2017-07-08 10:28:00

Fatimai üzenet - 5. rész: az augusztusi jelenések


 „Imádkozzatok sokat és hozzatok áldozatokat a bűnösökért!” – ez volt a Szűzanya augusztusi jelenésének fő üzenete, amely a centenáriumot előkészítő ötödik tematikus év, a 2014-15-ös időszak elmélkedéseinek a középpontját alkotta.

A Szűzanya 1917. május 13-án, első fatimai jelenésekor arra kérte a három pásztorgyermeket, hogy minden hónapban ugyanezen a napon jöjjenek el a megszokott helyre. Az első három alkalom után, augusztusban azonban erre nem került sor. Tizenharmadikán kora reggel már hatalmas tömeg özönlött Cova da Iriába, mintegy tizenöt-húszezren érkeztek szamárháton, ökrösszekéren, kerékpáron, vagy éppen autón, megszállták még a kis látnokok otthonait is. A zarándokok rózsafüzért imádkoztak és szenténekeket énekeltek, de a gyermekeket a nagy tömegből kimentve egyik pillanatról a másikra hazahívták a szülők, a hívők nagy csalódottságára. Hiába várták visszatértüket, mivel a körzet közigazgatási központja, Ourém város ateista és szabadkőműves polgármestere, Artur de Oliveira Santos (1884-1955) autón a Cova da Iriától 15 km-re fekvő Vila Nova de Ourém városba vitte a három pásztorgyermeket és letartóztatta őket. Csak augusztus 15-én este engedte őket szabadon, közben ígéretekkel és életveszélyes fenyegetésekkel próbálta megtudni tőlük a „titkot”, amelyet a Szűzanya rájuk bízott. A helyi plébánosok is meg akarták győzni a kis látnokokat, hogy vonják vissza hazugságaikat. A pásztorgyermekek azonban igazi hősként viselkedtek és sem az egyházi, sem a polgári hatóságoknak nem fedték fel a rájuk bízott „titkot”, tűrték az igaztalan vádakat, a gyanúsítást, hogy szélhámosok. Rendíthetetlenek voltak a fenyegetésekkel szemben és hittel készültek akár életük feláldozására is: „ha meg is ölnek bennünket, egyenesen a menyországba jutunk” – mondták egymásnak, ezzel is bizonyítva, hogy nem képzelődés volt az égből alászállt „Hölggyel” való találkozásuk.

Az összegyűlt tömeg 13-án, az idő múlásával egyre türelmetlenebbé vált, főleg, amikor egy szemtanú meghozta a hírt, hogy a gyermekeket elrabolták és letartóztatták. Hangos méltatlankodásukat azonban egy tompa mennydörgés és villámlás szakította félbe. Maria Carreira szemtanú szerint, aki jelen volt az előző alkalommal is, a következő látványban volt részük: „Egy kis felhőt láttunk, lágy volt és élénk fehér színű. Néhány pillanatra megállt a fa fölött, majd felemelkedett és eltűnt. Ugyanaz a különös élmény fogott el bennünket, mint július 13-án. Az arcok a szivárvány színeit tükrözték vissza, rózsaszín, piros, kék, úgy tűnt, hogy a fákon nem levelek, hanem virágok vannak. Miasszonyunk eljött, ez biztos, annak ellenére, hogy nem találta ott a gyerekeket”.

Lúcia nővér visszaemlékezésében augusztus 15-ére teszi a Szűzanyával való találkozás időpontját, de hozzáteszi, hogy akkor még nem tudta megkülönböztetni a hónap egyes napjait. A jelenésre valójában a fogságukból való visszatérésüket követő vasárnapon, augusztus 19-én került sor, de nem Cova da Iriában, hanem az otthonukhoz közel eső Valinhos legelőn.

