A pápa a nemzetközi űrállomás asztronautáival beszélgetett: „Kicsi üvegpalota vagytok”

„Kicsi üvegpalota vagytok, melynek a teljessége több, mint a részek összessége” – állapította meg Ferenc pápa abban a 25 perces beszélgetésben, melyet a jelenleg is földkörüli pályán keringő nemzetközi űrállomás tagjaival folytatott. Ferenc pápa közvetlen kapcsolatban, kép és hang összeköttetésben beszélgetett a hat űrhajóssal, akiknek most ő tett fel kérdéseket. Tolmácsa az űrállomás olasz asztronautája, Paolo Nespoli volt.

Jó lenne, ha a pápa, teológusok, filozófusok, írók is eljöhetnének ide

A pápa sorsdöntő kérdésekkel fordult az űrhajósokhoz, ezek közül az első így hangzott: „Az űrhajózás a világegyetem végtelen tereit kémleli, ami azt a kérdést szüli bennünk, hogy honnan jövünk és hová megyünk?”. „Ez egy nagyon kényes problémakör – válaszolt az olasz űrhajós –, mert az a célkitűzésünk, hogy megismerjük a létezésünket, ismereteket szerezzünk róla. Nagyon szeretném, hogy ha nem csak szakemberek, mérnökök és filozófusok, hanem mint például Ön, teológusok, filozófusok, írók is eljöhetnének ide.                   

A szeretet és a világegyetem

A pápa következő kérdése Dante híres soraira vonatkozott, mellyel az Isteni színjáték műve zárul: „A szeretet mozgatja a napot és a csillagokat”. Mit jelent az űrhajósok számára szeretetnek hívni a mindenséget mozgató erőt? Alekszander Miszurkin orosz űrhajós felelt a kérdésre, mégpedig Antoine de Saint-Exupéry „Kis hercege” alapján, aki késznek mutatkozik életét is odaadni, csakhogy megmentse a növényeket és az állatokat a földön. Valójában a szeretet az az erő – fogalmazott az orosz űrhajós –, amely képessé teszi az embert arra, hogy életét adja másokért”.       

Űrhajósnak lenni

A pápa harmadik kérdését kíváncsisága szülte: „Mi indított benneteket arra, hogy űrhajósok legyetek?” Szergej Rjazanszkij, egy másik orosz asztronauta azt válaszolta, hogy „az ő esetében a nagyapja, az első Szputnyik rakéta mérnöke adta a lökést a döntéséhez”. Az amerikai Randy Bresnik űrhajós számára az egyik fő motívum annak „a lehetősége volt, hogy a Földet egy kicsit az Isten szemszögéből megtekintse és meglássa a bolygónk szépségét”.  

Szemléletváltás

Ferenc pápa negyedik kérdése egy megfigyelésen alapul: „az űrutazás sok mindent megváltoztat, amikkel pedig számolni kell a hétköznapi életben, például a «fönn és a lenn» kérdése. Van valami, ami az űrállomáson töltött idő során meglepett benneteket?” Az amerikai Mark T. Vande Hei asztronauta szerint „az a tény meglepő a számára, hogy az egyébként megszokottól eltérő szemléletmóddal találkozik az űrben. Ahhoz, hogy megértsem hol vagyok, nekem kell eldönteni azt, hogy hol van a «fönn» és hol van a «lenn és így nekem kell megteremtenem a mikrokozmoszomat, a saját kicsi világomat”.    

Az együttműködés fontossága

A pápa utolsó kérdése így hangzott: „A mi társadalmunk nagyon individualista, miközben az életben nélkülözhetetlen az együttműködés. Meséljetek az űrállomáson folytatott lényegi együttműködésetekről!” Ugyancsak amerikai űrhajós, ezúttal Joseph Acaba felelte: „Az űrállomás maga nagyszerű példája a nemzetközi együttműködésnek. Együtt sokkal jobban tudjuk csinálni a feladatunkat, mintha külön-külön tennénk”.     

Túl a megszokott gépiességen, mind nagyobb dolgokra gondolni

A Szentatya végül üdvözölte az űrállomás legénységét és köszönetet mondott nekik, hogy „az egész emberi családot képviselik a kutató munka azon nagy tervében, ami az űrállomás”. Az űrhajósok nevében pedig Paolo Nespoli mondott köszönetet a pápának, hogy „följebb, magasabbra emelte őket, túl a hétköznapi élet megszokott gépiességén és segítette őket abban, hogy mind nagyobb dolgokra merjenek gondolni”.

(vl)