve az emberi értékeket is – mondta a pápa, megköszönve az újságírók munkáját és éleslátó kérdéseiket, majd arra kérte őket, hogy ne feledkezzenek el imádkozni érte.  

(vm)