„Amikor Ferenccel és testvérével, Jánossal Valinhosba hajtottam a juhokat, valami természetfölötti légkört éreztem, amely közeledett és körülvett bennünket. Sejtettem, hogy a Szűzanya fog megjelenni, és bántott, hogy Jácinta nem láthatja. Kértem ezért testvérét, Jánost, hogy hívja el. (Mivel nem akart elmenni, fölajánlottam két húszast, és már szaladt is). Közben Ferenccel láttuk a fénycsóvát, amit villámnak neveztünk. Jácinta megérkezése után nemsokára láttuk is a Szűzanyát egy tölgybokor fölött. - Mit kíván? - Azt, hogy 13-án gyertek a Cova da Iriába, és továbbra is imádkozzátok naponta a rózsafüzért. Az utolsó hónapban csodát művelek, hogy mindenki higgyen. - Mit csináljunk a pénzzel, amit az emberek a Cova da Iriában hagynak? - Csináltassanak két hordállványt! Egyiket te fogod vinni Jácintával és két fehérruhás lánnyal, a másikat pedig Ferenc három fiúval. Az állványokon hagyott pénz Rózsafüzér Királynőjének ünnepére legyen, a maradék a kápolnára, amelyet majd építenek. - Kérem, gyógyítson meg néhány beteget. - Igen, az év folyamán néhányat meg fogok gyógyítani. És arca még szomorúbb lett. - Imádkozzatok, sokat imádkozzatok, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek kerül a pokolba. Nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzék értük. És ismét fölemelkedett szokása szerint kelet felé.

Lúcia nővér, mivel számtalan szűnni nem akaró, újra meg újra feltett kérdésekkel árasztották el a jelenésekről és a kis látnokokról, a kapott Üzenetről és az abban elhangzott kérésekről, a Szentszék felhatalmazását kérte - és megkapta – hogy egy írást jelentethessen meg, amelyben átfogó választ adhat mindezekre. Így született meg „A fatimai üzenet felhívásai” c. műve, amelyhez Serafim de Sousa Ferreira e Silva, Leiria-Fatima püspöke írt előszót, 1997. október 13-i keltezéssel.

Írásában Lúcia nővér egyenként elemzi az égi Üzenet felhívásait. Ezek között a tizenharmadik helyet foglalja el a Szűzanya augusztus 19-i felhívása: „Imádkozzatok, sokat imádkozzatok, és hozzatok áldozatot a bűnösökért, mert sok lélek kerül a pokolba. Nincs, aki áldozatot hozzon és imádkozzon értük”.

Ebben a részében az üzenet küldetést ad nekünk, amelyet testvéreink javára kell véghezvinnünk. A küldetés Krisztus missziójának folytatása a földön; együttműködésre hív Krisztus Megváltó Művének végrehajtásában, vagyis a lelkek megmentésében – írja Lúcia nővér, majd felsorolja a küldetés három elemét, amely a következő: az ima, az áldozat és a szeretet.

Lúcia nővér az üzenetnek azt a részét is részletesen elmagyarázza, amely a „hordállványokra” vonatkozik. A két hordállvány, amelyre az üzenet utal, nem a szobrok hordozására készült, hanem arra, hogy a közös körmenetben azokon vigyék az Úrnak a nép felajánlásait. Az volt a helyi földművelő nép szokása, hogy hálát adva Istennek adományaiért, felajánlották terményeik egy részét, lehetőségeik szerint. Ezeket a felajánlásokat intézők gyűjtötték össze és az állványokra tették, amelyeket a nagy ünnepek körmenetein hordoztak. Az ünnepi szentmise után körbevitték ezeket és felajánlották Istennek hálaadásként a kapott javakért és az egyház költségeihez való hozzájárulásként.

A Szűzanya válaszában világosan megmutatta, hogy a hálaadás e nagyszerű cselekedete milyen kedves Isten előtt. Az Üzenetnek az is fontos része, hogy fogjuk össze testvéreinkkel és együtt vigyük az Úr elő köszönetünket, imádságainkat és áldozatainkat.

Lúcia nővér ehhez az üzenethez kapcsolódóan felidézi egy főpásztorral folytatott beszélgetését. Cízico érseke ezt mondta neki: „Tudja Nővér, mit jelentenek azok az állványok, amelyeket a Szűzanya kérésére csináltak a hívek által Cova da Iriában hagyott pénzből? Megjövendölései voltak a Zarándok Szűzanya szobra állványának, aki a világot járja, valamint a Jelenési Kápolna szobra állványának”. A látnok teljesen egyetértett ezzel a magyarázattal: „A Szűzanya szobrának zarándoklatai az Üzenet küldetésének újabb oldalát jelentik. Ez az Üzenet eljött a földre és beutazza a világot, hogy az embereket elvezesse Istenhez. Így kiteljesedik a prófécia: „Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas, és Szent az ő neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre az istenfélőkkel marad” (Lk 1,48-50). 

(vm)








All the contents on this site are copyrighted ©.