2017-06-24 11:57:00

Teofilius Matulionis boldoggá avatása – interjú Angelo Amato bíborossal


Június 25-én, vasárnap a vilniusi székesegyházban Angelo Amato bíboros lesz a főcelebránsa a szertartásnak, amelyen a boldogok sorába iktatják Isten Tiszteletreméltó Szolgáját, Teofilius Matulionis érseket, Kaišiadorys főpásztorát.

A szovjet kommunista rezsim állami ateizmusának vértanúja Teofilius Matulionis (1873–1962) 1873. június 22-én született, 1892-ben lépett be a szentpétervári szemináriumba, 1900. március 7-én szentelték pappá. 1943-ban nevezik ki Kaišiadorys püspökévé, majd 1962 februárjában a város érsekévé. Néhány hónappal kinevezése után, 1962. augusztus 20-án, 89 éves korában Šeduvában hunyt el.

Halálát a boldoggá avatási akták a „Martirium propter aerumnis carceris” kifejezéssel illetik.

A litván érsek halálát a börtönben elviselt szenvedések okozták

Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa a Vatikáni Rádiónak adott interjújában elmagyarázta: ez azt jelenti, hogy halálát a börtönben elviselt szenvedések okozták. A hosszú és fájdalmas betegségek a leendő Boldog egész életét végig kísérték fogságaiban, a koncentrációs táborokban, a háziőrizetben és apránként aláásták papi és lelkipásztori erejét. A nélkülözések és a kínzások azonban nem törték meg a jóra való elszántságát. A becsületes lelkiismeretnek abban a sötét korszakában, a nácik és a kommunisták ellenségeskedésének nem volt semmiféle racionális mentsége. Pusztán a Jézus evangéliuma és egyháza iránti gyűlölet eredménye volt – fejtette ki Angelo Amato bíboros.

Mit jelent a keresztény vértanúság? – tette fel a kérdést rádiónk munkatársa, utalva rá, hogy napjainkban sokszor esik szó a mártírokról, a mártíromságról, de talán nem mindig megfelelően használják ezt a kifejezetten keresztény eredetű szót.

Angelo Amato bíboros válaszában rámutatott: a keresztény hagyományban a vértanúság Jézus magasfokú követését jelenti, aki ártatlanul halt meg a kereszten. Krisztus egészen rendkívüli módon van jelen a vértanúban, erőt és bátorságot önt lelkébe. A vértanúk tudatában vannak azoknak a szavaknak, amelyeket Jézus intézett tanítványaihoz: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani! [...]Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt” (Mt 10,28-32).

A kommunista országok helyi egyházait hallgatásra kényszerítették

A leendő Boldog életében a vértanúság hosszú éveken át tartott kegyetlen diktatúrák, a nácizmus és a kommunizmus idején, amelyek célja az egyház megsemmisítése volt. Csökkentették, majd megszüntették a szemináriumokat, kísérletet tettek egy nacionalista (nemzeti) egyház megalapítására, feloszlatták a férfi és női szerzetesrendeket, megtiltottak minden kapcsolatot Rómával, felszámolták a katolikus sajtót. Az egyházat csöndre ítélték. Ezért nevezték (a kommunista országok helyi egyházait) a csönd egyházának.

Arra a kérdésre, hogy honnan merített erőt Teofilius Matulionis a megalázások, a hosszú, igazságtalan, embertelen fogságok megpróbáltatásainak elviselésére, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa a következő választ adta:  

Angelo Amato bíboros: Krisztus kegyelme nyújtott erőt és bátorságot a litván vértanúnak, hogy szilárdan kitartson a hitben. Sokan tanúsítják az evangéliumhoz való hűségét, akik benne meglátták „Isten valódi emberét”, egy „szentet”. A koncentrációs táborban mélyhitű papként viselkedett, aki teljesen átadta magát az isteni Gondviselésnek. Üldözői is észrevették hősiességét. Például, amikor az orosz parancsnok értesült haláláról, így kiáltott fel: „Igaz ember volt!”. A szovjet elnyomó rendszer felelőse pedig aggódva mondta: „Nincs kizárva, hogy a jövőben a Vatikán „szentté” nyilvánítja és ebben az esetben sírja zarándokhellyé válik”. Ez az előrejelzés most tökéletesen megvalósul.

Képtelen volt a gyűlöletre – Jézus példáját követte

K: - Hogyan lehetséges az, hogy egy ember, aki élete legnagyobb részét börtönben és koncentrációs táborban töltötte, és egészen idős koráig rabruhát hordott, soha nem táplált gyűlöletet ellenségei iránt? – hangzott munkatársunk következő kérdése.

Angelo Amato bíboros: - A válasz keresztény mivolta valóságában van, amely nemessé tette lelkét. Jézushoz hasonlóan, Matulionis vértanú is meglátta Isten jóságát és Gondviselését azokban a személyekben is, akikben a többiek csak a gonoszt és a rosszat látták. Arra törekedett, hogy az isteni pecsétet tisztelje minden személyben, még a leggonoszabban is. Együttérzett az emberi lénnyel, aki törékeny, de értékes, mert Isten hasonlatosságára és képmására lett teremtve.

K: - Mit tanít ma az egyháznak Teofilius Matulionis és mi az üzenete korunk híveinek?

Ha egy keresztény gyűlölne, elárulná a vértanúk vérét

Angelo Amato bíboros: - Az egyházban ma is vannak vértanúk. Ma is a feltámadás mindennapi tanítómesterei számunkra. Áprilisban, az ártatlan egyiptomi áldozatok lemészárlásakor az egyház a Feltámadt Krisztusra tekintve válaszolt: emelt hangon kinyilvánította megbocsátását és imádkozott a gyilkosok megtéréséért. Egy keresztény számára gyűlölni azt jelentené, hogy elárulja a vértanúk vérét. Teofilius Matulionis vértanú azt tanítja mindnyájunknak, hogy hogyan kell élnünk, imádkoznunk, szenvednünk és dolgoznunk Isten nagyobb dicsőségére és a lelkek üdvösségére. Lelkében nem voltak válaszfalak. Szívét korlátlan szeretet, magával ragadó kiegyensúlyozottság, irgalmas jóság lakta. Az új vértanú arra szólít minket, hogy kövessük őt – mondta végül rádiónknak adott interjújában Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.

(vm)








All the contents on this site are copyrighted ©.