Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája: az irgalmasság művei a megosztás, az együttérzés és a kockázatvállalás

Az irgalmasság műve nem abban áll, hogy alamizsnát adunk a lelkiismeretünk megnyugtatására, hanem ha osztozunk és részt veszünk mások szenvedésében, még saját magunk és kényelmünk kockázatása árán is. Ezekkel a gondolatokkal emlékezett Ferenc pápa Szent Bonifác vértanúra, Németország apostolára hétfő reggel homíliája során a Szent Márta házban bemutatott szentmisén.  

Tóbiás példája nyomán az irgalmasság cselekedeteivel     

A szentmise olvasmánya Tóbiás könyvéből a zsidók Asszíriába deportálását mondja el. Ferenc pápa Tóbiás, az igaz ember példájára tekintett, aki segít szegény honfitársainak, saját életét is kockáztatva értük, és eltemeti azokat a zsidókat, akiket megöltek. Tóbiás szenved és szomorkodik társai szenvedése láttán. Ebből születik meg az irgalmasság testi és lelki művének 15 cselekedete. De nem elég ezeket betölteni, hanem szükség van az együttérzésre és együttszenvedésre is - buzdított a Szentatya.

A tett mellett részvét és együttérzés  

Vagyis szenvedni kell a szenvedővel! Az irgalmasság műve nem a lelkiismeret tehermentesítésére szolgál! Csinálok egy jócselekedet, aztán megnyugszom, ezzel leveszek egy súlyt a vállamról. De nem! Együtt is kell érezni a többiekkel! Osztozni és együtt érezni, ezek összetartoznak!  –hangsúlyozta a pápa. Az irgalmasság tud együtt érezni és képes együtt szenvedni mások problémáival. Innen adódik a kérdés: Tudok-e megosztani? Nagylelkű vagyok-e? Bele tudom-e élni magam mások helyzetébe? – kérdezte a pápa.

Számosan vállaltak kockázatot, kezdve XII. Piusz pápával, hogy elrejtsék a zsidókat

Az Asszíriába hurcolt zsidók számára tilos volt honfitársaik eltemetése és ezért őket is megölhették. Tóbiás tehát kockáztatott. Az irgalmasság cselekedeteit betölteni nem csak azt jelenti, hogy részt vállalunk és együtt szenvedünk, hanem  azt is, hogy merünk kockáztatni – emelte ki a pápa.

De hányszor is kell kockáztatnunk! Gondoljunk csak arra, hogy itt Rómában, a háború közepén hányan vállaltak kockázatot, kezdve XII. Piusz pápával, hogy elrejtse a zsidókat, csakhogy el ne hurcolják és meg ne öljék őket. Ez annak a népnek irgalmasság cselekedete volt: kockáztatott!

Az Úr is kellemetlenségeket viselt el értünk! Vállalta a keresztet, csakhogy irgalmas legyen velünk!

Ferenc pápa két további szempontot is kiemelt. Aki irgalmasságot cselekszik, azt a többiek kinevethetik, miként ezt tették Tóbiással, mert őt olyan személynek tartották, aki őrültségeket csinál, ahelyett, hogy nyugton maradna. Mégis van valaki, aki vállalja a kellemetlenségeket. Az irgalmasság kellemetlen tetteit is meg kell tenni! Ám kísért a gondolat: „Van egy beteg barátom, szeretném meglátogatni, de most nem akarom, inkább pihenek, tévét nézek és nyugton maradok. Az irgalmasság tettei mindig együtt járnak a kellemetlenségek elfogadásával. Lám, az Úr is kellemetlenségeket viselt el értünk! Vállalta a keresztet, csakhogy irgalmas legyen velünk.     

Az irgalmasság művei azok, amelyek elveszik tőlünk az önzésünket          

Ki képes akkor az irgalmasság művére? – kérdezte végül Ferenc pápa. Az az ember, aki tudja, hogy az Úr előbb volt irgalmas vele. Ha mi ezeket a dolgokat megcselekedjük, akkor ez azért van, mert az Úr irgalmat gyakorolt irántunk. De gondoljunk csak a hibáinkra, a bűneinkre, amiket az Úr megbocsátott nekünk. Megbocsátott mindent, irgalmat gyakorolt, tehát mi is tegyük ugyanezt a testvéreinkkel. Az irgalmasság művei azok, amelyek elveszik tőlünk az önzésünket és Krisztushoz hasonlóbbá tesznek bennünket! – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(vl)