Turkson bíboros ENSZ felszólalása: Sürgős megegyezést az óceánok védelmére!

Éveken át nem vették figyelembe az óceánok és tengerek egészségi állapotát

„Előnyben részesítettük a jogainkat és szabadságunkat a hasznunkra, anélkül, hogy figyelembe vettük volna a személyes és nemzeti felelősségünket számos teremtett érték iránt” – hangsúlyozta Peter Turkson bíboros, az Átfogó Emberi Fejlődés dikasztériumának elnöke, aki szentszéki delegáció élén vett részt és szólalt fel az ENSZ New York-i székházában június 9-ig tartó konferenciáján, amelyet a világszervezet által június 8-ra meghirdetett Óceánok Világnapja kapcsán tartanak. A nemzetközi konferencia az óceánok, tengerek és tartalékaik védelme és hasznosítása témájával foglalkozik, a fenntartható fejlődés jegyében.           

Szükség van egy átfogó megegyezésre az óceánok védelme érdekében

Turkson bíboros felszólalásában megállapította, hogy jelenleg nem létezik semmiféle globális megegyezés vagy bármiféle intézményes egység, mely sajátos módon az óceánok kezelésével és védelmével foglalkozna. Hiányoznak a megfelelő jogi keretek és gyakran a már meglévő törvényeket sem alkalmazzák a gyakorlatban. Ennek megfelelően mind szükségesebbé válik egy olyan átfogó megegyezés, mely figyelembe veszi a tengeri tartalékok ilyen hatalmas méretű felhasználását – emelte ki a bíboros.    

Az óceánok pótolhatatlan értéke

Az óceánok értéke ugyanis messze túllép a halászaton és a hajózáson, hiszen a megújuló energia hatalmas forrását jelentik, továbbá óriási gazdagságot képeznek biológiai és ásványi szinten: táplálékot és nyersanyagot adnak, pótolhatatlan szolgálatot nyújtanak a környezetnek, mint a levegő megtisztítása, továbbá jelentős szerepet játszanak az éghajlat stabilitásában, a hulladékok körfolyamatában, az élő világ megtartásában.

Felhívás ökológiai megtérésre, gondoljunk a jövő nemzedékekre     

Nem lehet önző tehát a hozzáállásunk, intett a vatikáni bíboros, majd arra buzdított, hogy gondoljunk a jövendő nemzedékekre, akik megöröklik tőlünk magatartásunk gyümölcsét. Sok vallási hagyomány szerint a víz a tisztaság, az újjászületés, a megújulás szimbóluma. A felhívás tehát egy ökológiai megtérésre hív mindnyájunkat, ahogy azt Ferenc pápa is szorgalmazta az enciklikájában: „A közös házunk gondozása mindig alapvető erkölcsi kötelesség marad”.

A Szentszék elkötelezettsége a fenntartható fejlődésért       

Szilárd a Szentszék elkötelezettsége, hogy elérjük a fenntartható fejlődést mindenki érdekében – szögezte le Turkson bíboros –, mert a helyzet súlyossága, amivel az óceánjaink szembesítenek minket, az egész emberiséget érintik. Ferenc pápa Laudato Si’ enciklikája nevében a bíboros arra szólít fel, hogy változtassunk az életmódunkon, mely kárt okoz a teremtett világnak. A földgolyó tartalékainak aránytalan és mértéktelen felhasználásával minden szinten szembe kell nézni, kezdve az egyéni viselkedéstől a nemzeti politikákig, egészen a sokoldalú nemzetközi megegyezésekig menően.

A környezet féltése azt jelenti, hogy megvédjük a legsérülékenyebbeket

Környezeti károsodás és etikai, emberi hanyatlás – magyarázta Turkson bíboros – a legszorosabban összefüggnek, mert a környezetünket nem szabad tőlünk függetlenül figyelembe venni, vagy úgy tekinteni, mint egy olyan teret, amiben élünk. Etikai felelősséggel kell hozzáállni, nem pedig a nyereség logikája alapján, hanem össze kell kapcsolni a teremtett világ védelmét a szegénység elleni harccal és a társadalmi kirekesztéssel. Csak így tudjuk együtt élvezni a közös javainkat, egy nemzedékeken átívelő szolidaritás jegyében. A környezetünk féltése ugyanis azt jelenti, hogy megvédjük a legsérülékenyebbeket – zárta felszólalását az ENSZ New York-i székházában Peter Turkson bíboros, az Átfogó Emberi Fejlődés dikasztériumának elnöke, aki a szentszéki küldöttséget vezette az Óceánok Világnapja kapcsán tartott nemzetközi szakmai konferencián.

(vl)