2017-07-13 15:09:00

Megszívlelni, termést hozni – Martos Balázs atya elmélkedése az évközi 15. vasárnapra


Vasárnapi szakaszunkat hosszabb és rövidebb változatban olvashatjuk. A rövidebb változat a magvetőről szóló példabeszédet közli, Máté evangéliuma szerint, a hosszabb folytatja a tanítványok és Jézus párbeszédének, majd a magvetőről szóló példabeszéd magyarázatának leírásával. A szöveg formája ebben az esetben is követi a tartalmat, hiszen a párbeszéd és a példabeszéd magyarázata is, tehát a példabeszédet követő két kiegészítés, a megértés témája körül forog. Jézus szavai – minden egyszerűségük ellenére – nem mindenkinek világosak, vagy legalábbis nem képesek azokat mindannyian mindjárt a saját életükre és helyzetükre alkalmazni. Segítségre van szükségük, időre, és talán belső változásra is.

A magvetőről szóló példabeszéd és a hozzá csatlakozó szövegrész két kérdésre válaszol. Az első, hogy mi történik, amikor Jézus hirdeti az igét. A második, hogy mi kell ahhoz, hogy Isten szava termést hozzon. Amikor Jézus a magvetőről beszél, elsősorban saját igehirdető szolgálatát értelmezi. Ő az, aki a magot veti, vagyis Isten igéjét hirdeti. Máté számára hangsúlyos, hogy Jézus megújítja a Tóra magas szintű erkölcsiségét, hogy Jézus tanítása konkrét tetteket vár az embertől. Jézus mégis új tekintéllyel és új hatalommal hirdeti tanítását, amely végül is Isten igéje. A többi evangéliummal egybevetve pedig azt is mondhatjuk, hogy maga Jézus az, aki elvetett magként földbe hull, aki elhal, hogy bő termést hozzon (vö. Jn 12,24).

A mennyek országa, amellyel kapcsolatban Máté hét példabeszédet gyűjtött egybe evangéliumának 13. fejezetében, Jézus személyében kezdődik, ő maga az első személy, akiben Isten uralma a földön megvalósul, ő az, aki szavaival és tetteivel jó magot vet, aki elhal, de majd feltámad. Ami később következik – az ősegyház tanúságtétele, az egyház igehirdetése egészen a mai napig, sőt: a jóakaratú emberek szellemi munkája, amely bizonyos módon hasonlítható a magvető nagylelkű gesztusához – mindez folytatás, hasonlat, küldetés Jézus parancsának megfelelően (vö. Mt 10; 28,16-20), sőt az ő műve, amely a mai napig elér, a mai napig termést hoz.

Mi történik tehát, amikor Jézus hirdeti az igét? A tanítványok befogadó, hívő magatartása, de a többiek értetlen, felületes figyelmetlensége is része Isten tervének. Jézus azzal szembesül, amit Izajás próféta megírt (vö. Iz 6,9köv): igehirdetése megmutatja, hogy az embereknek nehéz látni, mert jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot (vö. Jn 3,20köv); nem akarnak hallani, mert féltik szívüket a változástól. Élesen elválik tőlük a tanítványok, a korábbi „kicsinyek” csoportja, akiket Jézus dicsér: boldog a ti szemetek, mert lát, boldog a fületek, mert hall – meg kell becsülni a kegyelmet, amelyet Istentől kapunk! A hit boldogsága meghaladja még a próféta igazát is. Mi történik, amikor Jézus igét hirdet? Újra felkínálja gyógyító kegyelmét. Azért tárja fel a betegséget, hogy az meggyógyulhasson. Akik még nem akarnak termést hozni, akik még nem találják szívükben a jó mag helyét, kérjenek, és kapnak, zörgessenek, és ajtót nyitnak nekik.

Mi kell ahhoz, hogy Isten szava termést hozzon? Jézus szavai egyszerűek: meghallgatni, megszívlelni a tanítást. Figyelemmel lenni, a bensőnket felajánlani, a jónak teret adni, ha kell, belső kertünket sövénnyel, őrtoronnyal védeni, a megfogamzott jót szeretettel és figyelemmel kísérni, a kövek és tövisek kiszórása után, inkább a terméssel foglalkozni. Kérni és várni, hogy gyógyítson, aki egyedül gyógyíthat; erősítsen, aki a földet, szívünk földjét is jónak teremtette; bátorítson, aki semmiféle gonosz erővel szemben nem hátrált meg; szelíden növeljen, aki a magasságból felkelő nap, a szívünk okossága és ereje.

 

Évközi 15. vasárnap, A év








All the contents on this site are copyrighted ©.