II. János Pál pápa kereszt nélkül marad Franciaországban

II. János Pál pápa és Franciaország 

Szent II. János Pál pápa saját lengyel hazáján kívül a legtöbbször Franciaországban járt, összesen nyolc alkalommal. Nem meglepő ez a tény. A legfontosabb az egyháztörténelmi szempont: Franciaország, ahogy a katolikus hagyomány tartja „az Egyház elsőszülött leánya”, utalással a történeti tényre, hogy az apostoli alapítású római egyház létrejötte után Galliában, a mai Dél-Franciaországban született meg egyidejűleg az összefüggő gall egyházkerület. Nem véletlen, hogy a legtöbb ókeresztény emlék – Róma után – éppen ebből a térségből származik, elég csak az arles-i ókeresztény múzeum gazdagságára utalni. A francia nyelvet jól beszélő II. János Pál 1980. május végén, június elején tett először apostoli látogatást Párizsban, majd onnét Lisieux-t kereste fel. A Párizsi Bourget-ben mondott szentmise során bátran megkérdezte a franciáktól: „France, fille aînée de l’Église, es-tu fidèle aux promesses de ton baptême?” Franciaország, hűséges vagy a keresztségi ígéreteidhez?

A másik szempont a Franciaország és Lengyelország közötti, ezeréves, ezer szállal egymáshoz kötődő politikai és főként kulturális kapcsolat. Az sem véletlen, hogy Karol Wojtyła krakkói bíboros-érsek több alkalommal is járt francia földön, hogy felkeresse, és lelkipásztori szempontból bátorítsa és erősítse ottani lengyel honfitársait. Első apostoli útja során ezen előtörténet jegyében külön találkozott a nagyszámú párizsi, helyi lengyel katolikus közösséggel. Második apostoli látogatása során a Lourdes-i Miasszonyunkat kereste fel, majd 1986-ban Lyonba utazott, Szent Ireneusz vértanú püspök egykori székvárosába. Innét látogatott el a közeli Taizé ökumenikus falu-közösségbe, ahol az alapító Roger Schütz testvér fogadta. 1988-ban a Kelet-franciaországi Strasbourg és Nancy városaiba látogatott, majd a következő évben madagaszkári útja során tett látogatást Réunion-ban, Franciaország tengeren túli megyéjében, az Indiai-óceánban, a Madagaszkártól keletre fekvő vulkanikus szigeten.

Ezek után következett a szent pápa bretagne-i látogatása 1996-ban. Tudva, hogy ezen az ősi kelta és keresztény földön különös módon, nagy szeretettel ápolják Szent Anna, Szűz Mária édesanyjának a tiszteletét, Sainte-Anne-d’Auray kegyhelyén mutatott be szentmisét, majd innét utazott a közeli Toursba, pannóniai Szent Márton halálának 16. centenáriumi ünnepségére. Hetedik útja vezetett 1997-ben ismét Párizsba, a 12. Ifjúsági Világtalálkozóra, majd 2004-ben az idős és beteg pápa, loretói útja után ismét elzarándokolt Lourdes-ba. Ez volt az utolsó franciaországi látogatása, ami egyben az utolsó előtti apostoli útja volt. Utána már csak a svájci Bern városát kereste fel. 2005 áprilisában indult végső útjára, mint már tudjuk, a mennyei Jeruzsálembe.

A franciák szerették a lengyel pápát. Százezrek vettek részt látogatásai eseményein. II. János Pálnak pedig volt karizmája ahhoz, hogy megérintse őket és újból ráébressze Európának ezt a nagy nemzetét arra a szerepre és történelmi felelősségre, amit a kontinens történetében játszott.

II. János Pál kereszt nélkül Franciaországban 

Mindezen események valóban szükségesek ahhoz, hogy a mostani bretagne-i kereszteltávolítás kampányát megértsük. Nemzetközi ügy lett ugyanis egy breton kisváros közterén felállított szoborkompozícióból, mely II. János Pál pápának állít emléket. Bretagne Morbihan megyéjének tízezer lakosú Ploërmel városkájának egyik közterén 2006-ban állították fel II. János Pál nagyméretű szobrát. A pápa egy nagy kapuív alatt áll, feje fölött pedig a románkori kapuíven egy kőkereszt látható. A szoborkompozíciót Zurab Tsereteli orosz művész alkotta és Paul Anselin helyi polgármester állíttatta a városi honatyák hozzájárulásával a település egyik terére. A laikus Franciaországban a „Szabadgondolkodók Szövetségének” azonban nem tetszett a szobor, vagyis a római katolikus pápa és egy kereszt látványa, ezért megtámadták bíróságon, mondván sérti az ország hagyományát. A rennes-i közigazgatási bíróság 2015 áprilisában a Szabadgondolkodók Szövetsége keresetének helyt adott és elrendelte az egész szobormű eltávolítását. A határozatot azonban 2015 decemberében Nantes városának közigazgatási bírósága megsemmisítette és így a szobor maradhatott. A francia államtanács azonban a hét elején ezt a másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte és elrendelte, hogy a szoborkompozíció tetejéről a keresztet el kell távolítani, hivatkozással az 1905. december 9-i törvény 28. cikkelyére, mely az egyházak és az állam szétválasztását rendeli el.

Franciaország történetéhez azonban a kereszt hozzátartozik, de főként Bretagne történetéhez, hiszen a hatalmas kelta-breton félsziget telis-tele van a híres napkoszorú kelta kőkeresztekkel. Azok úgy állnak ott úton-útfélen, mint a megalitkori kőfaragványok ezrei szerte a félszigeten. A hívő bretonok Szent Annához fohászkodnak és az ő közbenjárását kérik.

(vl)