A Szent Márta-ház szerzetesnői karizmájuk jubileumát ünneplik

400 éve született a Páli Szent Vince által alapított vincés karizma. A neves évforduló alkalmából a Szent Vince Szeretet Leányai Társulat (Irgalmas nővérek) szerzetesnői, akik a vatikáni Szent Márta-házban teljesítenek szolgálatot, „csodatévő érmét” ajándékoznak majd mindazoknak, akik részt vesznek a Vatikánban a május hónapot lezáró szertartáson. A hagyományoknak megfelelően május 31-én este 8 órakor a hívek a rózsafüzér elimádkozásával és fáklyás körmenettel vonulnak a Vatikáni Kertekben található Lourdes-i barlanghoz. Az Irgalmas nővérek kezdeményezéséről Stefania Monti nővér nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak.

A vincés család karizmája 400. évfordulóját ünnepli

„A „csodatévő érme” szétosztása Szűz Mária nagy ajándékának felelevenítése, amelyet Labouré Szent Katalinnak és az egész rendnek adott. Isten nagy gyengédségének jele ez az emberiség iránt” – fogalmazott a nővér. „A vincés család karizmája 400. évfordulóját ünnepli, amely a szolgálat útját jelöli ki a Páli Szent Vince által alapított rendek tagjai számára. Ahogy Ferenc pápa mondja, ez egy önmagából kilépő család.”

Különleges szolgálatot végeznek a nővérek az egyház szívében

A Szent Márta-házban szolgálatot teljesítő szerzetesnők két programot szerveztek az intézményben dolgozók számára. Ezeken az alkalmakon beszéltek Páli Szent Vincéről, a szeretet szentjéről. Elsősorban azonban e találkozókon megtapasztalták, hogy milyen jó együtt lenni és osztozni a családi élet élményeiben. Különleges szolgálatot végeznek a nővérek az egyház szívében, Ferenc pápa, Krisztus földi helytartója közelében. A 2017-es évet alapvető jelentőségűnek tartják. Immár 400 éve járja ugyanis e karizma a világ útjait és lobbantja lángra sokak szívét, azokét is, akiket szolgálnak. Ferenc pápa is rendszeresen megemlékezik róluk szentmiséiben a Szent Márta-ház kápolnájában, amikor rendjük szentjeinek emléknapját ünneplik.

Páli Szent Vince élete

Páli Szent Vince 1581-ben  született Franciaországban. Szülei szegény földművesek voltak. Tizenkilenc éves korában szentelték pappá. Igazi megtérését afrikai fogságának tulajdonítják. Egy hajóúton török kalózok fogságába esett, akik nyíllal megsebesítették, Tuniszban eladták rabszolgának, és keményen dolgoztatták. Egy hitehagyott, volt ferencesnek lett a rabszolgája, akit sikerült visszatérítenie a keresztény hitre s közösen visszaszöktek Franciaországba.

Egy kis ideig plébános volt, aztán egy főúr házi lelkésze lett. Ott ismerte meg a vidéki lakosság vallási tudatlanságát és elhagyatottságát. Szerzetet alapított, amelynek feladata népmissziók indítása és jó papok nevelése. Rendjét lazaristáknak hívjuk. Ezenkívül egy női szerzetet is alapított a Szeretet Leányai (ismertebb nevükön Irgalmas Nővérek) elnevezéssel és más társulatokat is. Az Irgalmas Nővérek rend megalapításának nagy segítője volt Marillac Szent Lujza. 1640-ben az árva gyermekek felkarolására egy újabb intézményt alapított.

Könyveket nem írt, csodákat sem tett, de alázatos és hűséges volt és egyszerűségben élt. Sokat imádkozott, virrasztott. Nagy munkabírás jellemezte, prédikált, írt, alkotott, leveleinek száma 30 ezer. Már életében szentként tisztelték. A legmagasabb politikai köröknek volt a tanácsadója. Haláláig megőrizte szellemi frissességét. 1660-ban Párizsban halt meg 80 éves korában. Utolsó szava ez volt: "Bízom!". Híres mondása:"Én soha nem gondoltam, hogy nagy dolgokat viszek végbe, hanem egyszerűen tettem, amit tennem kellett."

(sv)