Fogadjuk be szívünkbe Isten Szavának magvát – Ferenc pápa vasárnapi Úrangyala imádsága

Vasárnap délben, a rekkenő nyári hőségben Ferenc pápa a magvető Jézusról szóló evangéliumi példabeszédet elemezte az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében. Rámutatott, hogy Jézus egyszerű nyelvezetet használt és olyan képeket is beleszőtt beszédébe, amelyek a mindennapi életből vett példákat ábrázoltak, hogy szavait mindenki könnyen megérthesse. Ezért az emberek szívesen hallgatták őt és nagyra értékelték üzenetét, amely szíven találta őket; nem olyan bonyolult nyelvezet volt ez, mint amilyent a korabeli törvénytudók használtak, amelyet nem lehetett jól megérteni, tele volt merevséggel és eltávolította az embereket. Jézus ezzel a nyelvezettel értette meg a mennyek országának titkait; nem volt egy bonyolult teológia – fejtette ki Ferenc pápa, majd hozzátette: erre egy példa a vasárnapi evangéliumi szakasz, amely a magvetőről szól (Mt 13, 1-23).

A magvető

A magvető, akiről a példabeszéd szól, maga Jézus. Ezzel a képpel az Úr olyan személyként mutatkozik be, mint aki nem kényszeríti rá magát másokra, hanem felkínálja magát. Nem úgy vonz magához, hogy győzelmet arat felettünk, hanem nekünk adja magát: elhinti a magot. Türelmesen és nagylelkűen terjeszti Isten Szavát, amely nem egyfajta ketrec vagy csapda, hanem olyan mag, amely gyümölcsöt teremhet. És hogyan teremhet gyümölcsöt? Ha befogadjuk őt.

Spirituális röntgenfelvétel

A példabeszéd tehát mindenekelőtt ránk vonatkozik: inkább a földről szól, mintsem a magvetőről. Jézus, úgymond egyfajta „spirituális röntgenfelvételt” készít szívünkről, erre a termőföldre hullanak Isten Szavának magvai. Szívünk, csakúgy, mint a termőföld, lehet jó, és akkor Isten Szava sok gyümölcsöt terem, de lehet kemény, áthatolhatatlan is. Ez akkor fordul elő, amikor halljuk Isten Szavát, de az visszapattan szívünkről, mint egy aszfaltozott utcáról: nem hatol be.

Aki csak akkor fogadja be az Urat, amikor éppen kedve tartja, az nem terem gyümölcsöt

A jó föld és az aszfaltozott utca között – ha például a macskakövekre hintünk egy magot, - nem nő ki semmi. Van viszont két közbenső föld, amely – különböző mértékben – jelen lehet bennünk. Az első – mondja Jézus – az a köves föld. Próbáljuk meg elképzelni – mondta Ferenc pápa: egy köves föld olyan, ahol „nincs elég föld”, tehát a mag kicsírázik, de nem tud mély gyökeret ereszteni. Ilyen a felületes szív is, amely befogadja az Urat, készen áll, hogy imádkozzon, szeressen és tanúságot tegyen, de nem kitartó, elfárad és soha nem „indul útnak”. Ennek a szívnek nem vastagok a falai, benne a lustaság kövei elnyomják a jó földet, a szeretet állhatatlan és átmeneti jellegű. Aki csak akkor fogadja be az Urat, amikor éppen kedve tartja, az nem terem gyümölcsöt.

A tüskebokrok olyan gyengeségeink, amelyek éles ellentétben állnak Istennel, elfojtják jelenlétét

Van azután az utolsó, a szúrós föld, tele tövissel, amelyek elfojtják a jó növényeket. Mit jelképeznek ezek a tüskebokrok? Jézus kifejezetten megnevezi őket: „a világi gondokat” és „a csalóka gazdagságot”. A tüskebokrok olyan gyengeségeink, amelyek éles ellentétben állnak Istennel, elfojtják jelenlétét: mindenekelőtt a világi gazdagság bálványai, a kapzsi, önző életmód, a birtoklás és a hatalom utáni vágy. Ha ezeket a tüskebokrokat ápoljuk, elfojtjuk magunkban Isten növekedését. Mindenki felismerheti saját kisebb-nagyobb tüskebokrait, a szívünkben lakó bűnöket, azokat a többé-kevésbé gyökeret vert bokrokat, amelyek nem tetszenek Istennek és megakadályozzák, hogy szívünk tiszta legyen. Ki kell őket tépni, egyébként Isten Szava nem hoz majd gyümölcsöt, a mag nem fejlődik ki.

A lustaság szívünkben lévő kövei még sokan vannak-e és nagyok-e?

Jézus arra hív ma bennünket, hogy tekintsünk önmagunkba: mondjunk köszönetet jó termőföldjeinkért és munkálkodjunk a még nem jó földeken. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy szívünk nyitott-e arra, hogy hittel befogadja Isten Szavának magvát? Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy a lustaság szívünkben lévő kövei még sokan vannak-e és nagyok-e? Ismerjük fel és nevezzük nevén bűneink tüskebokrait. Találjunk bátorságot ahhoz, hogy véghez vigyünk egy alapos talajjavítást szívünkben. Vigyük el az Úrhoz a szentgyónásban és az imában köveinket és tüskebokrainkat. Ha így teszünk, Jézus, a jó magvető, boldogan elvégez majd egy kiegészítő munkálatot: megtisztítja szívünket, eltávolítja a köveket és a töviseket, amelyek elfojtják Isten Szavát.

Kármelhegyi Boldogasszony 

Isten Anyja, akire ma a Kármelhegyi Boldogasszony néven emlékezünk, felülmúlhatatlan Isten Szavának befogadásában és annak gyakorlati megvalósításában. Ő segítsen bennünket, hogy megtisztítsuk szívünket és megőrizzük benne az Úr jelenlétét (vö.Lk 8,21) – hangzott végül Ferenc pápa fohásza Máriához a vasárnap déli Úrangyala elimádkozásakor.

Ferenc pápa köszöntötte a Fájdalmas Szűz Leányai spanyol kongregáció nővéreit

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa köszöntötte a Fájdalmas Szűz Leányai spanyol kongregáció nővéreit, az Intézet pápai jóváhagyásának 50. évfordulója alkalmából, a Szent József ferences nővéreket, a rend alapításának 150. évfordulóján, valamint a római „Domus Croata” horvát zarándokház vezetőit és vendégeit, az intézmény 30. születésnapján.

A pápa ezután a kármelita szerzetesnőket és szerzeteseket köszöntötte, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepe alkalmából. Azzal a kívánsággal fordult hozzájuk, hogy haladjanak elszántan tovább a szemlélődés útján.

Végül külön üdvözölte a Rómában jelenlévő venezuelai katolikus közösség tagjait, akik nemzeti lobogóikkal és annak színeit idéző sárga, piros és kék léggömbökkel érkeztek nagy számban a Szent Péter térre. A Szentatya arról biztosította őket, hogy továbbra is imádkozik szeretett hazájukért.

(vm)