Boldog Stepinac bíboros szentté avatása felé: A horvát-szerb vegyesbizottság közleménye

Július 12-én és 13-án a vatikáni Szent Márta Házban hatodik és egyben utolsó  ülését tartotta az a vegyes szakbizottság, amelynek tagjai horvát katolikus és szerb ortodox szakemberek. Az összejövetelt P. Bernard Ardura, a Történelmi Tudományok Pápai Bizottságának elnöke vezette.  A bizottságot azzal a céllal hozták létre, hogy megvizsgálják  Boldog  Alojzije Stepinac bíboros, zágrábi érsek élettörténetét.

Itt emlékeztetünk arra, hogy a Bizottság tudományos történeti feltáró munkát végez, és nem befolyásolja Stepinac bíboros szentté avatási eljárását. Boldog Stepinac 1937-től kezdve volt Zágráb érseke. 1946-ban, Tito kommunista rezsimje letartóztatta. Az ellene lefolytatott bírósági eljárás során háborús bűnösnek nyilvánították. Azzal vádolták, hogy 1941 és 45 között együttműködött az akkor hatalmon lévő nácibarát usztasa rezsimmel, támogatta a szerbek, zsidók, cigányok lemészárlását. 1946. október 11-én 16 évi szabadságvesztésre és kényszermunkára ítélték. Büntetését először börtönben, majd később házi őrizetben töltötte. Zágráb hős püspökét XII. Piusz pápa 1953-ban kreálta bíborossá. 1960-ban halt meg. Testének exhumálása után orvosi vizsgálat megállapította, hogy a hitvalló bíborost ellenségei megmérgezték. II. János Pál pápa 1998-ban iktatta a boldogok sorába, ami szerb körökben ellenállást váltott ki.

A Zágráb megyei bíróság tavaly július 22-én semmisnek nyilvánította a 70 évvel ezelőtt hozott ítéletet. Itt jegyezzük meg, hogy 1992-ben a horvát parlament jelképesen már elítélte az 1946-ban lefolytatott pert és a bíróság döntését.

A szakbizottság hatodik, utolsó üléséről most kiadott közlemény leszögezi: a bizottság tagjai a kutatómunka kezdetétől tudatában vannak, hogy Boldog Stepinac bíboros szentté avatása kizárólag a Pápa illetékességi körébe tartozik. Ugyanakkor elismerik, hogy ma már az Egyháznak is megvannak a kritériumai egy szentté avatási eljáráshoz. A Bizottság tagjai azt is elismerik, hogy munkájuk lehetővé tette az első világháborútól 1960-ig, a bíboros haláláig terjedő történelem jobb megismerését; továbbá teljesebb fénybe állították egy jelentős katolikus lelkipásztor életét és szolgálatát a történelem különösen is zaklatott időszakában. Lezárult a különböző események, tények, iratok, állásfoglalások új értelmezése. Stepinac bíboros esetében a horvát katolikusok és a szerb ortodoxok értelmezése továbbra is eltérő.

A közös közlemény végén ezt olvassuk: Stepinac bíboros életének tanulmányozása megtanít bennünket arra, hogy valamennyi  egyház hívei kegyetlen üldöztetést szenvedtek, és megvannak saját vértanúik és hitvallóik. Ezzel kapcsolatban a bizottság tagjai megállapodtak abban, hogy esetleg a jövőben is együttműködnek a két Egyház (katolikus és ortodox) vértanúi és hitvallói emlékezete kutatásában.

Befejezésül emlékeztetünk arra, hogy amikor 1998-ban II. János Pál az oltár dicsőségére emelte Stepinac bíborost, kifejtette, hogy nem volt a szó szoros értelmében vett vértanú. Halálát a hosszú szenvedések okozták. Életének utolsó 15 évében sorozatos zaklatásnak volt kitéve, amelyek közepette bátran tett tanúságot az evangéliumról és az egyház egységéről. Boldog Stepinac jól egyesíti alakjában az egész tragédiát, amely a horvát népet és Európát sújtotta a XX. században a gonosz három nagy csapása, a fasizmus, a nácizmus és a kommunizmus által – mondta Szent II. János Pál.

(szf)