Ferenc pápa beszéde Kolumbia politikai és társadalmi vezetőihez

Csak hittel és reménnyel győzhető le Kolumbia számos nehézsége

Az ország történelmének különösen fontos pillanatában jöttem hozzátok – kezdte beszédét Ferenc pápa. Elődeim, Boldog VI. Pál és Szent II. János Pál pápa nyomdokain járok, s miként őket, engem is az a vágy ösztökél, hogy megosszam kolumbiai testvéreimmel a hit adományát, mely mélyen gyökeret vert ebben az országban, valamint a reménységet, mely mindenki szívében dobog. Ugyanis csak hittel és reménnyel győzhető le az a számos nehézség, amivel Kolumbiának szembe kell néznie.   

Kolumbia áldott nemzet természetében, kultúrájában, de főként kitartó és bátor lakosaiban

Kolumbia sokféle módon áldott nemzet! – emelte ki a pápa. Bőkezű a természetben, mely főként a biodiverzitásban, a fajok sokféleségében szorul oltalomra, hiszen ebben a tekintetben a világ második leggazdagabb országa, elég csak az esőerdők buja növény- és állatvilágára gondolni. Ehhez hasonlóan túláradó az ország kultúrája, de a legfontosabb az a gazdagság, ami népének emberminőségét illeti. A kolumbiai emberek befogadóak és jók, kitartóak és bátrak a nehézségek leküzdésében.

További állhatatos erőfeszítéssel a kiengesztelődés útján

Ferenc pápa megbecsülésének adott hangot az utóbbi évtizedekben megtett erőfeszítéseikért, hogy véget vessenek a fegyveres erőszaknak és rátaláljanak a kiengesztelődés útjára. Az eddig megtett lépések gyarapítják a reményt, abban a meggyőződésben, hogy a remény mindig egy nyitott munka, megállás nélküli feladat, erőt nem kímélve kell dolgozni az ország újjáépítésén. Állhatatosnak kell lenni a találkozás kultúrája építésében és mindenféle politikai, társadalmi és gazdasági cselekvés középpontjában az emberi személynek és a közjónak kell állnia. Ez az erőfeszítés a bosszú mindenféle kísértésének ellenáll és a növekvő nehézségek láttán sem torpan meg. 

A helyes törvények a szegénység strukturális okainak a felszámolására irányuljanak                 

Ferenc pápa az ország jelszavát idézte: „Szabadság és Rend”, mely két szóban benne rejlik minden tanítás. Az állampolgárokat becsülni kell a szabadságukban, stabil közrenddel védelmezve őket. Nem az erősebb törvényét, hanem a törvény erejét kell jóváhagyni és fenntartani a békés együttélést. Helyes törvényekre van szükség, melyek biztosítják a harmóniát és segítik azoknak a konfliktusoknak a legyőzését, melyek évtizedeken át rombolták a nemzetet. Ezeknek a törvényeknek nem a társadalom gyakorlatias elvárásaihoz kell igazodnia, hanem a szegénység strukturális okainak a felszámolására kell irányulniuk.

Mindnyájunkra szükség van, hogy megteremtsük és megalkossuk a társadalmat

A pápa arra kérte a kolumbiai közélet vezetőit, hogy ebben az összefüggésben fordítsák figyelmüket a társadalomból kizárt és peremre szorított személyekre, akikre a többség nem számít. Ezzel szemben mindnyájunkra szükség van, hogy megteremtsük és megalkossuk a társadalmat. Ezt nem csak az úgynevezett tiszta-vérűek csinálják, hanem mindenki. És ebben áll az ország nagysága és szépsége! – hangsúlyozta Ferenc pápa: Mindnyájan befogadottak vagyunk és mindnyájan fontosak.

A különbözőségben áll a gazdagság. Utalt a rabszolgák gondját viselő Claver Szent Péter jezsuita első útjára a tengerparti Cartagena-tól egészen Bogotáig, az ő elcsodálkozása a miénk is! – mondta. Fordítsuk most a tekintetünket a közeli és távoli vidékek etnikumaira, lakosaira, köztük a földműves parasztokra. Tekintsünk a gyengékre, a kihasznált és bántalmazott emberekre! Tekintsünk a nőkre, küldetésükre, talentumaikra, hogy „anyák” legyenek  a legkülönfélébb feladataikban! – kérte beszédében a pápa.     

Az evangéliumi alapelvek képezik a kolumbiai társadalom szövetének egy jelentős dimenzióját     

Az társadalmi élet képének vázolása után a pápa az egyház missziójáról szólt, mely elkötelezett a béke, az igazságosság és a közjó építésében. Tudatában van annak, hogy az evangéliumi alapelvek képezik a kolumbiai társadalom szövetének egy jelentős dimenzióját, éppen ezért tud hozzájárulni hatékonyan az ország növekedéséhez, különös figyelmet fordítva az emberi élet szentségére, főként a védtelen és gyenge emberek esetében. Ez sarokkő az ország erőszakmentes társadalmának építésében. Második szempontként a pápa a család jelentőségét emelte ki, mint egy olyan helyet, ahol az emberek megtanulnak különbségtétel nélkül mindenkihez tartozni. A közélet kolumbiai szereplőinek a lelkére kötötte a pápa, hogy hallgassák meg a szenvedő szegényeket, nézzenek a szemükbe és tanuljanak tőlük.

Gabriel García Marquez: Semmi sem tudja lefokozni az élet kitartó erejét a halál fölött

Végezetül Ferenc pápa a kolumbiai származású, világhírű író, Gabriel García Marquez-re utalt, idézve a Nobel-díj átvételekor mondott beszédéből: „Mindenesetre, mindenféle elnyomás, fosztogatás és cserbenhagyás ellenére a mi válaszunk az élet. Sem özönvíz, sem pestisjárvány, sem éhség, sem természeti csapás, de még háborúk sem tudják lefokozni az élet kitartó erejét a halál fölött. Ez olyan előny, mely csak nő és gyarapszik.”

(vl)