Ferenc pápa a CELAM vezetőihez: örömmel és szenvedéllyel kell szolgálni a kontinenst

„Aparecida olyan kincs, amelynek a felfedezése még nem ért véget.” Ferenc pápa többek között ilyen megállapításokat tett szeptember 7-én, csütörtökön, amikor délután 3 órakor fogadta a bogotái nunciatúrán a Latin-amerikai és karib-tengeri püspöki konferenciák tanácsa (CELAM) vezetőbizottságának 62 tagját: 5 elnökségi tagot, 35 püspököt és 22 püspökkari főtitkárt.

A jézusi küldetés helyezzék az egyház szívébe

A Szentatya beszédében utalt arra, amit 4 évvel ezelőtt mondott Rio de Janeiro-ban Aparecida pasztorális örökségéről és arról a módszerről, amely a helyi egyházak részvételére épül a kontinentális misszióban. Ennek a lényege, hogy erőfeszítést tesznek arra, hogy a jézusi küldetést helyezzék az egyház szívébe. Az erre irányuló erőfeszítés váljon az intézmények hatékonyságának, a szolgálat termékenységének mércéjévé. Öröm nélkül ugyanis nem vonzzunk magunkhoz senkit – figyelmeztetett a pápa.

El kell indulni az emberek felé, mint Jézus

A pápa továbbá felidézte riói beszédéből a korszak kísértéseit – mint az evangéliumi üzenet ideologizálása, az egyházi funkcionalizmus és a klerikalizmus –, valamint azt az elterjedt jelenséget, hogy képtelenek vagyunk az ember szívéhez szólni. Kiemelte a missziós apostolkodást, amely folyamatosan kilép önmagából Jézussal az embertársak felé Krisztus eszközeivel, a közelséggel és a találkozással. Az egyház hitének örökségét meg kell őrizni és fel kell használni ezt a gazdagságot. Meg kell szilárdítani a kapcsolatot Istennel, hogy újra ráleljünk a latin-amerikai misszió lényegére, amely nem más, mint az egység újra megtalálása. Le kell győzni a törvénytudók „bizáncizmusát” és el kell indulni az emberek felé, mint Jézus, aki útközben találkozik másokkal, a találkozáskor közelebb lép, majd beszédbe elegyedik, amikor beszél, megérinti erejével a másik embert, meggyógyítja és üdvözíti.

Az egyház tartsa tiszteletben a kontinens sokszínű arcát 

Ferenc pápa óvott a „szétszóródástól”, amely ma a kontinenst jellemzi és kérte az egyházat, hogy ne úgy legyen jelen Latin-Amerikában, mint akinek kezében van a bőröndje és készen áll arra, hogy tovább induljon, miután kirabolta, mint ahogy hosszú időn keresztül ezt tették a gyarmatosítók. Az egyház tartsa tiszteletben a kontinens sokszínű arcát és Jézushoz hasonlóan találjon olyan képeket, amelyek megérintik és bevonják a latin-amerikai mély lelket és szívet.

A remény

A remény hiányának problémája kapcsán a pápa arra buzdította a CELAM vezetőit, hogy éberen őrködjenek a remény megvalósítása felett. A statisztikák és a hírek ellenére, amelyek szerint a fiatalok a kábítószer és az erőszak áldozataivá válnak, fektessenek be időt és erőforrásokat meghatározó nevelési programokba, nyissanak olyan konkrét helyeket, amely utat jelent számukra, hogy eljussanak Istenhez.

A latin-amerikai nők, a laikátus

A latin-amerikai nőkről nagy elismeréssel szólt a Szentatya, a „jóság kézműveseinek” nevezte őket, akik lángra lobbantják újra és újra a hit lángját, megőrzik a mesztic lelkiséget. Nem szabad őket az ellenálló klerikalizmus rabszolgáivá alacsonyítani. Ők ugyanis a latin-amerikai egyház főszereplői. A pápa szerint a klerikalizmus az oka annak is, ami a kontinens világi híveit „infantilissá” teszi. Bár történt már néhány lépés ennek felszámolására, továbbra is nagy kihívást jelent egy keresztény laikátus megteremtése, amely képes meghatározó lenni a politikában, hozzájárulni a jóléthez, az igazságossághoz, a békéhez az adott országokban. Latin-Amerikában a remény a világi hívek szívén, elméjén és kezén keresztül valósul meg. Ha szolgálni akarunk, mint CELAM, akkor azt szenvedéllyel kell tennünk – nyomatékosította a pápa.

(sv)