Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Ferenc pápa \ Utazások, látogatások

Boldoggáavatás Villavicencioban: A kiengesztelődés ajtónyitás azok felé, akik megélték a konfliktus drámai valóságát

A kiengesztelődés ajtónyitás a másik felé - AFP

09/09/2017 17:24

Ferenc pápa kolumbiai útjának harmadik napját, szeptember 8-án pénteken Villavicencio-ban töltötte egy boldoggávatási szentmise, valamint az Istennel, a felebaráttal és a természettel való kiengesztelődés jegyében, ám még az este visszatért Bogotába, ahol a nunciatúrán, tehát a Vatikánállam felségterületén töltötte ismét az éjszakát.

A hatalmas amazóniai esőerdők belátatlan térségére nyit kaput

Péntek reggel helyi idő szerint fél kilenckor érkezett Ferenc pápa repülőgéppel a fővárostól mindössze alig száz kilométerre délre fekvő félmillió lakosú városba, Villavicencióba, mely a nagy hegyek lábánál fekszik, alig 500 méter magasságban és amely a hatalmas amazóniai esőerdők belátatlan térségére nyit kaput. Erősen nedves és meleg légkörének köszönhetően évi átlaghőmérséklete 28 fok, ami kedvez a környék sík vidékein művelt mezőgazdaságnak. A várost 1740-ben jezsuita misszionáriusok alapították a környék őslakosainak a megtérítésével. Nevét a város Antonio Villavicencio függetlenségi szabadságharcosnak köszönheti, akit 1816-ban végeztek ki Bogotában.

Kolumbia mesztic és mulatt többségű ország

A boldoggáavatási szentmise fél tízkor kezdődött a félmilliós város határában fekvő Catama területén, amelyen mintegy háromnegyed millió kolumbiai hívő vett részt, döntő mértékben mesztic és mulatt népesség. A meszticek európai, főként spanyol szülők és helyi őslakosok kapcsolatából származnak, a mesztic szó jelentése: kevert. A mulattok egyik szülője ellenben néger, a másik fehérbőrű. Kolumbia lakosságának közel fele, 47 százaléka mesztic, 23 százaléka mulatt, 20 százaléka pedig fehér, a feketebőrű lakosok aránya 6 százalék. E szó szerint is színes etnikai összetételnek megfelelően Ferenc pápát a catamai szabadtéren egy csoport, népviseletbe öltözött mesztic fogadta, egyikük a pápának ajándékozott egy széleskarimájú kalapot, amit a pápa a tőle megszokott közvetlenséggel azonnal a fejére tett, így is jelezve, hogy ő most a meszticek közt mesztic szeretne lenni.                  

A vértanú püspök és pap a gerillák áldozata

A szentmise során Ferenc pápa a boldogok közé iktatta Isten Szolgája Jesus Emilio Jaramillo Monsalve püspököt, az ország keleti részén fekvő Arauca főpásztorát, akit 1989-ben rabolt el, majd ölt meg a FARC, a Nemzeti Felszabadítás Hadserege. A másik áldozat Isten Szolgája Pedro Maria Ramirez egyházmegyés pap, akit 1948-ban mészároltak le a gerillák.

Kisboldogasszony ünnepén a születés reménységével

Szeptember 8-án, Kisboldogasszony ünnepén került sor a szentmisére, amikor az Egyház Szűz Mária születésére emlékezik. Ferenc pápa a Jézus nemzetségtábláját felsoroló evangélium alapján hasonlította össze Mária és családja, valamint a kolumbiai nép történetét, majd ebbe a párhuzamba illesztette bele a két boldog vértanú tanúságtételét.

Mária Istennek áttetsző fénye, mely felragyogott az otthonában

„Mária születése az új hajnal, mely örömöt hirdet az egész világnak – kezdte beszédét a pápa. Fényt vet ránk, miként erre a városra, a hatalmas kolumbiai  síkság kapujára is. Mária a fény első felragyogása, mely az éjszaka végét hirdeti, az ő születése megérezteti velünk Istennek azt a gyengéd és résztvevő szeretetét, mellyel felénk fordul és egy olyan szövetségre hív, amit soha és senki nem tud többé lerombolni. Mária Istennek áttetsző fénye, mely felragyogott az otthonában, megosztva azt Józseffel, Jézussal és a népével is, továbbá él ez a fény a népében és nemzetében, valamint az egész emberiségnek abban a közös házában is, ami a teremtett világ – emelte ki a pápa.

