Ferenc pápa Teofil jeruzsálemi görög-ortodox pátriárkához: a Szent Város status quo-ját meg kell védeni!

A Szentatya hétfőn délelőtt kihallgatáson fogadta III. Teofil jeruzsálemi görög-ortodox pátriárkát és kíséretét. Beszédében visszaemlékezett jeruzsálemi látogatására, köszönetet mondott a Szent sír ökumenikus restaurálásáért, kiemelte a szentföldi keresztények helyben tartását és szorgalmazta a mind elkötelezettebb közös keresztény tanúságtételt.

Folytatódjék a közös tanúságtétel Krisztus feltámadásáról  

A Szentatya nagy örömmel szólt a 2014 májusában tett szentföldi látogatásáról, amikor Teofil pátriárka kísérte őt és Bertalan pátriárkát a keresztrefeszítés, a sírbatétel és a feltámadás szent helyein. Megindultsággal emlékezett a pápa az üres Szent Sírban mondott imádságra és örömének adott hangot e legszentebb hely restaurálásáért. „Nem csak arról a munkáról van szó, amivel megőrizték a múlt emlékhelyének az épségét, hanem arról a közös tanúságtételről, mely a jövőben továbbra is hangozzék fel az üres sírból: „Nincs itt, feltámadt. Ez az a hely, ahová temették” (Mk 16,6). Nagyon örülök annak a ténynek – emelte ki a pápa –, hogy a jeruzsálemi görög-ortodox pátriárkátus, a jeruzsálemi örmény pátriárkátus és a szentföldi ferences Kusztódia kiváló egyetértésben dolgoztak együtt, miként a betlehemi Születés bazilika esetében is, hogy közösen érjék el a céljukat”.  

A Szent Város status quo-ját meg kell védeni és meg kell őrizni, hogy ott mindnyájan békében tudjanak együtt élni   

Ferenc pápa „közelségét fejezte ki mindazok iránt, akiket immár évtizedek óta sújtanak a Szentföldön dúló konfliktusok”. „A helyzet bizonytalansága, a felek közötti értetlenség továbbra is  létbizonytalanságot és az alapvető jogok korlátozását okozza és sokakat kényszerít lakhelyük elhagyására”. A pápa „Isten segítségét kéri és az érintett felek további erőfeszítését, hogy teremtsék meg a békés életállapot lehetőségeit, mely az igazságosságon és mindenki jogainak az elismerésén alapul”. Elutasítja az erőszak, a kirekesztés minden formáját, melyek a zsidók, keresztények és muzulmánok személyei és szent helyei ellen irányulnak. A Szent Város, melynek status quo-ját meg kell védeni és meg kell őrizni, olyan hely legyen – óhajtotta a pápa –, ahol mindnyájan békében tudnak együtt élni, máskülönben mindenki számára tovább folytatódik vég nélkül a szenvedés spirálja”.    

A különféle keresztény közösségek a szentföldi társadalom teljes jogú alkotó elemei

Nyomatékkal hangsúlyozta a pápa „a Szentföldön élő különféle keresztény közösség jogainak elismerését, hogy tekintsék őket mindig a társadalom teljes jogú alkotó elemének, mint állampolgárokat és mint hívőket, akik teljes joggal fáradoznak a közjóért és a béke építéséért, elköteleződve a kiengesztelődés és egyetértés megvalósításában”. „Ezért fontos a térség keresztény felekezetei közötti egyetértés, főként a családok és a fiatal keresztények támogatásával, hogy olyan körülmények között élhessenek, melyben nem kell elhagyniuk saját földjüket”.

A teljes kiengesztelődés és a testvéri közösség jövője felé kell fordítani a tekintetünket

Ferenc pápa végül a keresztények egységét óhajtotta, Jézus utolsó vacsorai kívánságának megfelelően: „Atyám, add, hogy egy legyenek!” (Jn 17,21). Ennek jegyében kéri a pápa „mindenki odaadottságát az egymás közötti teljes egység elérése érdekében. Éppen ezért, anélkül, hogy megfeledkeznénk a múlt fájó sebeiről, tekintetünket a teljes kiengesztelődés és a testvéri közösség jövője felé kell fordítani, ahogy azt az Úr akarja. Ha nem tesszük ezt, akkor figyelmen kívül hagyjuk Krisztus sürgető felhívását, aki a Szentlélek által oly sok magvát hintette el a közös útnak. Mindez arra kötelez, hogy a látható egység megteremtéséért együtt járjunk, együtt imádkozzunk és együtt cselekedjünk az evangélium hirdetése és a közös szolgálat által. Ezt a célt szolgálja a katolikusok és ortodoxok közötti teológiai párbeszéd is, melyben a jeruzsálemi görög-ortodox pátriárka aktív és építő módon vesz részt, mintegy a remény jeleként. Milyen szép is lenne Lukács evangélista szavával elmondani: „A hívők mind együtt voltak…, egy szívvel és egy lélekkel” (ApCsel 2,44; 4,32). A pápa beszéde után végül közösen elimádkozták a Miatyánkot.

(vl)