2017-06-12 12:42:00

Nyissuk ki szívünket, hogy belépjen rajta Isten vigasztalása: Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája


A vigasztalás Isten ajándéka és szolgálat mások iránt: senki nem képes önmagát vigasztalni, különben csak a tükörképét nézi. Ezt az üzenetet bízta Ferenc pápa hétfő reggeli homíliájában a hívekre, akiknek a vatikáni Szent Márta-házban mutatott be szentmisét. A vigasztalás megtapasztalásához nyitott szívre van szükség, a lélekben szegények szívére, és nem az igaztalanok zárt szívére. A mai szentlecke (2Kor 1,1-7)

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből Isten vigasztalásáról beszél nekünk. A mindössze 19 szoros szakasz nyolc ízben említi a vigasztalást. Ferenc pápa ezért megragadta az alkalmat, hogy kifejtse, mit jelent a vigasz, amelyre Szent Pál utal.

Először is megállapította, hogy a vigasztalás nem lehet autonóm. A vigasztalás egy lelki tapasztalat, ezért mindig szüksége van egy külső elemre, hogy teljes legyen: senki nem tudja önmagát megvigasztalni, senki. És aki megpróbálja, végül a tükörbe néz, önnön tükörképét látja, igyekszik kozmetikázni magát, valaminek látszani. Bezárt dolgokkal vigasztalódik, amelyek nem hagyják növekedni, és az önreferencia narcisztikus levegőjét szívja be. Ez a manipulált vigasztalás nem hagy fejlődni. Nem is vigasztalás ez, mert zárt, hiányzik belőle a külső elem – magyarázta a pápa.

Sok az önhitt ember, aki soha nem lehet teljes

Az evangéliumban sok ilyen emberrel találkozunk. Ott vannak például az önelégült törvénytudók, vagy a dúsgazdag, aki lakomáról lakomára él és azt hiszi, hogy így vigasztalja magát. De a legjobb példa a farizeus, aki az oltár előtt így imádkozik: „Köszönöm, hogy nem olyan vagyok, mint a többiek”. Ez az ember a tükörbe nézett, és az ideológiák által kozmetikázott lelkét látta, így adott hálát az Úrnak. Jézus megmutatja nekünk a lehetőséget, hogy úgy élhetünk, mint ezek az emberek, akik soha nem érnek el a teljességre, legfeljebb a felfuvalkodottsághoz, az önteltséghez.

A vigasztalás ajándék és szolgálat

A vigasztalás akkor lesz igazi, hogy ha belép egy külső tényező. Először is meg kell, hogy kapjuk, mert Isten adja a vigasz ajándékát. Másodszor pedig az igazi vigasztalás megérlel egy másik külső tényezőt, vagyis, hogy megtanulunk másokat is vigasztalni. A vigasz a kapott ajándéktól az adott szolgálatig tartó átmenet – fogalmazott homíliájában a pápa. Az igazi vigasztalásnak megvan ez a kettős külső jegye: ajándék és szolgálat. És ha én hagyom belépni az Úr vigasztalását, mint ajándékot, az azért van, mert rászorulok a vigaszra. Rászoruló vagyok: ahhoz, hogy vigaszt nyerjek, előbb föl kell ismernem, hogy rászorulok. Csak így jön el az Úr, ad vigaszt és adja meg a küldetést, hogy másokat vigasztaljunk. Nem könnyű nyitva tartani a szívünket az ajándék befogadására és a szolgálat elvégzésére, e két külső dolog előtt, melyek lehetővé teszik a vigasztalást.

A nyolc boldogság tanítása

Nyitott szívre van tehát szükség, és ehhez boldog szív kell. A mai evangéliumi szakasz (Mt 5,1-12) mondja ki azt, hogy kik a boldogok. Boldogok a szegények, akiknek a szíve a lelki szegénység hozzáállásával nyílik meg. Azok, akik tudnak sírni, a szelídek, az alázatos szívűek. Az igazságra szomjazók, akik az igazságosságért küzdenek; az irgalmasok, akik képesek irgalmat érezni mások iránt. Boldogok a tisztaszívűek, a békességszerzők és akiket az igazságért üldöznek, az igazságosság szeretetéért. Így megnyílik a szívük, és az Úr belép a vigasztalás ajándékával és a mások vigasztalásának küldetésével.

A zárt szívűek nem boldogok

Ezzel szemben ott vannak a zárt szívűek, akik lélekben gazdagnak, elégnek érzik magukat. Akiknek nem kell sírniuk, mert igaznak értik magukat. Az erőszakosak, akik nem tudják, mi a szelídség, az igazságtalanok, akik igazságtalanságokat követnek el. Az irgalmat nem ismerők, akiknek soha nem kell megbocsátaniuk, mert nem érzik szükségét annak, hogy nekik megbocsássanak. Ott vannak a szennyes szívűek, a háborúcsinálók, akik nem békét szereznek, és azok, akiket soha nem kritizálnak vagy üldöznek, mert őket nem érdeklik a másokkal szembeni igazságtalanságok. Ezeknek az embereknek csukva van a szíve: nem boldogok, mert nem léphet be rajta a vigasz ajándéka, hogy aztán másoknak továbbadják.

Nyissuk ki a szívünket Isten ajándéka előtt

Ferenc pápa végül azt kérte a hívektől, hogy tegyék föl maguknak a kérdést: milyen a szívük? Nyitott? Képes kérni a vigasztalás ajándékát, hogy azt továbbadják másoknak, mint az Úr adományát? Napközben térjünk vissza ezekhez a gondolatokhoz és adjunk hálát az Úrnak, amiért mindig igyekszik megvigasztalni minket. Csak annyit kér, hogy hagyjuk legalább egy kicsit nyitva szívünk ajtaját, így aztán majd ő megoldja, hogy belépjen rajta – mondta végül hétfő reggeli homíliájában Ferenc pápa.

(gá)








All the contents on this site are copyrighted ©.