Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Ferenc pápa \ Dokumentumok

A Laudato si k. enciklika a hit és a természettudomány fényében

A Laudato si k. enciklika - AFP

16/08/2017 18:19

– interjú Pályi Gyulával, a Modenai és Reggio Emiliai Egyetem nyugalmazott kémia professzorával

Pályi Gyula a Modenai és Reggio Emiliai Egyetem nyugalmazott kémia professzora, az olasz Nemzeti Tudományos Akadémia, a „Negyvenek” tagja. Több éve tart vendégprofesszorként fakultatív előadásokat a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, Hit és Természettudomány címmel. E kurzus újabb változata a 2015/16 és a 2016/17 tanévben a Laudato si’  kezdetű 2015 május 24-én kiadott pápai enciklika által érintett természettudományos problémákkal foglalkozott.

VR: Úgy értesültünk, hogy ön is csatlakozott azokhoz a természettudósokhoz, akik a Laudato si’ enciklika vallásos mondanivalóját a természettudományok gondolkodásmódjával igyekeznek megközelíteni. Érdekes lenne arról hallani, hogy mi vezette erre az útra és milyen gondolatai támadtak e nagy visszhangot kiváltott enciklika kapcsán.

PGy: Tisztelettel üdvözlöm a Rádió hallgatóit és köszönöm a megtisztelő érdeklődést. Kérdésére válaszolva a két gondolatot szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy Ferenc pápa az enciklika kezdő-szavainak megválasztásával egyértelműen hivatkozik Szent Ferenc „Naphimnuszára”. Ez, hasonlóan sok más természet-szerető természetbúvárhoz, egyik kedvenc  versem, amiben az esztétikai műélvezeten túl, mély természettudományos gondolkodást vélek felfedezni. A másik, az enciklika olvasásakor a 78. pontban a következő gondolat: „Ha felismerjük a természet értékét és törékenységét, valamint a képességeket, amelyeket a Teremtő adott nekünk, ez ma lehetővé teszi, hogy felhagyjunk a korlátlan fejlődés modern mítoszával.”  A Szent Ferenctől származó természetleírás költői, de egyben tudományos igényű megfogalmazása és a természet sérülékenységére utaló pápai gondolat indítottak arra, hogy e kérdéskörrel részletesebben foglalkozzak.

VR: Mondana néhány példát?

PGy: A kurzus anyagát úgy kellett összeállítanom, hogy ez megfeleljen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem minden karáról verbúválódott hallgatók felkészültségének és (talán) igényeinek. Így, Szent Ferenc szellemében, a tanfolyam elején „leltárt” csináltunk a minket körülvevő Világegyetem és Földünk főbb műszaki jellemzőiből. Felmértük a Világegyetem ma ismert életkorát és nagyságát, arányítottuk közelebbi környezetünk, a Tejútrendszer paramétereihez, majd ezeket tovább a Naprendszer és végül Földünk jellemzőihez. Két példa: kiszámítottuk, hogy a Világegyetem ma ismert átmérője és a Tejútrendszer körülbelül úgy aránylanak egymáshoz mint egy felnőtt ember és egy baktérium nagysága. Hasonló arány adódott a Tejútrendszer és a Naprendszer arányára. Ugyanilyen gondolatsorral érzékeltethető az idő múlása is.  A Föld eddigi eseményeit  az idő múlásának egy éven belüli arányaira számítva úgy érzékeltettük az időt, hogy a Föld keletkezését január 1-ére tettük, ehhez képest aránylag hamar, március 4-én jelent meg a ma ismert földi élet, de csak november 29-én a szárazföldi gerincesek, míg a dinoszauruszok pusztulására december 26-a adódott, időszámításunk kezdetére, ami nagyjából megfelel Jézus Krisztus születésének, december 31-én 23 óra, 59 perc, 46 másodperc. Ilyen játékosnak tűnő számokkal jobban megtaláljuk helyünket a Mindenségben. A pápa idézett gondolata pedig más irányból közelíti meg kicsiségünket, ugyanis a „kimeríthetetlennek” hitt természet egyensúlya felborulásának lehetőségét vetíti elénk. Utóbbi akár fizikai képletekbe is öltöztethető, egy bonyolult rendszer egyensúlya illetve annak elvesztése kapcsán.

VR: És hogyan kapcsolódnak ezek az érdekes gondolatok a természetvédelemhez?

PGy: Erre is sort kerítettünk. Közvetlen környezetünk, például a földi atmoszféra, „leltározása” során felmértük, hogy milyen összetevőknek van helye, míg igyekeztünk, csoportosítva, összeállítani a vétkesek listáját – amiknek nem volna helyük a környezetünkben, például túl sok szén-dioxid vagy nitrogén- és kén-oxidok. Kinyomoztuk ezek legfőbb forrásait és megkíséreltük összefoglalni azokat az utakat és módokat, amelyek eltüntetésükhöz vagy legalább mennyiségük csökkentéséhez vezethet. Talán meglepőnek tűnik, de sok ezek közül már jónéhány éve ismert és részleteit az úgynevezett „zöld kémia” tudományág tárgyalja. Ebben a műsorban talán nem ildomos számokkal alátámasztani a mondanivalót, de engedtessék meg egy számszerű példa, a sokat emlegetett „üvegház hatással” kapcsolatban. Köztudott, hogy ennek fő felelőse a légkörben egyre jobban feldúsuló szén-dioxid. Ennek „eredeti” mennyisége a földi atmoszférában 1960 Gt (1960 milliárd tonna). Növekedése napjainkban évente (2013-as adat) 35,7 milliárd tonna! Ennek következtében néhány évtized múlva a szén-dioxid mennyisége a mainak másfélszerese lesz, ami a földi éghajlat gyökeres megváltozásához vezethet. És e megváltozás alatt semmiképpen sem javulás értendő!

