Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Ferenc pápa \ Szentmise, liturgia

A lelkifurdalás az üdvösség jele – Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája

Ferenc pápa a Szent Márta-házban

28/09/2017 14:57

Ne féljünk kimondani az igazságot az életünkről, vállaljuk föl bűneinket és gyónjuk meg az Úrnak, hogy megbocsásson! Erre buzdított szentbeszédében a pápa csütörtökön reggel, a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A liturgia ma Lukács evangéliumából (Lk 9,7-9) Heródes reakcióját írja le, akit nyugtalanít Krisztus igehirdetése. A Szentatya emlékeztetett, hogy egyesek Jézust Keresztelő Jánossal és Illéssel azonosították, míg mások prófétának tartották. Heródes tehát nem tudta, mit gondoljon, de belül érzett valamit, ami nem kíváncsiság volt, hanem lelkifurdalás a szívében: megpróbált személyesen találkozni Jézussal, hogy megnyugodjon. Szerette volna látni, ahogy csodát tesz, de Jézus nem produkálta magát előtte, ezért átadta őt Pilátusnak. Jézus pedig az életével fizetett. Mi történt tehát? Heródes egyik bűnét egy újabbal fedezte, a lelkifurdalását egy újabb bűncselekménnyel altatta el, mint aki félelemből öl. A lelkifurdalás nem csupán valaminek a fölidézése, hanem egy seb – fejtette ki homíliájában a pápa.

A rossz cselekedetek miatt érzett fájdalmat föl kell tárni

Egy olyan seb, mint amikor az életünkben sok rosszat teszünk, és az fáj. Egy rejtett seb, ami nem látszik. Még én sem látom, mert hozzászoktam a hordozásához és már nem érzem a fájdalmat. Ott van. Van, aki megérinti, de a seb belül van. És amikor a seb fáj, akkor lelkifurdalást érzünk. Nemcsak, hogy tisztában vagyok azzal, hogy rosszat tettem, hanem érzem: érzem a szívemben, a testemben, a lelkemben, az életemben. És innen jön a kísértés, hogy eltakarjam, mert nem akarom érezni.

Ferenc pápa rámutatott, hogy amikor a lelkiismeretünk vádol minket, üzen nekünk valamit, az kegyelem. Persze egyikünk sem szent, és mindannyian hajlamosak vagyunk a mások bűneit nézni a magunké helyett, sajnálva esetleg, aki szenved a háborúk, vagy a gyilkos diktátorok miatt.

Konkrét bűnök, nevesített sebek: innen gyógyulhatunk

Nekünk kell, hogy úgy mondjam „megkeresztelnünk” a sebünket, vagyis nevet adni neki. Hol van a sebed? „De atyám, hogy tudom előszedni?” – Először is imádkozz: Uram, kegyelmezz nekem, bűnösnek. Az Úr pedig meghallgatja az imádat. Aztán vizsgáld meg az életed. „Ha nem látom, hol van és milyen az a fájdalom, honnan jön ez a tünet, akkor mit csináljak?” – Kérj segítséget valakitől, hogy kijöjjön; hogy előbukkanjon a seb és aztán adj neki nevet. Nekem azért van lelkifurdalásom, mert ezt a konkrét dolgot csináltam - emelte ki a Szentatya a konkrétum jelentőségét. Ilyenkor vagyunk igazán alázatosak az Úrral, és az Úr meghatódik a konkrétum előtt. Gondoljunk a gyermekek konkrét gyónásaira. Arra, hogy elmondjuk, mit tettünk, hogy előjöjjön az igazság. Így gyógyulunk meg.

Sajátítsuk el a tudományt, a bölcsességet ahhoz, hogy önmagunkat tudjuk vádolni. Én vádolom önmagam, érzem a seb fájdalmát, mindent megteszek, hogy rájöjjek, honnan jön ez a tünet, aztán vádolom önmagam. Ne féljünk a lelkifurdalástól: az üdvösség jele. Félni attól, hogy elfedjük, meghamisítsuk, eltitkoljuk, elrejtsük… Azt igen, de legyünk világosak. És akkor az Úr meggyógyít minket.

Ferenc pápa a csütörtök reggeli szentmisében végül azért fohászkodott, hogy az Úr kegyelmével legyen bátorságunk önmagunkat vádolni, hogy elindulhassunk a megbocsátás útján.

(gá) 

28/09/2017 14:57