Edith Stein, a vértanú kármelita nővér Krisztus szerető keresztjének tanúja

A keresztről nevezett vértanú Szent Terézia Benedikta kármelita nővér, polgári nevén Edith Stein 1891. október 12-én született az akkori Németországhoz tartozó Breslauban (ma Wrocław Lengyelországban). Tízgyermekes hívő ortodox zsidó családban látott napvilágot, a legkisebb gyermekként. 1904-ben, tizenhárom éves kamaszként ateistának vallja magát a rendkívüli szellemi és lelki képességekkel megáldott leány. Egyetemi tanulmányai során Breslau-ban, majd Göttingenben és Freiburgban német nyelvet, filozófiát, pszichológiát és történelmet tanul, kiváló eredménnyel. Göttingenben a híres filozófus professzor, Edmund Husserl tanítványa, akit freiburgi kinevezése után követ a Freiburgi Egyetemre. Itt szerez doktorátust 1916-ban, majd professzora személyes meghívására 1918 februárjáig Edmund Husserl asszisztenseként dolgozik.

Ígéretes szellemtörténeti pálya áll előtte, ám 1921-ben, nyári szünideje során közvetlenül beleszól az életébe  az isteni Gondviselés. „Véletlenül” kezébe kerül Avilai Szent Teréz önéletrajza, és annak mélylelkű, határozott hangja megfogja. Egyhuzamban végigolvassa a könyvet, majd kijelenti: Ez az igazság! 1922. január elsején, huszonegy éves korában keresztelkedik meg, lemond egyetemi asszisztensi állásáról, egyúttal ígéretes karrierjéről és a domonkos nővérek speyeri gimnáziumában tanít gimnazista lányokat, mintegy tíz éven át. A tanítás mellett előadásokat is tart és tovább folytatja filozófia és immár teológiai tevékenységét. A lengyel származású Erich Przywara jezsuita filozófusi és teológus indíttatására  németre fordítja Henry Newman bíboros leveleinek és naplójának egy kötetét, továbbá Aquinói Szent Tamás De veritate, az Igazságról című művét.

1932-ben a Münsteri Pedagógiai Intézet kínál neki docensi állást, de a németországi nemzetiszocialista kormányzat által hozott antiszemita törvények arra kényszerítik, hogy 1933-ban lemondjon állásáról. Hiába is kínáltak fel számára menekülési lehetőséget, hogy Dél-Amerikába vándoroljon ki és ott tanítson, Edith maradt, mert érezte, sorsa az Isten kezében van. A kármelita hívó szó lassan érlelődött meg a szívében és 1934-ben belép a kölni karmeliták kolostorába, ahol a Keresztről nevezett Terézia Benedikta nevet veszi fel. Rendi elöljárói az egyre erőteljesebbé váló zsidóüldözés miatt Hollandiába küldik Echt kármelita kolostorába. Itt írja meg fő lelki művét, tanulmányait Keresztes Szent János teológiájáról „A kereszt tudománya” címmel.

A negyvenes évek elején azonban már Hollandiát is eléri a deportálás hulláma. A holland főpásztorok bátor hangú körlevelére Hitler azzal válaszolt, hogy elhurcoltatta a keresztény hitre tért zsidókat is. Terézia nővér nemcsak elmélkedik a kereszt titkáról, hanem tudatosan készül azt átölelni. 1939-ben írja: „Mostantól elfogadom azt a halált, amelyet Isten elgondolt számomra, teljes engedelmességben, örömmel átadom magam az Ő szent akaratának”. 1942. július 26-án jön el Edith deportálásának a napja, augusztus 29-én érkezik meg  Auschwitzba, ahol másnap gázkamrába küldik.

Krisztus rendje szerint beteljesedett egy élet, amit az egyház felismert, majd elismert, amikor II. János Pál pápa 1998. október 11-én szentté avatta, a következő évben pedig Európa társvédőszentjévé tette, Szent Benedek, Cirill és Metód mellé. Az egyház augusztus 9-én ünnepli őt.  

(vl)