Jézus nemzetségtáblája jelzi: vérében igazak és bűnösök vére csordogál

Jézus nemzetségtáblája nem csupán nevek listája, hanem egy nép élő és eleven története, amivel Isten együtt járt, eggyé lett vele és amin keresztül jelezni akarta, hogy vérében igazak és bűnösök vére csordogál, és hogy az üdvösségünk nem csíramentes és laboratóriumi történet, hanem konkrét üdve annak, aki köztünk jár. Az ősök hosszú listája azt jelenti, hogy mi egy nagy történet kis része vagyunk és ez segít bennünket abban, hogy ne tartsuk magunkat túlhajtott főszereplőknek, hogy elkerüljük a kibúvót kereső spiritualizmus kísértését és hogy ne vonjunk ki magunkat a konkrét történelmi koordináták közül. Másfelől azt is jelzi, hogy az üdvösség történetének vannak sötét és szomorú lapjai, a vigasztalanság és a száműzetéshez hasonlítható elhagyatottság érzésével.   

Mária és József kiváltságos szerepe Isten tervében

Az asszonyok jelenléte a nemzetségtáblában, akiknek egyike sem tartozik az ószövetség említette nagy asszonyok hierarchiájához, azt jelzi, hogy Jézus vérében pogány vér is folyik, ami peremre szorult és alávetett életre emlékeztet. Pátriárkák közt egy férfielvű világban történik, hogy az evangélium asszonyok szerepének a hangsúlyozásával indul. Mindezek közepette ott áll Mária, József és Jézus. Mária nagylelkű igenje megengedte az Istennek, hogy magára vállalja ezt a történelmet. József, az igaz ember nem hagyta, hogy a gőg, a szenvedélyek és a buzgóság kivesse őt ebből a fényből. Emberi minőségét jelzi a döntése Máriát illetően, még az angyali beavatkozás előtt. Nemes szíve a szeretetnek rendeli alá azt, amit a törvény tanított neki. A pápa a mai világ pszichológia, verbális és fizikai erőszakára utalva felemelte József tisztelettel teli magatartását, hiszen még hiányos ismereteiben is Mária jóhíre és méltósága mellett dönt. Kétségében, hogy miként is cselekedjen a legjobban, jön Isten a segítségére és megvilágosítja őt ítéletében.  

A kiengesztelődés útja Mária igenje, mely az egész történésre tekint

Kolumbia népe az Isten népe és neki is megvan a maga történelmi nemzetségtáblája, melyet egyfelől szeretet és világosság, másfelől pedig összetűzések, támadások, sőt halálesetek jellemeznek. Közületek hányan tudnának mesélni száműzetésről és vigasztalanságról? Hány asszonynak kellett egyedül előremennie és mennyi férfinak kellett legyőznie indulatát és haragját az igazságosság és a jóság javára? De hol van akkor itt a kiengesztelődés útja? – kérdezte a pápa. Mária igenjében, válaszolt, amely igen az egész történésre, nem pedig annak csak egy részére! Éppen így kell minden kolumbiai embernek, úgy ahogy van, magára vállalnia, átölelnie országa egész történetét, igent mondva az igazságra, a jóságra és a kiengesztelődésre!

A kiengesztelődés ajtónyitás azoknak, akik megélték a konfliktus drámai valóságát

A kiengesztelődés nem egy elvont, steril dolog, amitől távolságot kellene venni – hangsúlyozta a pápa. A kiengesztelődés során ajtót nyitunk mindazon személyek számára, akik megélték a konfliktus drámai valóságát. Amikor az áldozatok lemondanak a bosszú kísértéséről, akkor lesznek a béke építésének leghitelesebb építői. Mindenki merészen maga tegye meg az első lépést ebbe az irányba, anélkül, hogy mások lépéseire várna. A reménységhez elég egy jó ember, aki elsőként lép! Bárki lehet közülünk ez a személy! Persze ez nem jelenti a problémák szőnyeg alá söprését, mert nem lehet jóváhagyni a személyes vagy strukturális igazságtalanságokat. A konkrét kiengesztelődéshez folyamodás nem szolgálhatja az igazságtalanság körülményeit.

Most minket illet Máriával igent mondani a kiengesztelődésre

Homíliája befejező részében Ferenc pápa a napi evangélium utolsó mondatára utalt: Jézus Emmanuel, mert velünk az Isten. Máté ezzel is zárja az egész könyvét: „Íme én veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig”. Ennek a „velünk együtt létnek” jele az a két boldog, akik ennek a népnek adnak kifejeződést, mely ki akar jutni az erőszak és a bosszú mocsarából. Most bennünket illet Máriával igent mondani és énekelni az Úr csodálatos műveit, amit atyáinknak megígért. Ő megsegíti majd Kolumbiát is, amely ma ki akar engesztelődni – zárta homíliáját Ferenc pápa.

(vl)            

09/09/2017 17:24