Tettel, ne szóval szeressünk: Ferenc pápa üzenete a Szegények 1. Világnapjára

Idén első ízben tartják meg a Szegények Világnapját, melyre november 19-én kerül sor, az évközi 33. vasárnapon. Ferenc pápa az irgalmasság szentéve végén azért hirdette meg ezt a világnapot, hogy a keresztény közösségek az egész világon egyre inkább Krisztus szeretetének konkrét jelei legyenek a szegények és rászorulók iránt.

Mottója a János apostol első leveléből vett rész: „Gyermekeim, ne szeressünk szóval és nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!” (1Ján 3,18).

Ez alól a felszólítás alól egyetlen keresztény sem húzhatja ki magát. Az ajkunkat gyakran elhagyó üres szavak és a konkrét tettek közötti ellentmondás kapcsán a pápa hangsúlyozta: Jézus szeretetparancsa nem ismer alibit: aki úgy akar szeretni, ahogy Jézus, annak követnie kell az ő példáját, főként amikor a szegények szeretetéről van szó. Isten elsőként szeretett minket és egészen odaadta önmagát a szeretetben. Ez a szeretet nem maradhat válasz nélkül. Önnön korlátainkkal és bűneinkkel együtt is képesek vagyunk viszonozni, ha befogadjuk szívünkbe Isten kegyelmét és irgalmas szeretetét.

Az első keresztények is gondoskodtak a szegényekről

Már az Apostolok Cselekedeteiben is olvasunk arról, hogy az egyház a kezdeti időkben is meghallotta a rászorulók kiáltását. A szegények gondozása a keresztény közösségek egyik fő feladata volt. Lukács evangélista is érzékletesen leírja az irgalmasság konkrét cselekedeteinek, a másokkal való osztozásnak a gyakorlatát. Voltak olyan idők is, amikor a keresztények nem válaszoltak teljesen erre a hívásra és hagyták magukat megfertőzni a világias szemlélettől. Ugyanakkor olyan ragyogó példák állnak előttünk, mint Assisi Szent Ferenc, aki nem csupán átölelte a leprásokat és alamizsnát adott nekik, hanem úgy döntött, hogy Gubbióba megy, hogy velük legyen. Ő maga is erre a találkozásra vezeti vissza megtérését.

Találkozás a szegényekkel

Ne úgy gondoljunk a szegényekre, mint a heti egyszeri jócselekedet alanyaira, vagy még kevésbé, mint olyan emberekre, akiket időnkénti felbuzdulásból megsegítünk egy-egy gesztussal, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket. Valódi találkozásra van szükség a szegényekkel, a velük való osztozásra, ami aztán életstílusunk részévé válik. A tanítványok útja és a megtérés az osztozó szeretetben találja meg hiteles evangéliumi bizonyítékát. Ha így élünk, akkor örömben és lelki békében lesz részünk, mert kézzel tapintjuk Krisztus testét. Nyújtsuk ki tehát kezünket a szegények felé, találkozzunk velük, nézzünk a szemükbe, öleljük át őket, hadd érezzék meg a szeretet melegét, ami megtöri a magányt. Felénk nyújtott kezük arra szólít minket, hogy lépjünk ki bizonyosságainkból és kényelmünkből, és ismerjük fel a szegénységben rejlő értéket.

Kövessük Szent Ferenc, a hiteles szegénység tanúságtevőjének példáját

Ne feledjük, hogy Jézus tanítványai számára a szegénység elsősorban hivatás a szegény Krisztus követésére. A szegénység alázatos szívet jelent, mely elfogadja korlátozott és bűnös teremtményi mivoltát, hogy legyőzze a mindenhatóság kísértését, ami a halhatatlanság illúzióját kelti. A szegénység a szív hozzáállása, mely megakadályozza, hogy úgy gondoljunk a pénzre, a karrierre és a luxusra, mint életcélra és a boldogság feltételére. A szegénység megteremti a személyes és társadalmi felelősség szabad felvállalását, amikor korlátaink dacára is bizakodunk Istenben és kegyelmében. Ily módon a szegénység az anyagi javak helyes használatának fokmérője lehet, és segít az önző és birtokló kapcsolatok elkerülésében. Kövessük Szent Ferenc, a hiteles szegénység tanúságtevőjének példáját és halljuk meg a szegények kiáltását – buzdít üzenetében a pápa. A szegények pedig ne veszítsék el az evangéliumi szegénység értelmét, amit életükön hordoznak.

Az ezerarcú szegénység napjainkban

Korunkban nehezen lehet behatárolni a szegénység jelenségét. Mégis, nap mint nap szembetaláljuk magunkat az ezerarcú szegénységgel, mely a fájdalom, a kirekesztés, a visszaélés, az erőszak, a kínzás és a fogság, a háború, a szabadság és a méltóság elvesztése, a tudatlanság, az egészségügy és a munka hiánya, az emberkereskedelem és a rabszolgaság, a kényszer-migrálás formájában jelenik meg. Az alantas érdekekből kizsákmányolt férfiak, nők és gyermekek áldozatul esnek a hatalom és a pénz elkorcsosult logikájának. Napjainkban egyre nagyobb a szakadék az óriási gazdagságot felhalmozó kevesek és a szegények széles rétege között. E jelenség láttán nem maradhatunk se közönyösek, se tétlenek.

Áldott tehát az a kéz, amely kinyílik a szegények befogadása előtt és segíti őket, mert reményt hoz. Áldott az a kéz, amelyik átnyúl minden kulturális, vallási és nemzeti akadályon és a vigasz olaját önti az emberiség sebeire. Áldott az a kéz, amelyik kinyílik anélkül, hogy bármit várna cserébe, mert elhozza testvéreinknek Isten áldását.

A világnap üzenete és a lelki felkészülés

A Szegények első Világnapján, november 19-én Ferenc pápa szentmisét mutat be a Szent Péter-bazilikában, majd együtt ebédel 500 szegénnyel. A világnap üzenete elsősorban a hívőknek szól, hogy a selejt és a pazarlás kultúrájával szemben a találkozás kultúráját válasszák; illetve mindenkinek, hogy szolidárisan és testvérien forduljon a szegények felé. A keresztény közösségek a világnapot megelőző héten imával és konkrét cselekedetekkel készüljenek: keressék föl a lakónegyedükben élő szegényeket, nyújtsák ki feléjük kezüket a barátság és a szolidaritás jegyében. A szegények imája a Miatyánk, amelyben együtt kérjük Istentől a mindennapi kenyér adományát. Legyen ez az új világnap erőteljes felhívás lelkiismeretünkhöz, hogy megértsük: a szegényekkel való osztozás révén képesek leszünk mélyebben megérteni az evangélium igazságait. A szegények nem gondot jelentenek, hanem erőforrást, amelyből merítve befogadhatjuk és megélhetjük az evangélium lényegét – zárja a Szegények 1. Világnapjára írt üzenetét Ferenc pápa.

(gá)