De Donatis érsek, a pápa új római helynöke megkezdte hivatalát

Róma védőszentjei, Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepén, június 29-én kezdte meg hivatalosan általános helynöki mandátumát Angelo De Donatis érsek, aki egyben a Lateráni Szent János-bazilika főpapja is ezentúl. A főpásztor Agostino Vallini bíborost követi e poszton, miután Ferenc pápa május 26-án őt választotta a leköszönő bíboros helynök utódául.

Isten irgalmasságát hirdetni szóval és életünkkel – ezt a küldetést jelölte meg maga számára Angelo De Donatis érsek a római vikariátushoz intézett köszöntőjében, majd azért fohászkodott, hogy mindig képes legyen másokat meghallgatni. A 63 esztendős, dél-olasz (pugliai) eredetű főpásztor már 1983 óta Rómában él, ahol egy ideje segédpüspökként is szolgált. Jól ismeri tehát az egyházmegyét – magyarázta a Vatikáni Rádiónak Lucio Zappatore karmelita atya, a Szent Szilveszter és Szent Márton-bazilika plébánosa.

Az új főpásztor jól ismeri a római egyházmegyét

De Donatis érsek évekig volt a Szent Márk-templom plébánosa, aztán a helyi papképzésért felelt, tehát a pápa biztosan jó kezekbe helyezett minket – mondta a karmelita atya. A római egyházmegye kihívásairól szólva a bevándorlást és a befogadást említette, amelyre a pápa felhívja figyelmüket. Róma egyháza ősi és egyben fiatal is. Elég arra gondolni, hogy alig 50-60 évvel ezelőtt még csak 20-30 plébánia működött, míg ma 340. Tehát egy terjeszkedő és ebből adódóan fiatal egyházról van szó. A legnagyobb kihívás az, hogyan hozzuk összhangba ezt a fiatal egyházat a római egyház ősi hagyományával, ezt a köteléket Péterrel, Róma püspökével és az egyetemes egyház pápájával.

A hit újrafelfedezése és a befogadás

A római egyházmegye legfőbb gondja a hit újrafelfedezése Zappatore atya szerint. Elveszett a vasárnap szentmise látogatás, a szentségekhez való járulás szokása; sokan az első áldozás után már nem bérmálkoznak. Elavult dolognak tűnik. Valójában a hitünk alapja visz bennünket a szegények, a befogadás felé. A kereszténység erre a meggyőződésre épül, hogy a hit révén mindenkit szeressünk, mindenkit szolgáljunk. Nyilvánvaló, hogy a bevándorlók befogadása, a római erőforrások kiaknázása, mindez új, mély és más fényt kap, mert a hitből születik.

Mit várnak a plébánosok és általában véve a Rómában élő közösségek az új pápai helynöktől?

Erről Maurizio Mirilli, a Tor de’ Schiavi-külvárosi negyed Legszentebb Oltáriszentség templom plébánosa beszélt a Vatikáni Rádiónak.

Egy családapát szeretnének kapni De Donatis érsek személyében, akire a papok számíthatnak. A világiak pedig azt várják, hogy Ferenc pápa útmutatása nyomán Róma egyre inkább kilépő egyház legyen, ahol odafigyelnek az emberek szükségleteire, a nehézséggel küzdő családokra, a fiatalokra, a peremre szorultakra. Olyan egyházat szeretnének tehát, amelyik mindig közel van hozzájuk, ahogyan püspökük, Ferenc pápa is. A külvárosokban szolgáló plébánosok nevében Mirilli atya elmondta, hogy nemcsak az egyházi ügyekben, hanem mindenféle hivatalos ügyben is hozzájuk fordulnak az emberek. Jönnek a magányos idősek, akik több figyelmet szeretnének; a gyerekek, akiknek nincs hol játszaniuk a lakónegyedben, ezért megnyitják az oratóriumot számukra és megpróbálják bevonni őket. Jönnek a serdülők, akik nem tudnak hova menni, ezért a plébánia lépcsőire ülnek, és egy találkozóhelyet kérnek. Megtalálják őket a nehéz helyzetbe került családok, az elvált párok, a válságban lévő házastársak. A plébánosok pedig kapcsolatba kerülnek az emberek életével, ismerik szenvedéseiket, örömeiket, tudják, mire van szükségük – egyszóval támaszpontot nyújtanak számukra – mondta még a Vatikáni Rádiónak Maurizio Mirilli római plébános.

(gá)