Olvasd a cikket Menj a menüre

közösségi hálók:

RSS:

Vatikáni Rádió

A pápa és az egyház hangja párbeszédben a világgal

nyelv:

Világegyház \ Magyar egyház

Hogy a történet folytatódjék… Martos atya elmélkedése Magyarok Nagyasszonya ünnepére

Magyar kápolna, Szent Péter bazilika altemploma

05/10/2017 10:17

Szent István király volt az első, aki országát Szűz Mária különös oltalmába ajánlotta, s felajánlását évszázadokon át szíves örömest őrizte, ismételte sok-sok magyar. Magyarok Nagyasszonyának ünnepén ezt a felajánlást tesszük magunkévá, ebben keressük a saját helyünket – valamit a mi életünkből, mai közösségeink, államunk, nemzetünk életéből is szeretnénk Márián keresztül Jézus kezében tudni.

Máriában öltött testet az Ige, és Máriában látja, tapasztalja és hiszi a hívők sokasága Isten tapintatos, tápláló, életet adó és megértő szeretetét, amely nemcsak atyai, hanem anyai módon is gondoskodó. Azt a szeretetet, amely nemcsak egyes emberekre, hanem az emberek közösségeire is gondot visel, mert a mai ember társadalomban él, s enélkül életképtelen.

Ünnepünk szentírási szakaszai abban segítenek, hogy magyar népünk életét és háláját ne szakítsuk el az üdvösség egész emberiséget szólító történetétől. Az első olvasmány Sirák fiának könyvéből való. Ez a bölcsességi megfigyeléseket gyűjtő irat a 24. fejezetében magát a Bölcsességet dicséri. A zsidóság Mózes Törvényében látta Isten bölcsességének megjelenését, vagyis abban az öt könyvben, amely Isten közvetlen műve volt, illetve kifejezte a nép életére vonatkozó eligazítását, akaratát. Számukra a Bölcsesség volt Isten első ajándéka, amelyben az egész világot is teremtette, ezért aki a Bölcsesség lenyomatát, a Törvényt nemcsak megtartotta, hanem ízlelgette is, az édességgel telt el, megtanulta jól szeretni a világot.

Sirák fia könyvének ősi latin változata, amelyet olvasmányunk követ, a Bölcsességet illatos szőlőtőhöz, az erények anyjához, édes gyümölcsöt termő fához, étel és ital bőséges forrásához hasonlítja. Az egyház hagyománya ebben a minden gazdagsággal teljes gyümölcsfában Mária előképét látta meg: belőle született a Megváltó, maga a Bölcsesség. A Bölcsesség jó és helyes igazság, megvalósítható és megvalósulásra váró igazság. Olyan igazság, amely egyben szép is, kívánatos, vágyat keltő. Amikor Máriára, Jézus anyjára és az erények anyjára tekintünk, szeressük meg benne a szépséget, a tisztaságot, a békességet, és utánozzuk is ezeket.

A szentlecke a Galatáknak írt levélből idéz: Isten Fia az idők teljességében asszonytól született. Ez a szakasz lényegében azt mondja ki, hogy Mária egyszeri és konkrét anyasága, illetve Jézus születése az egész emberi nem megváltását szolgálja. A megváltás itt a szolgai állapotból az Isten atyai szeretetére, vagyis a fiúi állapotra való felszabadulást eredményezi. A Krisztusban hívő ember voltaképpen végigjárja a Fiú útját, de az általa megszerzett szabadság értelmében: Atyának szólítja Istent, nagy bizalommal. Az emberi kötelékek nem veszítik el értéküket, de viszonylagossá válnak: az idők teljességében asszonytól születő Fiú a történelmet, az emberek egymás iránti szeretetét vagy szeretetlenségét, az életet úgy, ahogy van, az üdvösség terévé tette. Visszagondolunk üdvösségünk kezdetére, és hálát adunk őseink hitéért, Istent és Máriát is szólító bizalmáért.

Evangéliumi szakaszunk az angyali üdvözlet kezdete. „Áldottabb vagy te minden asszonynál!” – mondja az angyal Máriának, aki igent mond Jézus születésére, Isten hívására. Az életre mondott igen az evangélium világában sem valami absztrakt valóság. A szöveg helyszínt, időpontot, neveket, megszólításokat halmoz. Lukács a császárok, helytartók és fejedelmek udvarából egy názáreti otthonba kalauzol: itt dől el, vagy legalábbis itt kezdődik az a valódi világtörténelem, amelynek ő a krónikása. Ehhez a jó és szent történelemhez csatlakozik, aki igent mond a hitre, az életre, egy gyermekre, egy bátor döntésre, egy nehéz kibékülésre, egy másik ember elfogadására vagy befogadására.

Magyarok Nagyaszonya, segíts minket, hogy igent mondjunk mi is az angyal szavára!

05/10/2017 10:17