Isten Országának építéséhez bátorságra van szükség: Ferenc pápa kedd reggeli homíliája

Ahhoz, hogy növekedjen Isten Országa, bátran el kell vetni a mustármagot és elvegyíteni a kovászt. Ehelyett azonban sokszor a „konzerválást” részesítik előnyben a lelkipásztorok.  Ferenc pápa erről az ellentétről beszélt kedd reggeli homíliájában, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Lukács evangéliumának mai szakaszában (Lk 13,18-21) Jézus Isten Országát mustármaghoz és kovászhoz hasonlítja. Két apró dologhoz, ami azonban belül erős és növekszik – állapította meg a pápa. Isten Országának ereje is belülről jön.

Sóvárogva vágyakozunk Isten Országa után

Szent Pál a rómaiakhoz írt levelében (Róm 8,18-25) rámutat, mennyi feszültség ér minket az életünkben: ezek a szenvedések azonban nem mérhetők a ránk váró dicsőséghez. A szenvedés és a dicsőség közti feszültségről van tehát szó. Ezekben a feszültségekben ugyanis van egy sóvárgó vágyakozás Isten Országa nagyszerű kinyilatkoztatása iránt. Ez nemcsak a mi vágyakozásunk, hanem a teremtésé is, amely ugyanúgy esendő, mint mi, és Isten fiainak dicsőséges szabadságára várakozik. És a belső erő, amely reményt ad nekünk Isten Országa teljességéhez, a Szentlélek ereje.

A reményt a Szentlélektől kapjuk

És éppen a remény az, ami elvezet bennünket a teljességhez; a remény, hogy kilépünk ebből a börtönből, ebből a korlátozásból, ebből a rabszolgaságból, ebből a romlottságból, és eljutunk a dicsőséghez. Ez a remény útja. A remény pedig a Szentlélek ajándéka. A Szentléleké, amelyik bennünk lakik és elvezet erre a nagyszerű dologra, erre a szabadságra, erre a nagy dicsőségre. Ezért mondja Jézus: a mustármagban, az apró búzamagban olyan erő rejlik, amely elképzelhetetlen növekedést indít el.

Az egyház bátran vesse el a magot és vegyítse el a kovászt

Bennünk és a teremtett világban rejlik a felszabadító erő: a Szentlélek, amely reményt ad nekünk. Ferenc pápa ezután kifejtette, mint jelent a reményben élni; hagyni, hogy a Lélek erői segítsenek növekedni a teljesség felé, amely vár minket a dicsőségben. De ahogy a kovászt el kell keverni és a mustármagot el kell vetni, különben a belső erő nem tudja kifejteni hatását, így igaz ez Isten Országára is, amely belülről növekszik, nem az erőszakos térítéstől. Belülről nő, a Szentlélek erejével. Az egyháznak egyrészt megvolt a bátorsága, hogy elvesse a magot és elkeverje a kovászt, másrészt félt is ettől. Sokszor látjuk azonban, hogy inkább a konzerválásra figyelnek a lelkipásztorok és nem engedik, hogy növekedjen Isten Országa. Maradjunk csak azok, akik vagyunk, kicsinyek, ott, a biztonságban… Az Ország pedig nem növekszik. Mert ahhoz, hogy Isten Országa növekedjék, bátorságra van szükség: el kell vetni a magot, elvegyíteni a kovászt.

Hisszük-e, hogy a reményben ott van a Szentlélek?

Jaj azoknak, akik Isten Országát hirdetik abban az illúzióban, hogy nem piszkolják be a kezüket! Múzeumőrök ők, akik inkább a szép dolgokat szeretik, és nem a vető mozdulatát, hogy az erő felszabaduljon, nem vegyítenek, hogy az erő növekedjék. Ez Jézus és Pál üzenete: ez a feszültség, amely egyszerűen szólva a bűn rabszolgaságából a dicsőség teljességéig vezet. És a remény az, ami előre megy, ami nem okoz csalódást: mert a remény túl kicsi, olyan kicsi, mint a búza és a kovász.  A remény a „legalázatosabb erény”, a „szolgáló”, de ahol van remény, ott van a Szentlélek, ami előreviszi Isten Országát. Ferenc pápa szokásához híven, a szentmise végén arra szólította a híveket, hogy tegyék föl maguknak a kérdést: Hisszük-e, hogy a reményben ott van a Szentlélek, akivel beszélhetünk?

(gá)