A kereszt a szeretet misztériuma: Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája

Ferenc pápa a nyári szünet után újrakezdte a reggeli szentmisék bemutatását a vatikáni Szent Márta-házban. Szeptember 14-én, csütörtökön reggel Szent Kereszt felmagasztalása ünnepén arról elmélkedett, hogyan közelíthetjük meg helyesen a szeretet misztériumát, Krisztus keresztjét. Két alapvető kísértéstől kell óvakodnunk lelki szinten: az egyik, hogy a kereszt nélkül gondolunk Krisztusra, és egyfajta „spirituális mestert” csinálunk belőle. A másik hiba, ha csak a keresztre fókuszálunk Krisztus, vagyis reménység nélkül, mintegy „lelki mazochizmust” élve meg.

Akkor értjük meg a szeretetmisztériumot, ha megértjük Jézus alászállását

A liturgia úgy beszél a keresztről, mint egy nemes és hűséges fáról. Ferenc pápa homíliájában aláhúzta, hogy nem mindig könnyű megérteni a keresztet. Csak a szemlélődéssel lehet belépni ebbe a szeretetmisztériumba. A mai evangéliumban (Jn 3,13-17) Jézus két igével magyarázza el ezt Nikodémusnak: fölmenni és alászállni. Jézus alászállt a mennyből, hogy mindannyiunkat fölvigyen a mennybe. Ez a kereszt misztériuma – emlékeztetett a pápa. A szentleckében (Fil 2,6-11) ezt Szent Pál úgy magyarázza, hogy Jézus megalázta önmagát, mivel engedelmes lett a kereszthalálig: Ez Jézus alászállása: egészen mélyre, a megalázkodásig, kiüresítette önmagát szeretetből, és ezért Isten fölmagasztalta és fölemelte őt. Csak akkor érthetjük meg az üdvösséget, amit ez a szeretetmisztérium nyújt nekünk, ha megértjük egészen ezt az alászállást.

Mi történik, ha leválasztjuk Krisztusról a keresztet? Csak egy tanító marad.

Ez azonban nem könnyű – jegyezte meg a pápa -, ugyanis mindig ott a kísértés, hogy csak az egyik felét vegyük figyelembe. Olyannyira így van ez, hogy Szent Pál erős szót mond a galatáknak, amikor engedtek a kísértésnek és nem léptek be a szeretet misztériumába, hanem magyarázták azt. Mint ahogy a kígyó megbűvölte Évát, és ahogy a pusztában megmérgezte az izraelitákat, akiket elbájolt egy kereszt nélküli Krisztus vagy egy Krisztus nélküli kereszt illúziója. Erről a két kísértésről beszélt Ferenc pápa. Az egyik, amikor a kereszt nélkül tekintünk Krisztusra és egy „spirituális mestert” faragunk belőle, aki nyugodtan visz minket előre. Egy kereszt nélküli Krisztus nem az Úr: egy mester, semmi több. Az, amit tudtán kívül talán Nikodémus keresett. Egy kísértés a sok közül. Igen, Jézus milyen jó mester, de a kereszt nélkül… Megkísértett valaha titeket ez a kép? – kérdezte a pápa a híveket. Pál dühe. Bemutatják Jézust, de a feszületet nem.

Ne essünk a lelki mazochizmus kísértésébe: a kereszt nem öncélú, ott van Krisztus, aki a reménység

A másik kísértés pedig a kereszt Krisztus nélkül. A szorongás, hogy lent maradunk, alászállva, a bűn súlya lehúz minket, reménytelenül. Egyfajta "lelki mazochizmus" ez. Csak a kereszt, de a remény nélkül, Krisztus nélkül. A kereszt azonban Krisztus nélkül a tragédia misztériuma lenne, mint a pogány tragédiák – folytatta gondolatmenetét a Szentatya. De a kereszt a szeretet misztériuma, a kereszt hűséges, a kereszt nemes. Szánjunk rá ma pár percet és tegyük föl magunknak a kérdést: a megfeszített Krisztus a szeretet misztériuma-e számomra? Én egy kereszt nélküli Jézust követek, egy „spirituális tanítót”, aki megvigasztal, ellát jó tanácsokkal? Vagy a keresztet követem Jézus nélkül, folyton panaszkodva ezzel a fajta „lelki mazochizmussal”? Hagyom, hogy magával vigyen az Úr alászállásának, teljes önkiüresítésének és felmagasztalásának misztériuma?

Ferenc pápa végül azért fohászkodott az Úrhoz, hogy adja meg a kegyelmet, és a megértés helyett beléphessünk ebbe a szeretetmisztériumba, aztán a szívünkkel, az elménkkel, a testünkkel, egész valónkkal megértünk belőle valamit.

(gá)