2017-06-06 12:56:00

A képmutatás megöli a közösséget. A keresztény beszéljen igazul: Ferenc pápa kedd reggeli homíliája


A képmutatás nem Jézus nyelve, és nem lehet a keresztényeké sem, mert a képmutató ember képes elpusztítani egy közösséget – jelentette ki Ferenc pápa kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. A keresztények nyelve Jézus nyomán az igazság kell, hogy legyen. Óvakodjunk a képmutatás és a hízelgés kísértésétől.

Álnok, kétszínű, képmutató – ezzel a jelzővel illeti gyakran Jézus a törvénytudókat. Képmutatók, mert mást mutatnak és mást gondolnak, ahogyan azt a szó eredete is kifejezi. Ezek a törvénytudók beszélnek, ítélkeznek, de mást gondolnak – ez képmutatás.

Jézus és a keresztények nem beszélnek képmutató módon

Jézus nyelvezetétől azonban távol áll a kétszínűség, mint ahogy a keresztények nyelve sem a képmutatás. Egy keresztény nem lehet álnok, és aki képmutató, az nem lehet keresztény – szögezte le a pápa. Ez nyilvánvaló. Jézus legtöbbször kétszínűnek nevezi ezeket az embereket. Most lássuk, hogyan működnek – mondta a Szentatya, majd elemezte a képmutató magatartást. A képmutató mindig talpnyaló, többé vagy kevésbé, de mindig hízeleg. A mai evangéliumi szakaszban (Mk 12,13-17) szereplő farizeusok és Heródes-párti emberek is megpróbálnak hízelegni Jézusnak. A képmutatók mindig hízelkedéssel kezdik. Hízelgés az is, ha nem mondjuk meg az igazat, ha túlzunk és legyezgetjük a másik hiúságát. A pápa egy papot hozott föl példának, akit régen ismert meg, és aki bedőlt minden hízelgésnek, mert ez volt a gyenge pontja.

Jézus megmutatja nekünk a valóságot, szemben az álszentséggel és az ideológiával

A hízelgés mindig rossz szándékkal kezdődik. A törvénytudók esete jól példázza ezt, akik próbára teszik Jézust. Előbb hízelegnek neki, aztán olyan kérdést tesznek föl neki, amivel megpróbálják tőrbe csalni: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” A köpönyegforgatónak két arca van. De Jézus átlát álnokságukon, ezért világosan kimondja: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!”. Jézus mindig a valósággal válaszol a képmutatóknak és az ideológia embereinek. A valóság ilyen, minden más képmutatás vagy ideológia. De ez a valóság: hozzatok ide egy dénárt. És megmutatja, milyen a valóság, az Úr bölcsességével válaszol: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” – ugyanis valójában a dénáron a császár képe volt.

A képmutatás pusztító ereje

A harmadik aspektus, amiről Ferenc pápa beszélt a képmutatás kapcsán, az a pusztító hatás. A képmutatás nyelve, a csalás nyelve ugyanaz, mint amit a kígyó használt Évával. Előbb hízeleg, aztán tönkreteszi az embereket, szétszedi személyiségüket és lelküket. Megöli a közösséget. Amikor egy közösségben álszentek vannak, akkor nagy veszélybe kerül a közösség. Az Úr Jézus azt mondta: „Beszédetek legyen: igen, igen; nem, nem. Ami ezt meghaladja, az a gonosztól van” (vö. Mt 5,37). Mennyit árt a képmutatás az egyháznak – fakadt ki keserűen Ferenc pápa. Óvakodjunk azoktól a keresztényektől, akik ebbe a pusztító, bűnös viselkedésbe esnek.

Ne essünk a képmutatás és a hízelgés csapdájába

Az álszent képes tönkretenni egy közösséget. Szépen beszél, csúnyán elítél valakit. A képmutató gyilkos. Ne feledjük: a hízelgéssel kezdődik, amire a valósággal kell válaszolni. Ne jöjjenek nekem ezekkel a történetekkel, az ideológiával, a valóság ez. Kérjük az Urat, hogy őrizzen meg bennünket a képmutatás rossz szokásától, attól, hogy álcázzuk viselkedésünket, melyet rossz szándék táplál. Fohászkodjunk az Úr kegyelméért: „Uram, add, hogy soha ne legyek képmutató, hogy mindig meg tudjam mondani az igazat, vagy ha nem mondhatom meg, maradjak csöndben, de soha, soha ne legyek álszent.”

(gá)








All the contents on this site are copyrighted ©.