Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Világegyház \ Szentek és boldogok

Szendvedni Krisztusért: Az új litván boldog, Teofilius Matulionis életrajza

Teofilius Matulionis - RV

24/06/2017 12:05

Isten Tiszteletreméltó Szolgája, Teofilius Matulionis 1873. június 22-én született a Vilniustól északkeletre fekvő Utena körzet Kudoriškis falujában Jurgis Matulionis és Ona Juočepyté jómódú földművesek másodszülött gyermekeként. 1873. július elsején keresztelték meg Alunta plébániatemplomában. Négyéves korában elveszítette édesanyját, aki mindössze 27 éves volt. Már gyermekkorában szenvedélyesen szeretett tanulni. Lettországban végezte el gimnáziumi tanulmányait, majd 1892-ben Szentpétervárott lépett be a szemináriumba. Olyan nagyra értékelte a papságot, hogy nem érezte magát méltónak a papi hivatásra, így egy évre félbeszakította tanulmányait, majd 1895-ben tért vissza a szemináriumba. 1900. március 4-én szentelték pappá. Kezdetben, Lettországban helyettes plébánosként majd plébánosként szolgált Varakļāni és Bikava helységekben. 1910-től Szentpétervár Szent Katalin-templomának helyettes plébánosa lett. A fehéroroszországi Mahiljov egyházmegyéjében rábízták az Üdvözítő Szent Szíve templom építését, de a munkálatokat félbe kellett szakítani az 1917-es bolsevik forradalom kitörésekor.

Matulionis atyát első alkalommal 1923-ban tartóztatták le a Belügyi Népbiztosság, az NKVD (Narodnij Komisszariat Vnutrennyih Gyel) ügynökei, Jan Cieplak mahiljovi püspökkel és 15 pétervári pappal együtt. Ekkor három év börtönbüntetésre ítélték. Moszkva Butirki és Szokolnyiki börténében töltötte le az ítéletet. 1925. február 25-én plébániája híveinek közbenjárására szabadon engedték. Visszatért Pétervárra, amely időközben felvette a Leningrád nevet. A Szent Szív templom plébánosaként működött. 1928. december 28-án XI. Piusz pápa jóváhagyásával titokban matregai címzetes püspöknek és a leningrádi apostoli adminisztratúra segédpüspökének nevezték ki. 1929. február 9-én, ugyancsak titokban szentelte püspökké Anton Malecki a leningrádi apostoli vikariátus püspöke.

1929. november 25-én Matulionis püspököt másodszor is letartóztatták és ez alkalommal 10 év munkatáborra ítélték. A Fehér-tenger partján lévő Szoloveckij- szigetekre hurcolták, amely az egyik legszörnyűbb láger volt a Szovjetunióban. 1933 májusában újabb büntetésként egy év elkülönítésre és kényszermunkára ítélték. Október 19-én engedték szabadon tíz pappal és három világi hívővel együtt a Litvánia és a Szovjetunió közötti politikai fogolycsere-egyezménynek köszönhetően. Oroszországban szerette volna folytatni apostolkodását, de vissza kellett térnie Litvániába.

1934-ben a Vatikánban március 24-én magánkihallgatáson fogadta XI. Piusz pápa. Ezután az Egyesült Államokba, a Szentföldre és Lengyelországba látogatott. Litvániába visszatérve Kaunas segédpüspökévé nevezték ki, majd 1938-ban a kaunasi bencés nővérek templomának igazgatója lett. 1928. október 13-án Kaunas érseke, Juozapas Skvireckas helyettes bírósági helynökévé nevezte ki. 1940. április 19-én a litván hadsereg tábori püspöke lett, azonban a június 15-én bekövetkezett szovjet megszállás miatt csak rövid ideig tölthette be ezt a tisztséget.

1943-ban, a német megszállás idején Isten Tiszteletreméltó Szolgája újabb megbízatást kapott: kinevezték a Kaunas és Vilnius között félúton fekvő Kaišiadorys püspökévé. Egy évvel később, 1944-ben, a szovjet csapatok ismét megszállták Litvániát és a kommunista rezsim azonnal megkezdte az egyházüldözést. 1946. december 18-án harmadszor is letartóztatták a főpásztort és 1947. szeptember 27-én hét év börtönre ítélték. Először Orša, majd Vlagyimir börtönébe vitték.

A büntetés letöltése után Isten Tiszteletreméltó Szolgáját 1954-ben a fogyatékkal élők házába szállították az oroszországi Potmába. Csak 1956-ban térhetett vissza Litvániába, de nem kapott rá engedélyt, hogy egyházmegyéjében tartózkodjon. Birštonas plébániájára költözött, ahol a KGB, a szovjet titkosrendőrség állandó megfigyelése alatt tartotta. Előrehaladott kora és súlyos egészségi állapota ellenére egyre inkább elkötelezte magát az egyházmegye irányításában és a litván helyi egyház ügyeinek intézésében. Arra intette az egyházmegye főpásztorait és papjait, hogy ne kössenek kompromisszumot a rezsimmel és ne működjenek vele együtt.

1957. december 25-én XII. Piusz pápa jóváhagyásával és a kommunista rezsim engedélye nélkül püspökké szentelte Vincentas Sladkevičius atyát, a későbbi bíborost, a Kaišiadorys egyházmegye vezetésének biztosítására.

Egy évvel később Matulionis püspököt Šeduvába száműzték, hogy eltávolítsák egyházmegyéjétől. 1960. február 9-én Szent XXIII. János érseki rangra emelte. Még abban az évben, augusztus 7-én a kommunista hatóságok alapos házkutatást tartottak lakhelyén, amely után három nappal elhunyt. Augusztus 23-án Isten Szolgája holttestét székvárosában, Kaišiadorys székesegyházának kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Szentté avatási eljárását 1990-ben, Szent II. János Pál uralkodása idején indították el. Ferenc pápa tavaly december 1-jén engedélyezte a Teofilius Matulionis vértanúságát és boldoggá avatását kihirdető dekrétum közzétételét.

(vm)

24/06/2017 12:05