Segítsünk a rászorulókon úgy, ahogy Krisztus tette: Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája

Vegyük gondjainkba a sebesülteket, amint az irgalmas szamaritánus tette. Erre buzdított a hétfő reggeli szentmisén Ferenc pápa. Segítsünk a rászorulókon úgy, ahogy maga Krisztus tette, aki továbbra is „fizet” értünk. A mai evangéliumi szakasz (Lk 10,25-37) Lukács könyvéből az irgalmas szamaritánus példabeszédéről szól, aki a paptól és a levitától eltérően megáll és segítségére siet a rablók által halálosan megsebesített embernek.

Az irgalmas szamaritánus példabeszéde Krisztus misztériumáról szól

Az irgalmas szamaritánus példabeszédével válaszol Jézus a törvénytudó kérdésére, aki igyekszik próbára tenni őt, azt tudakolván, hogyan nyerhetné el az örök életet. Jézus elmondatja vele az Isten és a felebarát iránti szeretet parancsát, de a törvénytudó nem képes kimászni abból a kis kelepcéből, amit Jézus állít neki, ezért megkérdi, ki is az ő felebarátja? Jézus erre pedig ezzel a történettel válaszol.

A példabeszédnek hat szereplője van: a rablók, a félholtra vert ember, a pap, a levita, a fogadós és a szamaritánus, aki pogány volt, nem tartozott a zsidó néphez. Krisztus mindig egy magasabb szinten válaszol – mutatott rá a pápa. Ebben az esetben egy olyan történettel, ami magának Jézusnak a misztériumát magyarázza el.

Ránk is jellemző, hogy hajlamosak vagyunk tovább lépni

Gyakori viselkedés ez, amivel a hétköznapi életben is találkozunk – folytatta homíliáját a pápa. A rablók boldogan távoztak, mert sok jó dologtól fosztották meg és nem törődtek az életével. A pap, aki Isten embere kellene, hogy legyen, valamint a levita, aki közel állt a törvényhez, tovább mennek a sérült ember láttán, aki már a végét járja. Ez a viselkedés ránk is jellemző: amikor egy természeti csapás, egy csúnya dolog láttán tovább megyünk. Aztán olvassuk az újságban, egy kis botránnyal és szenzációval kiszínezve. Ezzel szemben ez a pogány, bűnös, aki úton volt, meglátta és nem ment tovább: megesett rajta a szíve. Lukács jól írja le a jelenetet: megpillantotta és megesett rajta a szíve, nem ment tovább, odalépett hozzá. Ellátta a sebeit, olajat és bort öntve rájuk, és ő maga bekötözte. Nem pedig otthagyta, mondván: megtettem a kötelességem, most megyek. Nem.

Jézus az irgalmas szamaritánus, aki gondoskodik rólunk

Aztán felültette a teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap pedig, amikor dolga volt és el kellett mennie, pénzt adott a fogadósnak, hogy vegye gondjaiba. Azt mondta, hogy ha többet költene rá, mint két dénár, akkor majd visszatértekor megadja neki. Ez Krisztus misztériuma, aki szolgává lett értünk, lealacsonyodott, megsemmisítette önmagát és meghalt értünk. Jézus nem állt odébb, eljött hozzánk, halálos sebesültekhez, gondjaiba vett minket, fizetett értünk és továbbra is fizet. Fizetni fog, amikor másodszor eljön, mint ahogy már fizetett. Ezzel a misztériummal válaszol Jézus a törvénytudónak, aki próbára akarta tenni őt. Jézus az irgalmas szamaritánus és arra szólítja, hogy ő is így tegyen. Ez nem gyerekmese, hanem Jézus Krisztus misztériuma – mondta Ferenc pápa a Szent Márta-házban lévő híveknek.

Ezen a példabeszéden keresztül jobban megértjük Jézus Krisztus misztériumának mélységét és kiterjedését. A törvénytudó csöndben elment, szégyellte magát, nem értette. Nem értette Krisztus misztériumát. Talán megértette azt az emberi alapelvet, amely közelebb visz minket Krisztus misztériumának megértéséhez: hogy minden ember csak akkor nézzen le egy másik emberre, amikor segítenie kell neki fölkelni. És ha valaki ezt teszi, jó úton jár, a Jézushoz vezető úton.

És én mit teszek, ha sebesülttel találkozom?

A pápa utalt a fogadósra is, aki nem értett semmit, meg volt döbbenve. Megdöbbentette a találkozás egy olyan emberrel, aki addig soha nem hallott dolgokat tett. A fogadós megdöbbenése éppen a Jézussal való találkozás – mutatott rá a pápa. Olvassuk el tehát Lukács evangéliumának 10. szakaszát és tegyünk föl magunknak néhány kérdést. Mit teszek én? Rabló vagyok, csaló, korrupt? Rabló vagyok ott? Pap vagyok, aki odanéz, látja, mi történik, de aztán félrefordítja a fejét és tovább megy? Vagy egy katolikus vezető vagyok, és ugyanezt teszem? Vagy egy bűnös ember vagyok, akit el kell ítélni bűnei miatt? És odamegyek, közel lépek hozzá, gondjaimba veszem azt, aki rászorul? Mit csinálok én a sok sebesült ember láttán, akikkel minden nap találkozom? Úgy teszek, mint Jézus? Szolgává leszek?

Jót fog tenni nekünk, ha végiggondoljuk ezt, újra és újra elolvasva ezt a szakaszt – mondta Ferenc pápa, majd így zárta hétfő reggeli homíliáját: Itt nyilvánul meg Jézus Krisztus misztériuma, aki eljött értünk, bűnösökért, hogy meggyógyítson és életét adja értünk.

(gá)