VI. Pál pápa kézírásos levelei megelőző lemondásáról – Re bíboros nyilatkozata

Re bíboros megerősíti két dokumentum létezését, melyeket VI. Pál pápa sajátkezűleg írt, mert attól tartott, hogy esetleg képtelenné válik péteri szolgálata ellátására. Ratzinger bíboros a hír hallatán ezt mondta: Bölcs döntés!

A leveleket II. János Pál pápa mutatta meg nekem

A Vatican Insider internetes portál augusztus 26-i keltezéssel terjedelmes cikkben számol be  Giovanni Battista Re bíboros, a Püspöki Kongregáció nyugalmazott prefektusa nyilatkozatáról, melyet az Araberara bergamói folyóiratnak adott VI. Pál pápa kézírásos leveleiről, melyek esetleges megelőző lemondásáról szólnak. Re bíboros kijelenti, hogy „a leveleket II. János Pál pápa mutatta meg neki”, akinek ő hosszú időn át Ratzinger bíborossal együtt a legszorosabb munkatársa volt.

VI. Pál pápát aggodalom töltötte el egy jövőbeli lehetséges szolgálatra képtelenségétől

A Vatican Insider kérdésére Re bíboros, a bíborosi kollégium egykori helyettes dékánja ezt válaszolta: „Két kézzel írt levélről van szó, a pontos dátumra nem emlékszem, de nem Montini pápa életének utolsó szakasza az. Úgy gondolom, hogy hatvanas évek vége vagy 1970 lehetne az évszám. VI. Pál pápát aggodalom töltötte el egy jövőbeli lehetséges szolgálatra képtelenségétől, egy súlyos akadályoztatástól, mely nem tenné számára lehetővé a munkája elvégzését és szolgálata betöltését. Erre akart felkészülni a két levéllel” - emlékezik vissza Re bíboros.

VI. Pál szándéka más volt, mint XVI. Benedek pápa gesztusa 

Olyan helyzettel állunk szemben, mely nagyon különbözik attól lemondástól, mely öregkor miatt vagy az erők megfogyatkozása következtében lép fel, mint ami 2013 februárjában történt először az egyház történetében XVI. Benedek pápa gesztusával. A középkortól kezdve, VIII. Bonifác pápa, a lemondott V. Cölesztin utóda egy külön dokumentummal értelmezte a lemondás intézményét. A pápa lemondása végül 1917-ben lépett a kánonjogba és érvényes ma is az 1983-as keltezésű kánonjogban. 

Mit kell tennie egy pápának, ha megbetegszik és hosszú ideig öntudatlan állapotban marad..?         

Montini pápa feltételezése egy másik problémát érint: Mit kell tennie egy pápának, ha megbetegszik és hosszú ideig öntudatlan állapotban marad, vagy egy olyan kór sújtja, mely meggyengíti értelmi képességeit? Szükséges itt arra emlékeztetni, hogy VI. Pál pápa 1967 novemberében egy prosztata műtéten esett át, amire teljesen elaltatták. A beavatkozásra nem kórházban került sor, hanem az Apostoli Palota pápai lakosztályában kialakított operációs teremben. Fölmerült a kérdés: Vajon mi történne akkor, ha a pápa az altatás után nem térne magához? A dilemma feloldására, szem előtt tartva az akkori gyógyászati lehetőségeket az emberi élet meghosszabbítására, a pápa úgy döntött, hogy két saját kezűleg írt nyilatkozatával biztosítja magát, melyeket íróasztala fiókjából húztak volna elő abban az esetben, ha már nem lenne többé abban a helyzetben, hogy akaratának érvényt szerezzen. Mindez másként történt Benedek pápa esetében, aki képessége és szabadsága teljes birtokában járt el 2013 februárjában és így a két eset nem hasonlítható össze.

XII. Piusz pápa előre rendelkezett: «Ha elrabolnának, a Pacelli bíboros lenne csak az övék, nem a pápa»

Mindenesetre VI. Pál kezdeményezése már beleilleszkedik elődei intézkedéseinek a nyomába: XI. Piusz pápa mérlegelte annak a lehetőségét, hogy elhagyja a szolgálatát betegség esetén, miközben XII. Piusz pápa előre rendelkezett arra az eshetőségre gondolva, hogy a nácik deportálnák őt: «Ha elrabolnának, a Pacelli bíboros lenne csak az övék, nem a pápa».

Egy másolatot VI. Pál pápa magántitkára, Pasquale Macchi prelátus megtartott…

A bíborosi kollégium tagjaihoz intézett levelében tehát VI. Pál bejelentette a lemondását. A második levéllel pedig – magyarázza Re bíboros – a pro tempore, vagyis ideiglenesen kinevezett államtitkárához fordult, tehát a legszorosabb munkatársához, anélkül, hogy a nevét említené. A bresciai pápa őt bízta meg azzal, hogy ösztökélje a bíborosi kollégiumot arra, fogadják el a lemondását. A leveleket az Államtitkárság levéltárában kellett őrizni, de egy másolatot VI. Pál pápa magántitkára, Pasquale Macchi prelátus is megtartott, aki 2006-ban hunyt el. Figyelemreméltó az a tény, hogy II. János Pál pápa megmutatta a leveleket Re bíborosnak. A lengyel pápa a kilencvenes évek közepétől fogva Parkinson kórtól is szenvedett és évei előrehaladtával ő is fontolóra vette a lemondás lehetőségét.

VI. Pál szándékát Ratzinger bíborosnak is elmondtuk

A két dokumentum létezését és a tartalmukat Ratzinger bíboros tudomására is hozták, aki akkor a Hittani Kongregáció prefektusa volt. Erről számol be Ettore Malniti prelátus, a trieszti egyházmegye vikáriusa és plébánosa, aki jó barátja volt Pasquale Macchi pápai  magántitkárnak. Ő mondja el azt az esetet, amikor a magántitkár az ő jelenlétében beszélt Ratzinger bíborosnak VI. Pál két említett leveléről: „Ha jól emlékszem, 2003 októberében, Macchi prelátussal együtt a Szent Péter téren voltunk, hogy részt vegyünk Szent II. János Pál Úrangyala imádságán. Ekkor jelentette be pápa egészen nagyszámú új bíborosok kinevezését, köztük két lombardiai püspökét is: az egyik Angelo Scola velencei pátriárka volt, a másik pedig Attilio Nicora, az Apsa, a Szentszéki Vagyonkezelőség elnöke.

Ez nagyon bölcs dolog, minden pápának így kellene tennie! 

Mellettünk állt Joseph Ratzinger bíboros prefektus is. Az Úrangyala után elkísértük Ratzinger bíborost a közeli lakása felé, miközben Macchi prelátus elmesélte a későbbi pápának VI. Pál döntését a lemondásáról, melyet két levélben írt meg. A trieszti prelátus így emlékezik Ratzinger bíboros válaszára: „Ez nagyon bölcs dolog, minden pápának így kellene tennie!”.  

Szent II. János Pál pápa haláláig szolgált

Mint tudjuk, VI. Pál pápának előre megírt leveleit nem kellett használnia, mert élete végéig dolgozni tudott. Az sem titok, hogy II. János Pál pápa a betegsége előrehaladtával megfontolta a lemondása lehetőségét a legszorosabb munkatársaival és erről beszélt is 2003-ban. Mint ismeretes, ő úgy döntött, hogy betegen is folytatja péteri szolgálatát.

(vl)