VR: Mit tart az enciklika alapjait képező legfontosabb tudományos megállapításoknak?

PGy: Ferenc pápa rendkívül alaposan készült az enciklika összeállítására. Úgy gondolom, hogy konzultált is számos tudományág kiemelkedő képviselőivel. Valamennyi természet- és társadalomtudományi építőkő felsorolása lehetetlen lenne egy rövid rádióműsorban. Személyes véleményem szerint a legfontosabb tudományosan is bizonyított elv, amire Őszentsége épít, az az említett megállapítás a természet törékenységéről. Más szavakkal, hogy elérkeztünk arra a pontra, hogy az emberiség létszáma és technológiai felkészültsége lehetővé teszi, hogy komoly mértékben megváltoztassuk a Föld bioszférájának fizikai és kémiai paramétereit. Ennek érzékeltetésére talán elég azt figyelembe venni, hogy a földi atmoszféra tömege körülbelül ötmilliárdszor egymillió tonna, tessék ezt úgy elképzelni, hogy egymilliárd darab szuper-tanker olajszállító hajónak felel meg – és ezt az irdatlan tömeget mindenki számára érzékelhetően befolyásolni tudja az emberiség jelenlegi technológiájának az a része, amit nem eléggé elővigyázatosan kezelnek. Hasonló gondolatmenet teszi érzékelhetővé a Föld vízkészletének veszélyeztetettségét, amivel Ferenc pápa szintén részletesen foglalkozik a 27-31 pontokban. Talán érdemes megemlíteni, hogy a víz vonatkozásában Magyarország szerencsés helyzetben van, részben a szakemberek átlagon felüli felkészültsége, részben a jelenlegi állami vezetés odafigyelése miatt. Talán nem véletlen, hogy víz-kezelési technológiák exportja Magyarország egyik fontos bevételi forrása.

A pápa az enciklika 88-95 pontjaiban a globalizáció újfajta, és a sajtóban szokásosnál sokkal átfogóbb értelmezését adja meg. E gondolatok nyomán az egész élővilágot egyetlen egységnek kell, illetve kellene tekintenünk és felelősségünket napi szinten kellene gyakorolnunk.

VR: Vannak, akik nem fogadják el a globális felmelegedés elméletét és kritikával illetik az enciklikát, mondván, hogy a pápa nem környezetvédelmi szakértő, miért nyilatkozik meg ilyen tudományos kérdésekben. Hogyan értékeli ezeket a véleményeket?

PGy: Sajnos nem. Egyrészt tudományosnak mondott oldalról is hangzanak el olyan vélemények amelyek szerint a környezet, az atmoszféra, a vizek, a talaj veszélyeztetettsége nem is olyan jelentős, mint ezt más tudósok állítják. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek áltudományos nézetek, hiszen a környezet veszélyeztetettségét hosszú idő óta végzett gondos és részletes mérések támasztják alá. Talán még veszélyesebb az ellenvélemények azon csoportja, melyet komoly intézkedési pozícióban lévő tisztségviselőktől hallunk, az említett áltudományos nézetekre alapozva. Csak remélhető, hogy a közvélemény nyomása végülis a pápa által megjelölt irányba tereli a dolgok tényleges alakulását. Azok a nézetek, melyek szerint a pápának mint teológus szakembernek nincs is beleszólási felhatalmazása a világ műszaki problémáiba – eléggé átlátszó egyházellenes propagandának tekinthetők. A pápa ugyanis egyrészt éppen tisztéből kifolyólag felelősséget visel a morális kérdések alakulásáért, éppen globális szinten, másrészt a Laudato si’ enciklika igen mértéktartó és gondosan megalapozott írásmű.

VR: Miben lát reményt a jövőt illetően?   

PGy:  Rá szeretnék mutatni egy igen fontos körülményre. A környezet megóvásához szükséges műszaki információk nagyrészt rendelkezésre állnak, tehát nem annyira kutatásra, mint állami, nemzetközi elhatározásra és személyes felelősségérzésre van – lenne  - szükség. És ezen a ponton lép be a képbe újból a pápa szerepe, aki világosan és részletesen leírja az egyes ember erkölcsi felelősségét e tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásában. Csak remélhetjük, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói, bármilyen szakon is folytatják tanulmányaikat, csatlakoznak a pápa felhívásához és szorgos munkásai lesznek egy élhetőbb földi világnak.  

(sv)

16/08/2017 18:19